Horvátország történelme és fekvése miatt rengeteg hatásnak volt kitéve, így egyszerre érződik a görög, a magyar, a török és az olasz ízvilág az ételeke, de több szerb és bosnyák étel is megtalálható az éttermek étlapjain. Ezen kívül jelentős eltérések is jellemzik a különböző régiók konyháit. Míg a tengerparti részeken a halételek, salátákkal és egyéb mediterrán fogásokkal találkozunk leginkább, a belsőbb területeken jobban megmaradtak a török ételek. A Magyarországgal határos vidékeken pedig a magyar konyha népszerűbb elemeit szolgálják fel az éttermekben

Ha ez alapján azt gondoljuk, hogy nincsen tipikus horvát gasztronómia, tévedünk, ugyanis a fogásokat erőteljesen a saját szájízükhez igazították, illetve újrafűszerezték. Zsír helyett olajat használnak, hús helyett inkább halat esznek, és ételeiket nyárson készítik. Vörösbort pedig szinte bármihez használnak. A horvát konyha titka az egyszerűségben és az alapanyagok sokféleségében rejlik. A búzától a kukoricán át a burgonyáig, az erdei gombától a szőlőn át az oliváig és a mézig, a húsoktól a halfélékig a legkülönbözőbb hozzávalókkal találkozhatunk. Az isztriai szarvasgomba szintén világhírű a jó minősége miatt.

A horvátok jellemzően kevés levest fogyasztanak. Egyedül a halleves képez kivételt. Így helyette inkább előételeket fogyasztanak, ahogy a mediterrán országokban ez jellemző. Ezek leggyakrabban szárított sonka, melyet olajbogyóval szolgálnak fel, házi sajt, juhtúró, túró vagy kolbász. A főfogás ugye gyakran halétel, ahogy azt már említettem. Ezek közül a grillezett hal és a tengeri herkenytyűs risotto a leggyakoribb elem az étlapokon. A halak közül pedig leginkább tonhalat, tintahalat, makrélát, szardíniát és szardellát esznek. A húsételek között a főtt vagy sült bárány és a sült malac dominál. Köretnek gnocchi (kukoricalisztből készült galuskát), főtt burgonyát és rizst használnak, illetve természetesen salátát. Az isztriai-félszigeten sok tésztaételt is fogyasztanak. A kézzel sodort alapanyagból főzött ételt szarvasgombával, csirkével vagy marharaguval kínálják.

A horvátok magukénak vallják a csevapcsicsit vagy csevapcsicsát, amely valahonnan a mai Bosznia-Hercegovina vagy Horvátország, esetleg Szerbia területéről származik, de az egész Balkán-félszigeten mindenhol szívesen fogyasztják. A csevap tehát darált húsból készített grillen kisütött húshenger, amely a török időkre vezethető vissza. Ha megfigyeljük, maga a szó is erősen hasonlít a kebabra. A gyorsan elkészíthető húsdarabokból nyárson, tűz fölött kisütött étel hamar elterjedt. Az igazi csevapnak egy bizonyos mennyiségben tartalmaznia kell bárányhúst, a maradék pedig marha vagy sertésúsból van összekeverve. A fűszerezett ételt tehát grillezve készítik, és lapos kenyérrel és vegyes salátával szolgálják fel, ami paradicsomból, fodros salátalevekből és lilahagymából áll. Olivaolajjal, esetleg citromlével ízesítik. Néhány helyen az egész Balkánon népszerű szószt, ajvárt is kapunk hozzá.

Desszertnek pedig gyakran esznek rétest, melynek több verziója is létezik. A legnépszerűbb a diós, a mákos és a túrós rétes. Természetesen a rétesnek vannak sós verziói is. A túróval és a hússal töltött rétes (burek) szinte minden horvát pékségben megtalálható, de egyes helyeken még tengerigyümölcsös rétest is találunk.

Az ország kellemes éghajlata kedvez a szőlőtermesztésnek. A borászat évszázados hagyományokra nyúlik vissza. Mind a vörös mind pedig a fehér boraik kiváló minőségűek, a helyiek pedig szivesen fogyasztják őket az ételeik mellé. Az utóbbi időben a horvát borok külföldön is egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. Érdekesség, hogy a horvátok is ismerik a fröccs fogalmát, azonban ők ezt szódavíz helyett buborékos ásványvízzel készítik. Az égetett szeszes italok közül a legismertebb a rakija. A gyümölcspálinkát az egész Balkánon ismerik és szívesen fogyasztják, nemcsak Horvátországban.

A horvátok igyekeznek tartani a napi háromszori étkezést, hétvégén pedig hatalmas családi összejöveteleket tartnak, amikor is szinte roskadásig telnek az asztalok finomságokkal.