Ahogy Svájc maga is több részre oszlik a különböző nyelvet beszélő csoportok révén, így a különböző kantonok gasztronómiájában is éles elhatárolódást tapasztalhatunk. Az ország konyhaművészetét erősen befolyásolta a szomszédos francia, német és észak-olasz konyha. A hagyományos svájci ételek alapját egyszerű alapanyagok alkotják, elkészítésük pedig meglehetősen egyszerű. Népszerű hozzávalók a burgonya és a híresen jó minőségű svájci sajt. A leghíresebb svájci sajtok az emmentali illetve a gruyere-i. Emellett húsételeket is szívesen fogyasztanak, illetve különböző zöldségeket és tojás. A hideg klíma miatt a svájci ételek javarészt táplálóak és melegek.
Az első, és legfontosabb svájci éltel a fondü, azaz az olvasztott sajt, amely Svájc francia részéről származik. A sajtot egy kerámiaedényben szolgálják fel, ami alatt egy kis égőt találunk, így biztosítva a megfelelő hőmérsékletet. Az igazán jól elkészített fondü kellemesen meleg, de nem égetően forró. Egy másik tányéron kicsire vágott kenyérkockákat kapunk, illetve néhol krumplit és zöldségeket is kaphatunk, melyet belemártogathatunk az olvasztott sajtba. Az olvasztott sajthoz kivállóan illenek a svájci fehérborok. Szintén svájci finomság a raclette. Az étel neve a kaparni francia szóból származik, hiszen régen régen a svájciak az egész sajtot a tűz elé helyezve olvasztották, majd innen borították a tányérokra azt. Burgonyával, zöldségekkel és kenyérrel fogysztják.
A svájci németek nemzeti étele a röszti. A közkedvelt éltel lereszelt főtt krumpliból készítik némi fűszer és tojás hozzáadásával, de természetesen rengeteg változata létezik. Néha köretként fogyasztják, máskor pedig magában. Gyakran tesznek olvasztott sajtot is a röszti tetejére, és így kerül a sütőbe. Esetenként még almát is tesznek bele, ami igazán pikáns ízt ad az éltelnek. Szintén Svájc német ajkú kantonjaiban találhatunk többfajta sült és főtt kolbászt, melyeket zsemlék vagy más burgonya, esetleg nokedli mellé szolgálnak fel. Érdekes módon az étteremben még ehhez az ételhez is kaptam almalekvárt ízesíteni. Zürich nemzeti éltele a borjútokány, melyet gombás, tejszínes szósszal öntelek le, és leggyakrabban röstivel vagy tésztával, esetleg rizzsel szolgálnak fel.
Svájc olaszok által lakott területein természetesen az olasz gasztronómiából ismert ételeket találunk. Ticino kanton éttermeiben pizzát és tésztát szolgálnak fel, de népszerűek a különböző rizottók. Az egyszerű éltelnek szintén sok változata létezik. Találunk gombás, csirkés rizottót is az étlapokon, de az ikonikus svájci étel a sáfrányos rizottó. A sáfrányt Valais kantonban termesztik. Érdemes megkóstolni.
Kevesen tudják, hogy a híres cordon blue, a rántott borjú vagy disznóhús sajttal és sonkával a közepén, szintén svájci találmány, ahogy a műzli is. A népszerű reggelit Dr. Maximilian Bircher-Brenner fejlesztette ki a betegeinek az 1900-as években. Úgy vélte, hogy a gabonafélék és a gyümölcsök fogasztása reggelire jótékony hatású lesz.
A desszertek között először is a világhíres svájci csokit kell megemlíteni, melyet gyakran fogyasztanak olvasztott csoki formájában, illetve az Ovomaltine csokiitalt, ami szintén Svjácból indult hódítóútra. Ennek a mai változata a Nesquik. Nekem azonban a személyes kedvencem az Appenzell kantonból származó lágy mézeskalács, a Barli Biber. A sütemény mindössze méz, liszt és cukorból készül, de az íze igazán különleges.
Az alkoholos italok között találunk több fajta helyi sört, a borok közül a legjobb minőségűek Valais kantonban készülnek, illetve finomak a ticinoi merlotból készített borok is. Az abszint szintén svájci eredetű ital. Az égetett szesz ánizsból készül, alkoholtartalma pedig nagyon magas. Eredetileg zöld színű, de manapság találni színtelen változatot is belőle.
