Nepál konyháját nem könnyű feladat bemutatni, hiszen nincsen egy egységes főzési mód, minden régió étkezési szokásai eltérnek. Ha mégis megpróbálnánk jellemezni, talán a multikulturalizmus lenne a legjellemzőbb rá, hiszen keverednek benne a különböző népek és vallások sajátosságai, nagy hatással volt rá a szomszédos India és Tibet konyhája, illetve a hegyvidéki éghajlat is rányomta a bélyegét az ország konyhájára.
A nepáli konyha alapját a rizs adja, melyet a helyiek szinte minden étkezéshez fogyasztanak. Emellett elmaradhatatlan a lencse, illetve a zöldséges vagy húsos curry. Az ételekhez gyakran esznek savanyúságokat, ami lehet paprika vagy más erjesztett zöldség, citrom vagy lime. A Himalája régióinak konyhája azonban jelentősen eltér a hagyományos nepáli konyhaművészettől.
A legismertebb nepáli étel a momo, amik tulajdonképpen kis gombócok különféle töltelékkel. Eredetileg kizárólag darált bivalyhússal töltötték őket, de manapság gyakran kerül bele csirke- vagy birkahús, ahogyan zöldségek és sajt is. Érdekesség, hogy a momo Tibetből származik, nevének jelentése lisztből készült, gőzölt zsemle. Manapság a gombócokat nem csak párolják, néha olajban sütik ki őket, alakjuk pedig lehet kerek vagy félhold alakú. Általában csípős szószokkal tálalják.
A másik fontos nepáli étel a dal bhat. A helyiek szerint ez az étel olyan tápláló, hogy 24 órára erőt ad annak, aki megeszi. Ebben lehet valami, hiszen a rizsnek és a lencsének a kombinációja, melyhez egy nagy ropogós lapos kenyér és különböző savanyúságok, spenót, esetenként zöldséges curry és különböző cutney-k is jár hozzá. Már a tálalás is látványos, hiszen egy nagy tálcán érkezik az étel, középen a rizs, körülötte pedig a többi hozzávaló kis tányérokban szétválogatva.
A hegyvidék, azaz a Himalája ételei még közelebb állnak a hagyományos tibeti konyhához. A zord, hideg éghajlat és a terméketlen kerület miatt a hozzávalók inkább a burgonya, a bab, a köles és a hajdina. Az itt élő emberek is inkább a meleg leveseket részesítik előnyben, és sok teát fogyasztanak. Az itt élő jakok tejéből készült sajt és joghurt is nagy szerepet kap mindemellett.
Az egyik legismertebb levesük a thukpa, amely egy tésztából és különböző zöldségekből készült, tápláló, meleg leves. Hozzá hasonló a thenthuk, amely kicsit vastagabb, búztatésztából készül, de hasonlóak zöldségekből áll. Mindkettő leves készülhet jak vagy bárányhús hozzáadásával is. A sherpák által lakott területek kedvelt étele pedig a sherpa stew, vagy shyakpa, amely kicsit hasonlót a már említett thukpa levesre ízvilágát tekintve, ám a leves tésztája eltérő. A sherpa stewban kézzel gyúrt galuskákat találunk helyette.
A himalájai teát már említettem. Érdekesség, hogy az Everestre tartó híres túraútvonalon teaházakban szállunk meg, és ebédelünk. Az étlapon pedig legalább 5, esetenként még több teából választhatunk. Az adag sem akármilyen, hiszen a kis termosz náluk egy literes, a közepes kettő, a nagy pedig még ennél is több, bár ezt sosem mertem kérni. A mentatea és a gyömbértea minden teaházban szerepel, de kérhetünk masala teát is, amely tejpor hozzáadásával készül. Ezen kívül még kipróbáltuk a meleg mangólevet, ami nem is volt annyira rossz, mint amilyennek tűnik. A nepáli alkohol közül csupán a Gorkha és a Barasinghe sört kóstoltam meg. Mind a kettő igen kellemes ízű, csak ajánlani tudom őket.
