Az angol konyháról sokaknak nincs túl jó véleménye. Azt mondják, hogy az ételek igazán fűszeresek, és túlontúl egyszerűek. Pedig a középkorban még igazán nagy tisztelet övezte az angol konyhaművészetet. A gyarmatokból hozott egzotikus fűszerek és a szomszédos francia behatás miatt egy időben egészen színes volt az ország gasztronómiája, ami a 20. században a két világháború között változott meg. A kevés alapanyag és a fűszerek hiánya egyenesen hozta magával a kedvezőtlen megítélést. Most azonban az ország multikulturális sokszínűsége az angol menüt is megszínesíti. Az ázsiai ételek egyre jobban bekerülnek az éttermek menüibe, de természetesen a hagyományos fogások sem tűnnek el.

Az angol konyha legismertebb fogását szinte bármilyen étteremben vagy pubban megkóstolhatjuk, ami nem más, mint a mindenki által jól ismert Fish&Chips. Azt hiszem a rántott tőkehalból vagy lepényhalból és krumpliból készült ételt nem is kell nagyon bemutatni éppen ezért. Bár érdekesség, hogy rántott hal már a Twist Oliver című regényben is említésre került, de csak a XIX. században terjedt el igazán. A halat egyébként sörtésztában sütik ki. A gyakran elvitelre kért ételt az angolok újságpapírba szokták csomagolni, és régen szigorúan kézzel ették, de ma már favillát. illetve mártogatós szószt is kaptunk hozzá. Az íze pedig rendkívül finom szóval azért mindenképpen érdemes megkóstolni.

A másik népszerű és jól ismert étel az English Breakfast, azaz a hagyományos angol reggeli. Általában 4-5 összetevőt tartalmaz; a leggyakrabban bacon szalonnával, kolbásszal, paradicsomos babbal, gombával és természetesen tükörtojással találkozunk, amennyiben Angliában szállunk meg egy panzióban. A reggeli annyira bőséges, hogy egész napra erőt ad. Ennek eredete az, hogy Angliában évszázadokon át a reggeli és a vacsora volt a két fontos étkezés. Az English Breakfast ezért lett népszerű az ipari forradalom után a fizikai munkások körében.

Ezután már elképzelhetetlen lenne, hogy pár órával később ismét egy nehéz ebédet fogyasszanak el, így az angol ebéd általában csak egy szendvics és egy kis adag burgonyachips, valamint egy kis üdítő. Ezt az emberek könnyen magukkal vihetik a munkahelyükre, a gyerekek pedig az iskolába. Különösen népszerű a háromszög alakú toast kenyérből készített, előre csomagolt szendvics, melyek húsokat, halat, tojást, zöldséget és salátát is tartalmazhat.

Az angol sörök azonban sokkal nagyobb népszerűségnek örvendenek, mint az ország gasztronómiája. Anglia sörfőző nemzet, melynek hagyományai évszázadokra nyúlnak vissza. A legismertebb a felső erjesztésű sör, azaz az Ale, amely a legősibb sörök közvetlen leszármazottja, érlelése pedig szobahőmérsékleten történik. Az országban rengeteg pubot találunk, ahol a sör mellé különböző ételeket is lehet fogyasztani. Ahogy Nyugat-Európa több országában, így természetesen Angliában is nagyon népszerű az almabor, másnéven cider, amit az itteniek nagy előszeretettel fogyasztanak. Ahogy a neve is mutatja, almából készül, és kicsit erősebb, mint a sör. Azonban, ha italokról van szó, a tea az angol kultúra legfontosabb eleme. Bár manapság már nincs kötelező jellegű ötórai teázás, tejszínnel készített tea még mindig népszerű. Desszertnek pedig gyümölcstortát, gyümölcslepényt és aprósüteményeket fogyasztanak.

Az említett ételeken és italokon kívül természetesen még sok egyebet lehet találni és kóstolni, ha az ember Angliában jár. Azt mindenképpen cáfolom, hogy az angol konyha sótlan lenne, igenis lehet finomat enni; sok zöldséget és halat is fogyasztanak, úgyhogy nem kell félni tőle. Az elszaporodó indiai és egyéb ázsiai éttermek pedig igazán változatos alternatívát kínálnak.

Ahogy Svájc maga is több részre oszlik a különböző nyelvet beszélő csoportok révén, így a különböző kantonok gasztronómiájában is éles elhatárolódást tapasztalhatunk. Az ország konyhaművészetét erősen befolyásolta a szomszédos francia, német és észak-olasz konyha. A hagyományos svájci ételek alapját egyszerű alapanyagok alkotják, elkészítésük pedig meglehetősen egyszerű. Népszerű hozzávalók a burgonya és a híresen jó minőségű svájci sajt. A leghíresebb svájci sajtok az emmentali illetve a gruyere-i. Emellett húsételeket is szívesen fogyasztanak, illetve különböző zöldségeket és tojás. A hideg klíma miatt a svájci ételek javarészt táplálóak és melegek.

Az első, és legfontosabb svájci éltel a fondü, azaz az olvasztott sajt, amely Svájc francia részéről származik. A sajtot egy kerámiaedényben szolgálják fel, ami alatt egy kis égőt találunk, így biztosítva a megfelelő hőmérsékletet. Az igazán jól elkészített fondü kellemesen meleg, de nem égetően forró. Egy másik tányéron kicsire vágott kenyérkockákat kapunk, illetve néhol krumplit és zöldségeket is kaphatunk, melyet belemártogathatunk az olvasztott sajtba. Az olvasztott sajthoz kivállóan illenek a svájci fehérborok. Szintén svájci finomság a raclette. Az étel neve a kaparni francia szóból származik, hiszen régen régen a svájciak az egész sajtot a tűz elé helyezve olvasztották, majd innen borították a tányérokra azt. Burgonyával, zöldségekkel és kenyérrel fogysztják.

A svájci németek nemzeti étele a röszti. A közkedvelt éltel lereszelt főtt krumpliból készítik némi fűszer és tojás hozzáadásával, de természetesen rengeteg változata létezik. Néha köretként fogyasztják, máskor pedig magában. Gyakran tesznek olvasztott sajtot is a röszti tetejére, és így kerül a sütőbe. Esetenként még almát is tesznek bele, ami igazán pikáns ízt ad az éltelnek. Szintén Svájc német ajkú kantonjaiban találhatunk többfajta sült és főtt kolbászt, melyeket zsemlék vagy más burgonya, esetleg nokedli mellé szolgálnak fel. Érdekes módon az étteremben még ehhez az ételhez is kaptam almalekvárt ízesíteni. Zürich nemzeti éltele a borjútokány, melyet gombás, tejszínes szósszal öntelek le, és leggyakrabban röstivel vagy tésztával, esetleg rizzsel szolgálnak fel.

Svájc olaszok által lakott területein természetesen az olasz gasztronómiából ismert ételeket találunk. Ticino kanton éttermeiben pizzát és tésztát szolgálnak fel, de népszerűek a különböző rizottók. Az egyszerű éltelnek szintén sok változata létezik. Találunk gombás, csirkés rizottót is az étlapokon, de az ikonikus svájci étel a sáfrányos rizottó. A sáfrányt Valais kantonban termesztik. Érdemes megkóstolni.

Kevesen tudják, hogy a híres cordon blue, a rántott borjú vagy disznóhús sajttal és sonkával a közepén, szintén svájci találmány, ahogy a műzli is. A népszerű reggelit Dr. Maximilian Bircher-Brenner fejlesztette ki a betegeinek az 1900-as években. Úgy vélte, hogy a gabonafélék és a gyümölcsök fogasztása reggelire jótékony hatású lesz.

A desszertek között először is a világhíres svájci csokit kell megemlíteni, melyet gyakran fogyasztanak olvasztott csoki formájában, illetve az Ovomaltine csokiitalt, ami szintén Svjácból indult hódítóútra. Ennek a mai változata a Nesquik. Nekem azonban a személyes kedvencem az Appenzell kantonból származó lágy mézeskalács, a Barli Biber. A sütemény mindössze méz, liszt és cukorból készül, de az íze igazán különleges.

Az alkoholos italok között találunk több fajta helyi sört, a borok közül a legjobb minőségűek Valais kantonban készülnek, illetve finomak a ticinoi merlotból készített borok is. Az abszint szintén svájci eredetű ital. Az égetett szesz ánizsból készül, alkoholtartalma pedig nagyon magas. Eredetileg zöld színű, de manapság találni színtelen változatot is belőle.

A skandináv konyha az egyik legkevésbé ismert terület az európai gasztronómián belül, de egyes fogásai egyre nagyobb ismertségre és népszerűségre kezdenek szert tenni napjainkban. A svéd konyha egészen a vikingekhez nyúlik vissza. A fogásaikat már akkoriban is a füstölve, pácolva és sózva készítették, hiszen úgy kellett elkészíteniük az ételeket, hogy az sokáig kitartson, hiszen a téli hónapokban nehéz volt élelemhez jutni

A svédek a hosszú, hideg telek miatt kevés zöldséget fogyasztanak, de annál több halat és húst, a csirke viszont ritkaságnak számít. A vitamint ezért bogyós gyümölcsökből igyekeznek pótolni, melyekből lekvárt és mártásokat készítenek. Szeretik a gyökérzöldségeket, főleg a krumplit, ami gyakori köret. Az ország erdeiben sok gomba is terem, így ezeket is gyakran fogyasztják. Általában háromoszor étkeznek egy nap, nap közben pedig előszeretettel isznak meg egy-egy kávét péksütemény kíséretében.

A svéd konyha legikonikusabb fogása a svéd húsgolyó, aminek az alapanyaga lehet sertéshús, borjú vagy marha. Darálthúsból, hagymából, tojásból, tejből és zsemlemorszából formázzák a gombócokat, melyeknek a különleges ízét a szerecsendió adja. A mártással leönött húsgolyót bogyós gyümölcslekvárral és burgonyával szolgálják fel. Azonban tésztaételekhez is bátran párosítják. A svédek kreatívságát jellemzi a pytt i panna nevű étel is, amely lényegében a maradékokból főzött egytálétel. A hozzávalói tehát krumpli, egy kis hús, tükörtojás, cékla, olaj, illetve bármilyen zöldség.

A svédek másik nemzeti étele a hering. Ez a legnépszerűbb halfajta az országban, amit sokféleképpen készítenek; marinálják, savanyítják vagy sütik. Sok lazacot is fogyasztanak, amit citrommártással esznek, illetve kedvelt a rákos szendvics is. A svédasztal szintén svéd találmány. A történetéről annyit tudni, hogy a XIV. században jelent meg először az országban a különböző fogásokat kínáló állóbüfé. Ez magában foglalja a különféle halakat, illetve kenyereket és sajtokat.

A svéd kenyér elengedhetetlen része a reggelinek is. A kenyér magas rozstartalmú rizslisztből készül. A készítése 500 éves hagyománnya bír, az alakja pedig kerek vagy háromszög alakú. Érdekesség, hogy ez a kenyér a sütéstől számítva akár egy évig is eláll. Hozzá sajtot, kaviárt, felvágottat esetleg tojást esznek. Népszerű még a ropogós lapkenyér is, illetve a zabkása, amit tejjel és lekvárral társítanak.

Svédországban fontos étkezés a délutáni kávézás, ez számukra egy igazi szertartás. Ilyenkor egy nagy bögre kávét kell inni, amihez gyakran fahéjas csigát is esznek. A kelt tészta alapon nyugvó tekercset fahéjas cukorral töltik. Ezt természetesen nem csak délután lehet enni, vannak, akik reggelire fogyasztják. Karácsonykor pedig gyömbéres kekszet esznek a svédek. A desszerteknél meg kell említeni a cukorkákat is, amit a svédek szombatonként bűntetlenül fogyasztanak. Ilyenkor egy átlagos 4 fős svéd család körülbelül 1,2 kg édességet fogyaszt. A legtöbb boltban találunk ilyen cukorkáspultot, ahonnan egy zsákba válogathatunk a rengetegféle edességből, majd a zacskó súlya alapján kell fizetni érte. Svédországban sok fajta tortát is lehet kósolni, ezeknek mind elég magas a cukortartalma.

Az italoknál már említettük a kávét. A svédek a 6. legnagyobb kávéfogyasztó ország a világon. Szinte hihetetlen, de évente több, mint 8 kiló kávét fogyasztanak fejenként. A skandinávok főként hétvégenként isznak alkoholt. Az alkoholos italok közül a sör és az almabor a legnépszerűbb, de ottlétemkor körtebort is ittam. Fontos még megemlíteni az aquavitet, amely burgonyából és gabonafélékből párolt gyógyfüvekkel ízesített jéghideg pálinka. A nem alkoholos italok közül pedig a julmust nevű italt kell megemlíteni, amit csak ritkán, karácsony környékén lehet kapni. Ez egy kólaízű üdítőital.

A török konyhaművészet rendkívül változatos, aminek az egykori hatalmas Oszmán Birodalom multikulturális környezete az oka. A birodalom egykor az Arab-félszigettől egészen a mai Algériáig terjedt, így a konyhája egyesítette a területén élő népek ételeit és elkészítési módszereit. Így egyaránt hatott ár a közel-keleti, a közép-ázsiai és a görög konyha is.

A legfontosabb alapanyagok a padlizsán, a paprika, a hagyma, a lencse, a bab, a paradicsom, a fokhagyma és az uborka. A törökök sok kenyeret (pita) fogyasztanak az ételeikhez, de gyakori köret a rizs és a bulgur. A legnépszerűbb hús a bárányhús, amit leggyakrabban pácolnak és grillenzek. Gyakran fogyasztanak juhtejből készített sajtokat és joghurtokat is. A törökök sok gyümölcsöt fogyasztanak; a legkedveltebbek a szőlő, az őszibarack, a cseresznye, a sárgadinnye, a füge és a ringlószilva. Szintén népszerűek a különböző magvak és diófélék, köztük például a napraforgómag és a pörkölt csicseriborsó. Az ételeik meglepően fűszeresek, gyakran használnak paprikát és borsot az ételek fűszerezésére.

A leghíresebb török étel, amit mindenki ismer az egész világon a görög gyros török változata, a kebab. A döner kebabot napjainkban pitában szolgálják fel. Az iskender kebab a döner kebab egyik újonan feltalált formája, amit érdemes kipróbálni. Ez hosszú csíkokra vagdalt birkahúsból készül, és paradicsomszósszal leöntve tálalják. Szintén egyre népszerűbb és ismertebb a lahmacun, ami egy pizzaszerű, vékony tésztájú paradicsomos és darált húsbóél készült étel, melyet feltekerve kell fogyasztani. Egymásik tányéron zöldségeket is kapunk hozzá. Ha Törökországban járunk, mindenképpen kóstoljuk meg a simit szezámmagos kenyeret, amit még ma is árulnak az utcákon, és nagyon olcsó, laktató finomság két étkezés között.

Egy másik rendkívül finom török étel a menemen, ami egy lecsószerű hagyományos főétel. Ezt elkészíteni sem nehéz, és mivel nagyon laktató és olcsó, így Törökországban minden társadalmi réteg kedvence. A legfontosabb alapanyagai tojás, paradicsom és zöldpaprika, de a készítőjétől függ, hogy még mit tesz bele, illetve hogyan fűszerezi. Leggyakrabban kenyérrel tálalják.

A törökök nagyon sok desszertet ismernek, amelyek általában meglehetően édesek a külföldiek számára. A legismertebb desszertjük a baklava, amely nem csak Törökországban ismert, hanem számos közel-keleti és balkáni ország konyhájában is megtalálható, akik mind a saját hagyományos édességükként tartják számon a rétestészta-féle dióval vagy pisztáciával töltött édességet, melyet mézzel és cukorral ízesítenek. A másik legtradícionálisabb török édesség a lokum, nemzetközi néven Turkish Delight, amely keményítőből és cukorból készül, és citrommal vagy rózsavízzel édesítik. Számos ízben kapható; mogyorós, pisztáciás, fahéjas, mentás és gyümölcsízű változata is van a kockára vágott, zselészerű édességnek.

Az italok közül a legfontosabb a fekete tea, amit különleges, harang alakú üvegpohárban szolgálnak fel. Ezt rendszerint cukorral isszák. Ezt a teát a nap bármelyik szakában kérhetjük, szinte bármilyen éttermben vagy vendéglátóhelyen megtaláljuk. A török feketekávét egy hosszú nyelű rézedényben (dzsezva), cukorral együtt főzik, majd a zaccal együtt csészékbe töltik, és tej nélkül fogyasztják. Így a megmaradt zaccból akár jósolni is lehet. Fontos még megemlíteni az ayrant, ami egy híg, sós ízű joghurtital, és remekül illik a legtöbb török főételhez. A raki jellegzetesen ánizsízű alkoholos ital, melyet az alacsonyabb alkoholtartalom elérése miatt vízzel szoktak higítani, melynek eredménye egy tejes, fehér színű ital. Természetesen ezeken kívül még számos étel és ital található a török konyhaművészetben, amit érdemes megkóstolni, ha Törökországba látogatunk.

A szerb és a magyar nép ízlése és konyhája nagyon sokban hasonlít egymásra, hiszen ott is rendkívül népszerűek a fűszeres ételek és a sültek, illetve a sütemények között is több hasonlót találunk. Ez nem véletlen, hiszen a két ország történelme összekapcsolódik. A szerb konyhaművészetre azonban szintén nagy hatást gyakoroltak más balkáni nemzetek, így nem meglepő módon a volt Jugoszlávia utódállamaiban jellemzően hasonló nevű és ízű ételeket találunk. Szerbia szintén vett át ételeket és ízeket a mediterrán régióból és a török hódoltság is az ország konyháján hagyta a nyomait. Ez pedig egy igazán érdekes elegyet alkot.

Hozzánk hasonlóan sokféle zöldséglevest fogyasztanak, de húslevest és halászlét is főznek. Ezeket leginkább ebédre, a főételek előtt eszik, ahogy mi is. A főfogások általában húsételek; különböző pörköltek és sültek gyakran kerülnek az asztalra Szerbiában. Leggyakrabban sertést, bárányt és kecskét készítenek el. A gulyást ők is szívesen fogyasztják, de ezen kívül még találunk több hasonló ételt is.

Ahogy más Balkán országokban, Szerbiában is nagyon népszerűek a grill ételek. Szinte bárhol lehet kapni grillhúst. Különösen híresek a leskovaci grillezett specialitások. Ezeket a húsokat általában vegyesen szolgálják fel egy nagy tálon, de lehet kérni külön is, ilyenkor kenyérrel szolgálják fel. A pljeskavica és a csevapcsicsi nemzeti ételnek számít Szerbiában. Míg az utóbbi a Balkán-félsziget többi országban is nagyon népszerű, a pljeskavica, a fűszeres húspogácsa leginkább Szerbiában, Boszniában és Horvátországban örvend nagy népszerűségnek. A húspogácsa leginkább disznóhúsból készül, de néha bárányból vagy marhahúsból. Az éttermekben a helyiek hagymával és zöldségekkel, a talponálló büfékben pedig, ahogy említettem kenyérrel fogyasztják a legszívesebben, ezért kiváló utcai csemege is lehet.

A szerbek egyébként rendkívül sok kenyeret fogyasztanak, melynek vallási gyökerei is vannak, de a vendégeket is szívesen kínálják kenyérrel. A leggyakrabban fehér kenyeret esznek, de a péksütemények is kedveltek: a kifli és a perec szavuk mellesleg a mienkből ered. A grillételekhez általában tejszínes szószt is adnak vagy ajvárt. A húsételekhez kiválóan illik az ajvár. Az ajvár paprikából, padlizsánból és fokhagymából készített mártás. A mártás egyébként más országokban is közkedvelt a Balkán régióban, de Szerbiában fogyasztják és készítik a legtöbbet. Szinte hihetetlen, de Szerbiában évente 640 tonna ajvárt készítenek. A paprikától függően lehet édes vagy pedig csípős.

A desszertek között fontos megemlíteni a pitát, ami tulajdonképpen a mi rétesünknek a határon túli változata; és szintén számtalan ízű verzió létezik belőle, akárcsak nálunk: almás, szilvás, diós stb. Illetve rendkívül népszerű a palacsinta is, aminek még a neve is rendkívül hasonlít a miénkre. A szerbek is szeretik az erős italokat. Az ő verziójuk a mi szilvapálinkánkra a Slivovica. A szerbek az éves szilvatermés 70%-át használják fel az elkészítésére. A nem alkoholos italok között érdemes megemlíteni a Knjaz Milos márkájú ásványvizet, ami szerb márka. Kávéból pedig leginkább török kávét, vagy másnéven zacckávét isznak, amihez mindig jár egy pohár víz is.

Bár a szerb konyha nekünk nem tartogat sok egzotikumot, és az összetevők is ismerősek számunkra, mégis az elkészítésük és a minőségi alapanyagok igazán egyedivé teszik őket. A szerbiai Bácska megyéről (Novi Sad, azaz Újvidék és környéke) azt tartják, hogy az ország éléskamrája, hiszen itt szinte minden megterem. A szerbiai vendéglőkben biztosan a legjobbat kapjuk mindenből, így érdemes átutazni a határon túlra.

Az olasz konyha legalapvetőbb elemeit mindenki ismeri, hiszen ez az egyik legnépszerűbb konyhaművészet a világon, ráadásul a fogások könnyen elkészíthetőek, és nincs szükség ritka alapanyoagokra sem. Hihetetlen, de a legtöbb fogásuk mindössze maximum négy főösszetevőből áll. Mivel a régiók között elég nagy eltéréseket találunk az ételek és az alapanyagok között, ezért régiókra lebontva próbálok pár fogást bemutatni. Az olaszok jellmezően sok halat és nyers zöldséget esznek, így a konyhajuk nagyon egészséges. Húst viszonylag keveset fogyasztanak, ezeket is inkább a kolbászfélék teszik ki, mint a frissensültek.

Az olaszok jellemzően levesek helyett antipastit, azaz hideg előételeket fogyasztanak. Ezek leggyakrabban sajtok, sonka, kolbász, fermentált hal vagy zölségek, esetleg bruschetta. Szinte minden régiónak megvan a saját kedvenc előétele, a bruschettáról, azaz az olívaolajjal meglocsolt pirított kenyérről azt érdemes tudni, hogy a 15. században készítették először, Olaszorság középső érszén.

Az egyik legnagyobb kivétel a minestrone leves, melyet szinte az ország egész területén előszeretettel fogyasztanak, azonban itt is megmutatkoznak bizonyos különbségek. Milánó környékén, Lombardiában ugyan is tésztával eszik, Genovában, azaz Lugúriában pesztót tesznek bele, Toszkánában, Firenze környékén pedig bab és káposzta is kerül a jól ismert zöldséglevesbe.

Lazio tartomány, vagyis Róma és környékének legtipikusabb ételei a különböző spagettiételek, például a carbonara vagy a csípős paradicsomszósszal készített arrabiata. A carbonarat azért érdemes megkóstolni, ha Olaszországban járunk, mert ők egészen máshogy készítik el, mint ahogy a világon elterjedt. Ők ugyanis a mártást tejszín nélkül készítik, csupán felvert tojásból, és egy különleges szalonnával szórják meg. Ha már a tésztákról beszélünk, Puglia tartomány (Bari városa) jellegzetessége az orecchiette tészta, míg Emilia-Romagna tartományban (Bologna) a tagliatelle tésztát kell választani, ha a legtipikusabbat keressük.

Ha Campania tartományban, azaz Nápolyban, vagy a város környékén járunk, mindenképpen kóstoljuk meg az eredeti olasz pizzát, amely ebből a városból származik. A lapos kelt tészta már az ókorban is létezett, de a mai formája 1889-ben jött létre, I. Umberto király és felesége, Margherita királynő a városban tett látogatásának tiszteletére. A pizza díszítésére az olasz nemzeti lobogó színeit használták: bazsalikomot, mozarellát és paradicsomot. A vízibivaly tejéből készülő mozzarella sajt egyébként a régió egyik legtipikusabb terméke is. Ez volt tehát az első margherita pizza, melyet 1930-tól kezdődően árusítanak pizzériákban.

Az alkoholos italok közül érdemes a limoncellot megkóstolni, mely egyre ismertebb Olaszországon kívül is. Szicíliából származik a híres citromlikőr, amely citromhéj felhasználásával készül, alkohol, víz és cukor hozzáadásával. Hagyományosan étkezés után fogyasztják az emésztés elősegítésére. Ezen kívül híresek még az olasz borok, leginkább Toszkánából származóak, melyek között több díjnyertest is találunk. A legjobb, ha az olasz ebédünket egy pohár bor kíséretében fogyasztjuk el tehát.

A legismertebb olasz desszert a tiramisu, amely Veneto tartományból származik. Ez a piskótából, kávéból és mascarpone sajtból készült olasz édességet szerintem mindenki ismerti, de itt is érdemes megkóstolni az autentikus olasz verziót, ha Velencében jár az ember. Torino környékén, Piemont régióban viszont a leghíresebb desszert a panna cotta, bár napjainkra ez nem csak egész Olaszországban ismert és fogyasztott, de az országon kívül is rendkívül népszerű ez a tejből és tejszínből főzött finomság. Szintén fontos megemlíteni az olasz fagylaltot, amit de mindenképpen kóstoljunk meg!

Mivel Németország egy nagy kiterjedésű ország, így természetes, hogy jelentős eltéréseket tapasztalunk a különböző régiók ételei között. A déli területek konyhája sok hasonlóságot mutat Ausztria és Svájc gasztronómiájával, míg a délnyugati országrészben francia befolyást tapasztalhatunk. Hasonló módon az északi régiókra Hollandia, a keleti országrészben pedig a kelet-európai országok konyhája hatott. Átalánosságban azonban elmondhatjuk, hogy a nehéz, zsíros fogások dominálnak, hiszen az ország hűvös éghajlata miatt olyan ételekre volt szükség, amelyek bővelkednek kalóriában és vitaminban.

Ha az alapanyagokat nézzük, a német konyha legfontosabb eleme a burgonya. Németország a világ legnagyobb burgonyafelhasználói közé tartozik. A német konya szintén sok húst használ. Eredetileg leggyakrabban sertéshúst főztek, de manapság egyre inkább teret hódítanak a marha és szárnyastermékek, illetve a különböző halételek is egyre nagyobb szerepet kapnak, melyeket leggyakrabban grillezve tálalnak. Hasonlómódon a németek igyekeznek több zöldséget és gyümölcsöt is fogyasztani, mint régen, mikor a savanyúkáposzta volt a legfőbb vitaminforrásuk.

A legtipikusabb német étel a kolbász, a helyiek leggyakrabban kolbászként fogyasztják a húst. Leginkább sertéshúsból készítik nemzeti ételüket, mely nagy eltérést mutat régiónként. Bajorországban a híres fehér kolbászt, nürbergben sültkolbászt, Frankfurtban pedig fűszeres szárazkolbászt esznek. Berlin ikonikus étele a currywurst, a roston süt kolbász, ami, ahogy a neve is mutatja ketchupos currymártással van leöntve, és leggyakrabban sültkrumplival fogyasztják. A türingiait pedig roston sütik. Úgyhogy bőven válogathatunk, van miből.

A legszélesebb körben elterjedt tradicionális étel a sültkolbász és savanyúkáposzta. A savanyúkáposzta a magas C-vitamin tartalmának köszönhetően a régi időkben nagyon fontos táplálék volt, mivel télen nem állt rendelkezésre friss élelmiszer, így nem meglepő módon könnyen beleépült a német gasztronómiába.

A német ételek ára rendszerint a köreteket is tartalmazzal. A burgonya különböző fajtái és a gombócok népszerű köretek, de tésztát is gyakran esznek az ételeik mellé. Szintén egyfajta tésztának számít a spätzle, ami a mi galuskánhoz hasonlít leginkább, és nagy mennyiségű tojássárgát tartalmaz. Szintén gyakori köret a burgonyasaláta, amely ecettel és mustárral készül.

Németországban járva megfigyelhetjük, hogy milyen sok kenyérfajta létezik kezdve a rozsból készült kenyérrel, folytatva az egészmagos kenyérrel, illetve a hagyományos barna vagy feketekenyér-fajtákkal. Nemrégiben pedig számos fehérkenyér-fajta is elterjedt. Ha pedig péksüteményekről beszélünk, nem hagyhatjuk ki a bajor perecet, amelyet az egész országban lehet kapni. A perec ropogós külsejű, de a belseje nagyon puha.

Németország nemzeti itala természetesen a sör, mindenekelőtt a pilzeni típusú, de szinte minden városnak megvan a saját sörfajtája. Manapság gyakran keverik a könnyed búzasört limonádéval vagy ízesítik. A bor szintén kedvelt, főleg a fehérbor. Az égetett szeszek közül a Jägermeister tett szert világhírnévre.

A torták és sütemények friss gyümölcsökből (alma, szilva, eper, körte) készülnek, illetve a sajttorta is kedvelt édesség. Ha a Fekete-erdő környékén járunk, kóstoljuk meg a híres Fekete-erdő tortát valamelyik étteremben vagy cukrászdában. Ennek a fő hozzávalói csokoládé, meggy és tejszínhab. Ezen kívül szintén népszerű desszert az almásrétes. Ezt vaníliafagyival vagy vaníliamártással és porcukorral meghintve tálalják. Érdekesség, hogy már a 13. század óta készítik a híres német mézeskalácsot, melyet eredetileg a kolostorokban készített erős sör kísérőjeként fogyasztottak.

Mi magyarok nagyon büszkék vagyunk az egyedülálló konyhaművészetünkre, ami a kulturánk kiemelkedő eleme, és több, mint ezer évre nyúlik vissza. Konyhánkban keverednek az ősi ázsiai nomád, német, olasz, szláv, török, osztrák és francia elemek, egy igazán egyedi elegyet alkotva. A magyar gasztronómia leginkább a sertéshús és a zsír használatán alapszik, aminek az okai a török hódoltságra nyúlnak vissza, ugyanis a törökök minden haszonállatot elvittek hazánkból, kivéve a sertést, amit a muzulmán hitük miatt nem ehettek. A zsírban pirított vöröshagyma és a hozzáadott pirospaprika egy sor hagyományos magyar étel alapja

A mai magyar ételek a sertéshús mellett marha- és szárnyashúsból, illetve halból készülnek, de fontos alapanyagai a zöldségek, gyümölcsök, a kenyér, a különböző tejtermékek és a méz. A tejtermékek közül a magyar konyha nagy mennyiségű tejet, túrót és tejfölt használ fel. A zöldségek leginkább leves vagy főzelék formájában jelennek meg. Köretnek burgonyát, tésztát, nokedlit fogyasztunk leginkább. Napjaink legelterjedtebb lepényfélesége a lángos.

Magyaroszágon a leves az ebéd elengedhetetlen része. Regeteg féle levest ehetünk, melyeknek alapanyaga és elkészítési módja is igen változatos. A magyar levesek nagy részét rántással készítik, ami nem igazán fordul elő más országok konyhájában. Sok leves egytálétel jellegű és laktató, de találunk könnyebb zöldségleveseket és gyümölcsleveseket is. Leghíresebb ételünk, a gulyásleves elkészítése egészen ezer évre nyúlik vissza, amikor is az ősmagyar lovasok bőrtáskájában szárított hús és zöldségek tartottak, melyet könnyedén magukkal vihettek, majd vízzel feloldva többliter levest tudtak készíteni belőle. Időnként még ma is nagy bográcsokban főzik az ikonikus levest. Halászlét is gyakran eszünk.

Ahogy már említettem, a magyar ételek alapja leggyakrabban húsból, paprikából, paradicsomból és hagymából készül. A magyaros ételek zöme lédús, paprikás jellegű. Népszerűek a különböző pörköltek, de a legtipikusabb magyar étel a paprikás csirke. Az étel a 19. században terjedt el az alföldi parasztok körében. A legtöbb magyar tejföllel fogyasztja, köretnek pedig nokedlit (lágy tésztából kiszaggatott apró galuskák) szokás hozzá kérni. Különleges tésztaételeket is találunk a magyar konyhában. Ilyen a káposztás vagy burgonyás tészta. Szintén főételként fogyasztjuk a burgonyatésztából készült gombócokat, amiket gyümölccsel vagy túróval töltenek. Tipikus magyar étel még a töltött- illetve a székely káposzta.

A magyar cukrászok sokat tanultak a francia és osztrák mesterektől. A leghíresebb desszertünk a dobostorta, mely megalkotójáról, Dobos cukrászmesterről kapta a nevét. A felcicomázott torták idején egy igazán egyszerű, csokoládés vajkrémmel készített süteményt alkotott meg. Ezen kívül nagyon finom palacsintákat, réteseket és fánokat is találunk a desszertek között, melyeket rendkívül változatos töltelékekkel készítenek el. Szintén különleges magyar desszert a mákosguba vaníliaöntettel.

Az alkoholos italok mindhárom fajtája igen népszerű Magyarországon. Bort, sört és égetett szeszt is szívesen fogyasztunk. A magyar szőlőtermesztés hagyománya egészen a római korig nyúlik vissza. Ekkor telepítettek szőlőültetvényeket a Duna menti dombokon. A borászat a magyar népi kultúra meghatározó eleme. Egyaránt találunk vörös- és fehér borokat is, melyek nemzetközi elismerést vívtak ki. Az égetett szeszek közül első helyen a pálinkát kell megemlíteni, mely különböző gyümölcsök (barack, szilva, meggy, eper és körte) erjedése után lepárlással és desztilált víz hozzáadásával készül. Alkoholtartalmuk igen magas, illatuk pedig meglepően gyümölcsös. Magyarország legkedveltebb, több, mint negyven gyógy- és fűszernövény keverékéből készülő gyomorkeserű likőre az Unicum. A sörök közül a Pilseni típusú, világos sörök a legnépszerűbbek.

Mit érdemes megnézni Magyarországon? Mit ajánlana egy helyi idegenvezető a külföldi turistáknak? Véleményem szerint addig nem szabadna nekiindulni a nagyvilágnak, amíg be nem jártuk hazánk legfontosabb nevezetességeit, hiszen alap, hogy tisztába legyünk Magyarország látnivalóival. Bár valószínűleg a legtöbben már igen fiatal korunkban jártunk egy-két híres helyszínen, de vajon ismerjük-e országunk összes kulturális és természeti örökségét

A felsorolást természetesen fővárosunkkal, Budapesttel kezdem. A hazánkba látogató turisták átlagosan legalább három napot szánnak Budapest bejárására, és még így sem jutnak a látnivalók végére, mert annyi mindent lehet itt csinálni, bejárni. Bájos fővárosunkat a Duna szeli ketté, és a folyó partján találunk egy sor látnivalót. Itt található az Országháza, a Lánc-híd, és innen látható a Budai Várnegyed, amely az Andrássy úttal együtt képezik Budapest világörökségi helyszíneit. A Halászbástyáról egyedülálló panoráma nyílik a városra, amit a külföldi turisták nem győznek fotózni. Mi helyiek pedig esténként szeretünk meglátogatni, amikor már kicsit nyugisabb a tér. Itt található a hatalmas méretű Mátyás Templom is. Ha pedig a belvárosba indulunk, érdemes végigjárni a már említett Andrássy út egy részét. Az út alatt megy végig Európa második legrégebbi metróvonala, így könnyű megközelíteni. Az út pedig telis-tele van csodás, monarchia-beli épületekkel. A legszebbek ezek közül az Opera és a Nemzeti Balettintézet épülete. Az Andrássy út egyik végén a Hösök terét, a másik végén pedig a Szent István Bazilikát találjuk, amely előtt csodás karácsonyi vásárt építenek fel minden decemberben.

Budapesttől csupán 60 km-re található a csodás ékszerdoboz, Hollókő. A védett ófalurész Közép-Európa legjobb állapotban megőrzött népi építészeti stílusát tükrözi. Húsvétkor három napos fesztivált tartanak itt, amely során hagyományőrzők mutatják be a helyi szokásokat. Ilyenkor rengeteg látogató érkezik a községbe. Hazánk első nemzeti parkja a Hortobágyi Nemzeti Park, melynek területe 82 000 hektár. A terület egyedi növény- és állatvilággal rendelkezik, melyek közül kiemelkedik az ősi magyar szürkemarha, a rackajuk és a mangalica. Itt található az ikonikus Hortobágyi Kilenclyukú híd is. Ha már országunk északkeleti részében járunk, érdemes ellátogatni a Tokaj-hegyaljai borvidékre is, mely 87 km hosszúságban foglal helyet a területen, és központja Tokaj városa. A város évszázadokra visszanyúló borászati hagyományokkal rendelkezik, méltán lehetünk rá büszkék. A vulkanikus kőzető lankákon termesztett szőlő kiváló minőségű. A tokai aszú pedig a borok királya, és a királyok bora, ahogy a mondás tartja. Feltétlenül kóstoljuk meg, ha erre járunk. Innen még északabbra található Magyarország és Szlovákia közös világörökségi helyszíne, az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai. A nálunk lalálható legnagyobb a Baradla-csepkőbarlang, amelynek a hossza meghaladja a 25 km-t. A hihetetlen méretű geológiai képződményekért kötelező mindenkinek legalább egyszer ellátogatni ide.

A Dunántúlon is találunk három világörökségi helyszínt. Ezek a Pannonhalmi Bencés Főapátság, a Pécsi ókeresztény sírkamrák, illetve a Fertő-táj, ami az ország és Ausztria határán fekszik. A Pannonhalmi Apátság a 10. században épült, és a Szent Benedek-rendi monostor azóta is működik. Az itt található könyvtár és levéltár felbecsülhetetlen iratokat tartalmaz. A még ennén is messzebbre datáló Pécsi ókersztény sírkamrák Pécs városának központja alatt találhatóak. A nekropolisz a 4. századból maradt fent. A város ókeresztény lakói temetkeztek ide. Végül, de nem utolsó sorban látogassunk el a Fertő-tóhoz, és tekintsük meg a híres kultúrtájat. A táj a világörökségi listára való felvételt a régészeti emlékeivel, szőlő-és borkultúrájával, valamint változatos növény-és állatvilágával érdemelte ki.

Láthatjuk tehát, hogy bár Magyarország egy kicsi ország csupán, de rengeteg kultúrális és természeti látnivalója van. Természetesen nem csak ezeket érdemes bejárni, de számos csodaszép város és falu található országunkban, ezért ha nincs lehetőségünk az országon kívül kirándulnunk, akkor sem kell csüggedni, hiszen itthon is akad bőven látnivaló. Méltán lehetünk büszkénk országunkra.

1. Országháza, Budapest

2. Halászbástya, Budapest

3. Szent István Bazilika, Budapest

4. Lánc-híd, Budapest

5. Hősök tere, Budapest

6. Rakpart, Budapest

7. Panoráma, Budapest

8. Mátyás-templom, Budapest

9. Andrássy Út, Budapest

10. Hollókő

11. Hortobágyi Kilenclyukú híd

12. Hortobágy

13. Aggteleki Karszt

14. Pannonhalmi Aptáság, Pannonhalma

15. Könyvtár, Pannonhalma

16. Tokaji Borvidék

17. Tokaji Borvidék

18. Ókeresztény Sírkamrák, Pécs

19. Ókeresztény Sírkamrák, Pécs

20. Fertő-tó

Az osztrák konyha magyar szemmel egyáltalán nem ismeretlen, hiszen az Osztrák-Magyar Monarchia ideje alatt a két nép konyhája kölcsönösen hatott egymásra. Ezen kívül a többi szomszédos népekkel való együttélés is jelentősen befolyásolta az ország konyháját. Így az osztrák konyha magán viseli a szlovák, német, francia, bosnyák, olasz és horvát jegyeket is. A receptek generációkról generációkra öröklődtek, most pedig igazi reneszánszát élik a fogások, melyeket egykor az egykori előkelőségek fogyasztotta.

Az osztrák étkezési szokások egyébként sokban hasonlítanak a magyarra, illetve az alapanyagaik is. A zöldségek közül a hagyma, a paprika, a paradicsom, az uborka és a salátafélék dominálnak, illetve fontos szerepet kapnak a gyökrézöldségek is. A sajtok, a húsok és a halak képezik a gasztronómiájuk alapját. Ami pedig az egyediségét adja, az a különböző gombafélék, illetve az áfonya, melyek az ország erdeiben teremnek.

Ausztriáról az első étel, ami mindenkinek eszébe jut, az a híres bécsi szelet. Érdekesség, hogy eredetileg nem is Bécsből származik, hanem velencéből, és a 15-16. században juthatott el Bécsbe a kenyérmorzsába forgatott sült hús. Viszont már ennél korábban is létezett Konstantinápolyban, illetve a mórok is használták ezt a hagyományos arab elkészítésimódot, melyet a később spanyolok vettek át tőlük. Az viszont már az osztrákok találmánya, hogy a tojáshoz olvasztott zsírt és tejszínt adtak, illetve hogy csak és kizárólag marhahúst paníroztak. Így végül az elismerés az övék lett, és innen indult hódító útjára az ikonikus étel, melyet jellemzően krumpival és salátával esznek. Szintén ikonikus köret a burgonyasaláta.

Fontos még megemlíteni a híres bécsi virslit, amit szinte mindenhol lehet kapni Ausztriában. Zsemlével fogyasztják a helyiek. Az eredete amúgy Frankfurthoz kötődik, ott készítettek először marha és disznóhúsból masszát, melyhez fűszereket, sót és vizet adtak, a végén pedig juhbélbe töltötték. Bécsben egyébként még őrzik az elnevezében ezt, hiszen frankfurternek is hívják.

Ausztriában halételeket inkább karácsony környékén fogyasztanak. Leginkább pisztrángot és ponyot fogyasztanak. Az osztrák gasztronómiában találunk még olyan ismerős elemeket, mint a rántott csirke, a lekvárral vagy hússal esetleg spenóttal töltött gombócok, illetve a levesek közül a grízgaluskaleves vagy a májgombócleves. Szintén osztrák eredetű a tojásos galuska fejes salátával és a mákos nudli is.

Ausztriából leginkább a desszertek és sütemények indultak hóditóútra. Elég csak az ország emblematikus édességét, a Mozart-golyót említeni. Salzburg városának neve egybeforrt a csokoládéba márott, pisztácia-marcipán desszerttel. Linz városról pedig mindenkinek a linzertorta jut az eszébe, illetve az aprósütemény változata. Eredetileg ribizlilekvárral töltötték őket, de manapság málna- és sárgabaracklekváros változtata is létezik. A Sacher-torta szintén az osztrák gasztronómia ismert szereplője. A 19. században álmodta meg egy bécsi cukrász. A tiroli rétest szintén nem kell senkinek sem bemutatni. A bécsi kávé pedig igazi fogalomnak számít. A tradícionális bécsi kávét tejszínhabbal készítik, de a melange is osztrák találmány. Ez hagyományosan kávé és tej fele-fele arányú keveréke, a tetején tejszínhabbal.

Ausztria leghíresebb alkoholmentes itala az Almdudler. Ez az üdítő, melyet az ország nemzeti italának is hívnak, hegyi gyógynövényekből bodzavirág aromából készül. A Red Bull energiaital szintén osztrák találmány. Az alkoholos italok közül az ország számos sör és borfajtával rendelkezik, de a legérdekesebb az osztrák pálinka, avagy „schnaps”, melyet vörösberkenyéből és különböző hegyi növényekből és gyógyfüvekből főznek. Ezekből a riktaságokból egyébként számos gyógyeát is készítenek. Az osztrák síparadicsomok büféinek kínálatából pedig elmaradhatatlan a rumos forrócsoki.

A szlovák konyhára nagy hatással voltak a szomszédos országok, így találhatóak benne szláv, francia, német és magyar elemek is. A szomszédos csehekhez képest fűszeresebben főznek, így bár hasonlóak az ételeik, de az ízek mégis eltérnek. A legnépszerűbb alapélelmiszerei a tej, a burgonya és a káposzta. A szlovákok megpróbáltak leginkább a helyi alapanyagokból gazdálkodni, és az ételek elkészítése a mai napig a hagyományos módon történik

Az erdeikben sok vad él, így gyakran kerül vadhús az étlapra. Gombákban szintén gazdagok az erdők, így ezt is sok ételben használják fel. A folyók gazdagok különféle halakban, amiből sokféle ételt készítenek. A hegyi területeken sok sajtot és tejterméket fogyasztanak. A leghíresebb sajtfajtájuk a parenyica. Túrót is gyakran használnak az ételeikhez. Ezen kívül még tojást és egy kevés helyi zöldséget használnak fel. A fűszerek közül sóval és borssal, illetve foghagymával, hagymával és szalonnálval ízesítik az ételeiket. Olaj helyett inkább zsírral illetve vajjal főznek.

A jó szlovák ebéd elengedhetetlen része a leves. A leveseik között találunk hús- és zöldségkrém leveseket is, de jellemző a máj és a grízgombóc leves is. Mégis a leghíresebb a húsos káposztaleves, melybe kolbászt és gombát tesznek, és szívesen tálalják frissen sült kenyérrel. Ezt egyébként főként Karácsonykor fogyasztják a szlovákok, de az éttermekben egész évben megtalálhatjuk. A bableves szintén gyakran kerül az asztalokra.

Húsételeik sokszínűek: juh-, sertés-, szarvasmarha-, szárnyas- és vadhúsból készülnek. A szárnyasok közül a csirke a leggyakoribb. Gyakran talalják húsételeiket valamilyen szószban vagy mártásban, de panírozva is előszeretettel sütik ki a húsokat. Ezen kívül ők is fogyasztanak véres hurkát. Mivel régebben szerényebben éltek a családok, így riktán jutott hús az asztalokra. Ezért sok olyan ételük van, amelyet füstölt oldalassal vagy egy kis kolbásszal bolondítanak meg. A köreteik közül gyakori a rizs és a burgonya, de a különböző gombócok is népszerűek, amelyek igazi különlegességnek számítanak.

Az egyik legismertebb szlovák specialitás a sztrapacska, amelyet szinte minden vendéglőben készítenek. Ez krumpligaluskából készül, aminek az oka az volt, hogy ez az alapanyag olcsóbb, mint a liszt, melyet egy különleges juhsajt fajtával kevernek össze, és hagyományosan cserepedényben tálalják. Néhány helyen hagyma is kerül bele. Miután elkészült, olvasztott sertészsírral öntözik meg, és libatepertővel vagy pirított káposztával szórják meg. A juhtúrós galuskához mint ital, az aludt tej való.

Legismertebb desszertjük a guba, amit főételként is fogyasztanak néha. Ezt mézzel, darált mákkal vagy túróval fogyasztják. Süteményeiket általában valamilyen lekvárral töltik meg. A legtöbb sütemény házi készítésű, boltokban nem lehet kapni őket. A szlovákok szintén magukénak vallják a kürtőskalácsot, de érdekes módon itt az édes mellett találunk káposztás és tepertős verziót is. Ezen kívül sokfajta kalácsuk van, melyeket lekvárral, mákkal, túróval vagy dióval töltenek meg. Ezeket leginkább Karácsony tájékán fogyasztják. Ezen kívül még káposztás és tepertős pogácsát is gyakran esznek.

A nem túl könnyű fogások szinte kívánják az alkoholt. Az italok közül a helyi borok a legnépszerűbbek, a szőlőtermesztés hagyománya egészen a római korba nyúlik vissza. Télen pálinkafőzetek is segítik a gyorsabb felmelegedést. Ezt több alapanyagból is készítik: boróka-, szilva-, körte- és más gyümölcspálinkájuk is van. Nyáron pedig a söröket fogyasztják a legszívesebben. A legjobb márkák a Zlaty Bazant, a Smadny és a Mnich, melyek íze hasonlít a cseh sörökére.

Még napjainkban is a napi háromszori étkezés a legelterjedtebb, melyek közül az ebéd a legfontosabb, bár egyre nagyobb szerepet kap a vacsora is. Szlovákiában, ha vacsorameghívást kapunk, érdemes egy üveg borral viszonozni.

Horvátország történelme és fekvése miatt rengeteg hatásnak volt kitéve, így egyszerre érződik a görög, a magyar, a török és az olasz ízvilág az ételeke, de több szerb és bosnyák étel is megtalálható az éttermek étlapjain. Ezen kívül jelentős eltérések is jellemzik a különböző régiók konyháit. Míg a tengerparti részeken a halételek, salátákkal és egyéb mediterrán fogásokkal találkozunk leginkább, a belsőbb területeken jobban megmaradtak a török ételek. A Magyarországgal határos vidékeken pedig a magyar konyha népszerűbb elemeit szolgálják fel az éttermekben

Ha ez alapján azt gondoljuk, hogy nincsen tipikus horvát gasztronómia, tévedünk, ugyanis a fogásokat erőteljesen a saját szájízükhez igazították, illetve újrafűszerezték. Zsír helyett olajat használnak, hús helyett inkább halat esznek, és ételeiket nyárson készítik. Vörösbort pedig szinte bármihez használnak. A horvát konyha titka az egyszerűségben és az alapanyagok sokféleségében rejlik. A búzától a kukoricán át a burgonyáig, az erdei gombától a szőlőn át az oliváig és a mézig, a húsoktól a halfélékig a legkülönbözőbb hozzávalókkal találkozhatunk. Az isztriai szarvasgomba szintén világhírű a jó minősége miatt.

A horvátok jellemzően kevés levest fogyasztanak. Egyedül a halleves képez kivételt. Így helyette inkább előételeket fogyasztanak, ahogy a mediterrán országokban ez jellemző. Ezek leggyakrabban szárított sonka, melyet olajbogyóval szolgálnak fel, házi sajt, juhtúró, túró vagy kolbász. A főfogás ugye gyakran halétel, ahogy azt már említettem. Ezek közül a grillezett hal és a tengeri herkenytyűs risotto a leggyakoribb elem az étlapokon. A halak közül pedig leginkább tonhalat, tintahalat, makrélát, szardíniát és szardellát esznek. A húsételek között a főtt vagy sült bárány és a sült malac dominál. Köretnek gnocchi (kukoricalisztből készült galuskát), főtt burgonyát és rizst használnak, illetve természetesen salátát. Az isztriai-félszigeten sok tésztaételt is fogyasztanak. A kézzel sodort alapanyagból főzött ételt szarvasgombával, csirkével vagy marharaguval kínálják.

A horvátok magukénak vallják a csevapcsicsit vagy csevapcsicsát, amely valahonnan a mai Bosznia-Hercegovina vagy Horvátország, esetleg Szerbia területéről származik, de az egész Balkán-félszigeten mindenhol szívesen fogyasztják. A csevap tehát darált húsból készített grillen kisütött húshenger, amely a török időkre vezethető vissza. Ha megfigyeljük, maga a szó is erősen hasonlít a kebabra. A gyorsan elkészíthető húsdarabokból nyárson, tűz fölött kisütött étel hamar elterjedt. Az igazi csevapnak egy bizonyos mennyiségben tartalmaznia kell bárányhúst, a maradék pedig marha vagy sertésúsból van összekeverve. A fűszerezett ételt tehát grillezve készítik, és lapos kenyérrel és vegyes salátával szolgálják fel, ami paradicsomból, fodros salátalevekből és lilahagymából áll. Olivaolajjal, esetleg citromlével ízesítik. Néhány helyen az egész Balkánon népszerű szószt, ajvárt is kapunk hozzá.

Desszertnek pedig gyakran esznek rétest, melynek több verziója is létezik. A legnépszerűbb a diós, a mákos és a túrós rétes. Természetesen a rétesnek vannak sós verziói is. A túróval és a hússal töltött rétes (burek) szinte minden horvát pékségben megtalálható, de egyes helyeken még tengerigyümölcsös rétest is találunk.

Az ország kellemes éghajlata kedvez a szőlőtermesztésnek. A borászat évszázados hagyományokra nyúlik vissza. Mind a vörös mind pedig a fehér boraik kiváló minőségűek, a helyiek pedig szivesen fogyasztják őket az ételeik mellé. Az utóbbi időben a horvát borok külföldön is egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. Érdekesség, hogy a horvátok is ismerik a fröccs fogalmát, azonban ők ezt szódavíz helyett buborékos ásványvízzel készítik. Az égetett szeszes italok közül a legismertebb a rakija. A gyümölcspálinkát az egész Balkánon ismerik és szívesen fogyasztják, nemcsak Horvátországban.

A horvátok igyekeznek tartani a napi háromszori étkezést, hétvégén pedig hatalmas családi összejöveteleket tartnak, amikor is szinte roskadásig telnek az asztalok finomságokkal.

Írország gasztronómiája igen messzire tekint vissza. A legtöbb ma már angolként ismert és kedvelt fogás gyökerei is innen erednek, melynek az oka a XVII. században történt angol hódítás. Az ír gasztronómia legfontosabb alapanyagai a hús, a burgonyha, a halak és a tenger gyümölcsei, a sajt, a barna kenyér, a szalonna és a káposzta. Emelett rengeteg gumós zölséget is fogyasztanak, mint a répa, a hagyma és a fehérrépa. A hagyományos ír ételek bőségesek és kalóriadúsak.

Az ír konyha megkerülhetetlen eleme a burgonya, amely a XVI. század közepén érkezett meg Írországba, amely akkora népszerűségre tett szert, hogy az írek a gabonatermsztést hanyagolni kezdték, és szinte teljes mértékben áttértek a krumpli termesztésére. A burgonya még ma is kedvelt alapanyag, amit az írek szinte naponta fogyasztanak. A leggyakori étel a héjában főtt burgonya, amit főtt káposztával illetve vajjal kevernek össze. Ezt fogyasztják egytálételként, de húsok mellé is.

Az angol reggelihez hasonlóan az íreknek is megvan a saját verziójuk, amely az angolhoz hasonlóan olyan kalóriadús, hogy utána nem is vágyunk semi másra egész nap. Az övék tükörtojásból, kolbászból, hurkából, szalonnából, babból és esetenként paradicsomból áll. Az ír reggeli szerves részét képezi a véres hurka is. Természetesen kenyérrel szolgálják. Érdekesség, hogy az írek ezt nem is annyira reggelire fogyasztják, mint inkább délben, így néhány vendéglőben egész nap kérhetjük.

A húsok közül az írek nemcsak marhát és sertést, hanem bárányt is előszeretettel fogasztanak. Ebből készül a híres ír gulyás, amit szinte bármelyik kocsmában meg lehet kóstolni. Bárány vagy marhahúsból készül, burgonyával, sárgarépával és burgonyával főzik, majd kakukkfűvel, petrezselyemmel és őrölt borssal fűszerezik. Valamivel levesebb, és kévésbé fűszeres, mint a magyar gulyás. A másik legtipikusabb étel a Sheperd’s pie, amely krumplipüréből és raguból készült egytálétel. A pitét eredetileg hétfőnként készítették a vasárnapi ebéd maradékából. Ismert és kedvelt fogásuk még a whiskey-ben pácolt steak, amit Szent Patrik napján fogyasztanak, de létezik sörös bárányragu is. A húsok mellett sertésbelsőségeket is gyakran esznek.

A tengeri halak közül a leggyakrabban füstölt lazacot és pisztrángot fogyasztanak, a tenger gyümölcseibő pedig kaviárt, rákot és kagylót. Írországban is népszerű a Fish&chips. Ezen kívül még tengeri algát is fogyasztanak időnként. Fontos még megemlíteni az ír szódás kenyeret, ami az élesztőre érzékenyeknek kínál minőségi alternatívát kenyér formájában. Leveseket is bőven találunk az ír konyhában. A legnépszerűbbek a póréhagyma- és a burgonyaleves.

Az ír konyha kapcsán fontos beszélnünk az ír alkoholokról is. A whiskey elődjét a kolostorokban orvosságként főzték, a nagy whiskey-üzemeket a XVIII. században hozták létre. Az italt háromszor párolják le. A krémesen sötét, testes vagy barna sör az ország nemzeti itala let. A Guinness a XVIII. században született meg, sok árpa felhasználásával készült, és ízvilágában közelebb állt a whiskey-kedvelő írek izlésáhez, ezért gyorsan népszerű let, nem úgy, mint a világos és az ale sörök, melyek nem terjedtek el igazán Írországban. Az első ír kávét az 50-es években készítette egy mixer a Shannon repülőtéren a vihar miatt aggódó utasoknak. A kávét sok whiskey-vel, kevés cukorral és tejszínhabbal szervírozta. Az ír krémlikőr szintén nagy népszerűségnek örvend napjainkban, melynek alapanyaga az ír whiskey, a friss tejszín, a kakaó, a kávé és a vanília. A technikai csodának köszönhetően a tejszín nem csapódik ki és az összetevők nem válnak szét, hanem egy új ízt alkotnak. A krémikőrt sok desszert készítéséhez is használják.

A desszertek közül a legnépszerűbb az almás pite, amit tejszínhabbal és pudinggal esznek, de kedvelt az epres és áfonyás pite is. Náluk szintén hagyománya van a délutáni teának, tízóraira pedig édes péksüteményt, mazsolás zsömlét fogyasztanak. A gyümölcsök közül pedig az alma, a körte, a szilva, az áfonya, az eper és a málna fordulnak leggyakrabban elő.

Egy régi mondás szerint a csehek két féle élelt ismernek: azt, amit sörökhöz esznek, és azt, amit sörrel készítenek. A cseh gasztronómia sok hasonlóságot mutat hazánkéval, ahogy a többi szomszédos országéval is, hiszen elsősorban a bajor, a szláv és az egykori Osztrák-Magyar Monarchia konyhája hagyott legjobban nyomot a fogásokon. Az alapanyagok, a fűszerek és az étkezési szokások tehát hasonlóak, de a cseh konyha azért sokat finomított is az ételeken, úgyhogy találunk bőven helyi különlegességeket is. 

A cseh konyha jellemzően kevés, de jó minőségű alapanyagokat használ fel, és leginkább a kalóriadús ételekre épül, mint a disznóhús vagy a krumpli. Ennek az az oka, hogy felkészítsék a szervezetet a kemény munkára, és a hideg tél átvészelésére.

A húsok központi szerepet kapnak a cseh gasztronómiában. A sertés mellett a marha, a vadhúsok és a szárnyasok is nagyon kedveltek errefelé, és általában valamilyen mártással kerülnek az asztalra. A tavakban bőségesen úszkálnak édesvizi halak, ezek közül a ponty a legnépszerűbb fogás, amely a karácsonyi menüjük elengedhetetlen eleme is. Az országban sok a gombalelőhely, így a gomba is gyakran szerepel az étlapokon, és a mártásokba is sokszor belefőzik. A főétkezések általában három fogásból állnak: leves, főétel és desszert vagy gyümölcs, ahogy nálunk is.

Csehországban a tápláló levesek a legnépszerűbbek, melyekbe gyakran kerül kolbász vagy hús. Az egyik legkedveltebb a mi gulyásunkhoz nagyon hasonlító krumplival és zöldségekkel készített húsleves. Szintén gyakoriak a hüvelyesekből készített levesek, de előszeretettel fogyasztanak gombalevest és burgonyalevest is.

Szinte minden cseh vendéglátóhelyen megtaláljuk a híres hármast: disznóhús, knédli és káposzta. A cseh gasztronómia legikonikusabb eleme a knédli, amely a 19. század közepén került fel a vendéglők étlapjára, de azóta is töretlen népszerűségnek örvend. A cseh/szlovák eredetű gőzölt kenyér kiválóan illik a húsételekhez, hiszen a szaftot és a különböző mártásokat remekül magába szívja. A knédli egyfajta verziója a töltött gőzgombóc egyébként az osztrák és a német konyhában is megtalálható, de számunkra sem ismeretlen. Csehországban is több típusa van: a zsemlés knédli tésztája a kenyérre haszonlít, ami a gőz hatására lágy és levegős lesz. A húst egészben sütik meg fokhagymával és köménnyel fűszerezve, majd ezután szeletelik csak fel, majd pedig sűrű mártással öntik le. A zöldségek között első helyen szerepel a káposzta, amit salátákban, párolva és savanyítva is előszeretettel fogyasztanak a csehek.

Ha Csehország gasztronómiájáról beszélünk, kötelező egy külön fejezetet szentelni a cseh söröknek, ugyanis Csehországon a világon a legmagasabb a sörfogyasztás, mintegy 150 liter/fő évenként. A cseh sör készítése igazán messzire nyúlik vissza; a XII. században már létezett sörgyár az országban. A két leghíresebb sörfajtát a pilsnert és a Budweiser Budvart garantáltan mindenki ismeri. Emellett pedig rengeteg kis és közepes sörüzem található még az országban, melyek hosszú hagyományokra tekintenek vissza. Morvaországban a bortermelés is említésre méltó, a Becherovka gyógynövénylikőr szintén nemzetközileg is elismert. Az alkoholmentes üdítőitalok közül a leghíresebb, a Kofola, amely kóla ízű, és legalább olyan népszerű az országban, mint a Coca-Cola vagy a Pepsi. Érdekesség, hogy a Kofolát még a kommunista Csehszlovákiában találták fel, mivel az amerikai termékeket nem hozhatták be az országba. Népszerűsége azonban azóta is töretlen.

A desszertek közül az almásrétes a legközkedveltebb, de itt is megjelenik a már jól ismert knédli édes változata. A gombócokat ezúttal gyümölcsökkel töltik, a végeredmény pedig a miénhez hasonló szilvásgombóc, vagy a sárgabarackos alternatívája, melyeket végül túróval és porcukorral megszórva tálalják fel. A palacsinta szintén nagy népszerűségnek örvend az országban.

1. Zöld-foki szigeteki táj

2. Nossa Senhora da Graca templom, Praia

3. Bíróság, Praia

4. Óváros, Praia

5. Quartel Jaime Mota történelmi épület, Praia

6. Diogo Gomes-szobor, Praia

7. Kilátás Praiara

8. Szeszfőzde

9. Kisbolt

10. Piac, Assomada

11. Zöld-foki szigeteki táj

12. Csónakok, Tarrafal

13. Tengerpart, Tarrafal

14. Napi fogás, Tarrafal

15. Santo Amaro templom, Tarrafal

16. Zöld-foki szigeteki táj

17. Óceánpart

18. Történelmi épületek, Cidade Velha

19. Történelmi épület, Cidade Velha

20. Óceánpart, Cidade Velha

Országgyűjtők számára a Zöldfoki-szigetek a Kanári-szigetek legjobb alternatívája, hiszen egy onnan csupán 1500 km-re délre fekvő, haszonló szigetországról beszélünk, melynek a klímája is rendkívül hasonló. Míg a Spanyolországhoz tartozó Kanári-szigetek rendkívül népszerű a turisták körében, a Zöld-foki Köztársaságban viszonylag kevés utazó járt. Kár lenne azonban kihagyni a Szenegál partjaitő nem messze található tíz vulkanikus szigetből álló országot, hiszen izgalmas természeti szépségek és kulturális élmények várják az ide látogató turistákat.

A szigetek a XV. századig lakatlanok voltak, amikor is portugál hajósok érkeztek a szigetekre, és így lettek az első európai gyarmata a trópusokon. Végül 1975-ben függetlenedtek Portugáliától, de az ország hivatalos nyelve a portugál maradt a zöld-foki szigeteki kreol mellett. Ezért tehát nem meglepő, hogy a Zöld-foki Köztársaságba legkönnyebben lisszabonból juthatunk el, ahová naponta több járat is érkezik. A legnépszerűbb uticél Sal szigete, ami egy csodálatos turista-paradicsom, mivel minket azonban jobban érdekelt az ország kulturája, így a legnagyobb szigetre, Santiagoba látogattunk el. A szigetek között azonban rendszeres hajójáratok indulnak, így könnyedén el juthatunk több szigetre is, ha hosszabb időt töltünk az országban.

Santiago szigete tehát a legnagyobb a tíz sziget közül; a területe majdnem ezer négyzetkilóméter. Itt található az ország fővárosa is, Praia. Itt él az ország fél milliós lakosságának közel negyedegye. A Zöldfoki-szigeteken jól keveredik Európa és Afrika. Ez az ország lakosságán is jól látható, hiszen az emberek háromnegyede kreolbőrű, és tízből közel kilenc katolikus vallású. Mi május közepén jártunk az országban, de kellemes klímájának köszönhetően egész évben érdemes ide utazni, hiszen akár télen is lehet fürdeni az óceánban.

A gépünk tehát Praiában landolt, és első nap a város legnagyobb nevezetességeit látogattuk meg. Praia óvárosa igazán bájos, sok szuvenírboltot találunk benne, az Elnöki Palota pedig igazán magávalragadó. Vele szemben található a Városháza épülete és a Nossa Senhora da Graca templom. Innen indul a város pezsgő sétálóutcája, amely a Július 5-e nevet viseli. Mivel az óváros egy kis dombon áll, így csodás panoráma nyílik a szigetre innen. A város legszebb strandja a Gamboa.

Másnap egésznapos szervezett kirándulásra indultunk Tarrafalba. A szervezett utazás keretében sok helyen megálltunk megcsodálni a természeti kincseket: a fennsíkokat és a drámai partszakaszokat. Assomada városában a helyi piacot látogattuk meg, de megálltunk egy szeszfőzdében is, ahol tradícionális módszerekkel készítik a cukornád levéből lepárolt égetett szeszt, a rumot. Utunk végén megérkeztünk Tarrafalba, ami a sziget északnyugati csücskében található. A gyönyürő, homokos parton garantáltan nincs nagy tömeg, így egy jót fürödhetünk, illetve megszemlélhetjük a halászok zsákmányait is, akik színes csónakokkal járják a vizeket.

Utolsó napunkon Cidade Velhába látogattunk. Ide is szerveznek kirándulást az utazási irodák, de mi úgy éreztük, hogy eléggé otthonosan mozgunk már a szigeten ahhoz, hogy tömegközlekedéssel utazzunk ide. Ez a legrégebbi település az egész országban, és az egyetlen itt található UNESCO világörökségi helyszín, szóval érdemes ide is ellátogatni.

Nem meglepő módon az ország gasztronómiája főleg halételekből áll, melyeknek elkészítési módja ötvözi az afrikai és az európai vonásokat. Az egyik leghíresebb alapanyag a tengericsiga, melyet én is megkóstoltam, de grillezett halat is szinte mindenhol lehet kapni. Az italok közül pedig feltétlenül próbáljuk ki a már említett rumféleséget, a grogot, amit a helyiek előszeretettel kevernek kókuszléhez vagy egyéb gyümölcslevekhez. Így a végeredmény egy jó erős koktél lesz.

1. Éjféli napsütés, Reykjavik

2. Hallgrímskirka, Reykjavik

3. Harpha Koncertterem, Reykjavik

4. Sun Voyager szobor, Reykjavik

5. Bálnalesen

6. Pingvellir Nemzeti Park

7. Izlandi Pónik

8. Geysir

9. Strukkur gejzír

10. Gullfos-vízesés

11. Gyepház

12. Ásőlfsskáli-vulkán

13. Skógafoss-vízesés

14. Black Sand Beach, Vík

15. Black Sand Beach, Vík

16. Izlandi táj

17. Sólheimajökull gleccser

18. Blue Lagoon

19. Blue Lagoon

20. Sétány, Keflavik

Az izlandi kirándulásunkat több évig terveztem, mert annyira drága volt a repülőjegy, hogy többször is el kellett halasztanunk. Még akkor is, amikor megindították a közvetlen fapados járatot. A nagy érdeklődés miatt fél évvel az indulás előtt le kellett foglalni a repülőjegyet, mert utána iszonyúan megdrágult. A dolgohoz hozzátartozik, hogy ha novemberben vagy februárban mentünk volna, akkor valószínűleg könnyebb lett volna kifogni egy olcsóbb jegyet, de én az éjféli napsütést akartam megnézni, tehát június végén utaztunk.

A másik probléma, ami megnehezíti az izlandi utazást az a szállás és a tömegközlekedés drágasága. Mivel nem akartunk hostelben megszállni, így végül arra jutottunk, hogy autót bérlünk, és így a szállás sem kellett, hogy Reykjavik központjában legyen. Ezzel szintén kicsit csökkentettük a költségeket, de így is nagyjából annyiba került egy hetet eltölteni Izlandon, mint egy latin-amerikai kirándulás. Szerencsére találtam egy olyan autókölcsönzőt, amely nem kér többmillió forintos foglalót (igen, ez teljesen normális egy olyan országban, ahol az átlagos fizetés úgy 3500 euró). Ez egy jó megoldásnak tűnt, mert összeszámolva azt, hogy mennyibe kerül egy Arany háromszög túra két főre, plusz bejutni a reptérről már majdnem elérjük azt, amennyibe a kölcsönzés került. Plusz mivel az ország lakossága csupán 400 ezer fő körül van, így parkolóhelyet sem nehéz találni. Azonban mivel drasztikusan nő a turisták száma, ez nem biztos, hogy sokáig így marad.

Mit érdemes tehát csinálni Izlandon? Az utazás fáradalmait kipihenve az első napunkat Reykjavik felfedezésével töltöttük. A város jelképe a Hallgrímskirka templom, ami kötelező látnivaló. A város hosszú főutcája tele van boltokkal, és pubokkal. Izland gasztronómiájának alapját nem meglepő módon a halételek alkotják, ezeket feltétlenül kóstoljuk meg, ha az országba látogatunk. A bátrak megkóstolhatják a hákarl nevű izlandi nemzeti ételt is, ami tulajdonképpen fermentált cápahús. Mi természetesen kipróbáltuk, és igazából annyira nem volt vészes, mint gondolnánk.

Másnap egyénileg megcsináltuk tehát a hires Arany háromszög túrát, amely a Þingvellir Nemzeti Parkot, a Geysirt és a Gullfus vízesést érinti. A Nagy Geysir ma már sajnos nem működik, de a “kistestvére” a Strokkur tíz percenként kitör hihetetlen meleget árasztva. Utunk során sok izlandi pónit is láttunk, amik nem cask végtelenül aranyosak, de az ország kultúrájához is hozzátartoznak.

Másnap elautóztunk Vikbe, útba ejtve a híres Black Send Beach-et, ami, ahogy a neve is mondja, Fekete színű. A hihetetlen vulkanikus képződményt szintén “kötelező” megtekinteni. Innen szintén cask egy ugrás már a Sólheimajökull gleccser. Bár ez nyáron annyira nem volt látványos, de azért láttunk a tóban jégdarabokat.

Még két dolog van, amit semmiképpen nem szabad kihagyni, ha Izlandra látogatunk, bár mindkettőnek elég borsos az ára. Nem lehet teljes a kirándulásunk, ha nem látogatunk el a Blue Lagoonba. Annak ellenére, hogy június végén a hőmérséklet tíz fok alatt marad, a kristálytiszta geotermikus gyógyfürdő vize kellemesen meleg. A belépőhöz jár arcpakolás és a hajunkat is bekenhetjük egy viasz-szerű anyaggal, így csodásan fogjuk magunkat érezni a kúra végeztével.

A másik pedig a bálnales. Izland mident megtesz a bálnavadászat ellen, és próbálják visszaszorítani az állatok húsának fogyasztását is, erre bíztatják az ide érkező turistákat is. Az éjszakai napsütés alatti túránk során láttunk több delfint és kisebb méretű bálnákat is, úgyhogy igazán életre szóló kalandban volt részünk. A hideg ellen adnak egy meleg kezeslábast, úgyhogy fázni sem fogunk. Az pedig, hogy még éjfélkor is teljesen világos van, egyszerűen hihetetlen volt!

1. Afrodité sziklái

2. Afrodité szikláinál

3. Afrodité szikláinál

4. Afrodité sziklái panoráma

5. Tengerpart és táj

6. Büyük Han karavánszeráj, Nicosia

7. Büyük Han karavánszeráj, Nicosia

8. Sétálóutca, Nicosia

9. Szelim szultán dzsámija, Nicosia

10. Panagia Faneromeni templom, Nicosia

11. Faneromeni Iskola, Nicosia

12. Ayia Napa Székesegyház, Limasszol

13. Tengerpart, Limasszol

14. Tengerparti sétány, Limasszol

15. Régészeti lelőhely, Paphos

16. Vár, Paphos

17. Ebéd

18. Tengerpart és vár, Larnaca

19. Középkori vár, Larnaca

20. Finikoudes tengerpart, Larnaca