Egy régi mondás szerint a csehek két féle élelt ismernek: azt, amit sörökhöz esznek, és azt, amit sörrel készítenek. A cseh gasztronómia sok hasonlóságot mutat hazánkéval, ahogy a többi szomszédos országéval is, hiszen elsősorban a bajor, a szláv és az egykori Osztrák-Magyar Monarchia konyhája hagyott legjobban nyomot a fogásokon. Az alapanyagok, a fűszerek és az étkezési szokások tehát hasonlóak, de a cseh konyha azért sokat finomított is az ételeken, úgyhogy találunk bőven helyi különlegességeket is.
A cseh konyha jellemzően kevés, de jó minőségű alapanyagokat használ fel, és leginkább a kalóriadús ételekre épül, mint a disznóhús vagy a krumpli. Ennek az az oka, hogy felkészítsék a szervezetet a kemény munkára, és a hideg tél átvészelésére.
A húsok központi szerepet kapnak a cseh gasztronómiában. A sertés mellett a marha, a vadhúsok és a szárnyasok is nagyon kedveltek errefelé, és általában valamilyen mártással kerülnek az asztalra. A tavakban bőségesen úszkálnak édesvizi halak, ezek közül a ponty a legnépszerűbb fogás, amely a karácsonyi menüjük elengedhetetlen eleme is. Az országban sok a gombalelőhely, így a gomba is gyakran szerepel az étlapokon, és a mártásokba is sokszor belefőzik. A főétkezések általában három fogásból állnak: leves, főétel és desszert vagy gyümölcs, ahogy nálunk is.
Csehországban a tápláló levesek a legnépszerűbbek, melyekbe gyakran kerül kolbász vagy hús. Az egyik legkedveltebb a mi gulyásunkhoz nagyon hasonlító krumplival és zöldségekkel készített húsleves. Szintén gyakoriak a hüvelyesekből készített levesek, de előszeretettel fogyasztanak gombalevest és burgonyalevest is.
Szinte minden cseh vendéglátóhelyen megtaláljuk a híres hármast: disznóhús, knédli és káposzta. A cseh gasztronómia legikonikusabb eleme a knédli, amely a 19. század közepén került fel a vendéglők étlapjára, de azóta is töretlen népszerűségnek örvend. A cseh/szlovák eredetű gőzölt kenyér kiválóan illik a húsételekhez, hiszen a szaftot és a különböző mártásokat remekül magába szívja. A knédli egyfajta verziója a töltött gőzgombóc egyébként az osztrák és a német konyhában is megtalálható, de számunkra sem ismeretlen. Csehországban is több típusa van: a zsemlés knédli tésztája a kenyérre haszonlít, ami a gőz hatására lágy és levegős lesz. A húst egészben sütik meg fokhagymával és köménnyel fűszerezve, majd ezután szeletelik csak fel, majd pedig sűrű mártással öntik le. A zöldségek között első helyen szerepel a káposzta, amit salátákban, párolva és savanyítva is előszeretettel fogyasztanak a csehek.
Ha Csehország gasztronómiájáról beszélünk, kötelező egy külön fejezetet szentelni a cseh söröknek, ugyanis Csehországon a világon a legmagasabb a sörfogyasztás, mintegy 150 liter/fő évenként. A cseh sör készítése igazán messzire nyúlik vissza; a XII. században már létezett sörgyár az országban. A két leghíresebb sörfajtát a pilsnert és a Budweiser Budvart garantáltan mindenki ismeri. Emellett pedig rengeteg kis és közepes sörüzem található még az országban, melyek hosszú hagyományokra tekintenek vissza. Morvaországban a bortermelés is említésre méltó, a Becherovka gyógynövénylikőr szintén nemzetközileg is elismert. Az alkoholmentes üdítőitalok közül a leghíresebb, a Kofola, amely kóla ízű, és legalább olyan népszerű az országban, mint a Coca-Cola vagy a Pepsi. Érdekesség, hogy a Kofolát még a kommunista Csehszlovákiában találták fel, mivel az amerikai termékeket nem hozhatták be az országba. Népszerűsége azonban azóta is töretlen.
A desszertek közül az almásrétes a legközkedveltebb, de itt is megjelenik a már jól ismert knédli édes változata. A gombócokat ezúttal gyümölcsökkel töltik, a végeredmény pedig a miénhez hasonló szilvásgombóc, vagy a sárgabarackos alternatívája, melyeket végül túróval és porcukorral megszórva tálalják fel. A palacsinta szintén nagy népszerűségnek örvend az országban.
