Országgyűjtők számára a Zöldfoki-szigetek a Kanári-szigetek legjobb alternatívája, hiszen egy onnan csupán 1500 km-re délre fekvő, haszonló szigetországról beszélünk, melynek a klímája is rendkívül hasonló. Míg a Spanyolországhoz tartozó Kanári-szigetek rendkívül népszerű a turisták körében, a Zöld-foki Köztársaságban viszonylag kevés utazó járt. Kár lenne azonban kihagyni a Szenegál partjaitő nem messze található tíz vulkanikus szigetből álló országot, hiszen izgalmas természeti szépségek és kulturális élmények várják az ide látogató turistákat.

A szigetek a XV. századig lakatlanok voltak, amikor is portugál hajósok érkeztek a szigetekre, és így lettek az első európai gyarmata a trópusokon. Végül 1975-ben függetlenedtek Portugáliától, de az ország hivatalos nyelve a portugál maradt a zöld-foki szigeteki kreol mellett. Ezért tehát nem meglepő, hogy a Zöld-foki Köztársaságba legkönnyebben lisszabonból juthatunk el, ahová naponta több járat is érkezik. A legnépszerűbb uticél Sal szigete, ami egy csodálatos turista-paradicsom, mivel minket azonban jobban érdekelt az ország kulturája, így a legnagyobb szigetre, Santiagoba látogattunk el. A szigetek között azonban rendszeres hajójáratok indulnak, így könnyedén el juthatunk több szigetre is, ha hosszabb időt töltünk az országban.

Santiago szigete tehát a legnagyobb a tíz sziget közül; a területe majdnem ezer négyzetkilóméter. Itt található az ország fővárosa is, Praia. Itt él az ország fél milliós lakosságának közel negyedegye. A Zöldfoki-szigeteken jól keveredik Európa és Afrika. Ez az ország lakosságán is jól látható, hiszen az emberek háromnegyede kreolbőrű, és tízből közel kilenc katolikus vallású. Mi május közepén jártunk az országban, de kellemes klímájának köszönhetően egész évben érdemes ide utazni, hiszen akár télen is lehet fürdeni az óceánban.

A gépünk tehát Praiában landolt, és első nap a város legnagyobb nevezetességeit látogattuk meg. Praia óvárosa igazán bájos, sok szuvenírboltot találunk benne, az Elnöki Palota pedig igazán magávalragadó. Vele szemben található a Városháza épülete és a Nossa Senhora da Graca templom. Innen indul a város pezsgő sétálóutcája, amely a Július 5-e nevet viseli. Mivel az óváros egy kis dombon áll, így csodás panoráma nyílik a szigetre innen. A város legszebb strandja a Gamboa.

Másnap egésznapos szervezett kirándulásra indultunk Tarrafalba. A szervezett utazás keretében sok helyen megálltunk megcsodálni a természeti kincseket: a fennsíkokat és a drámai partszakaszokat. Assomada városában a helyi piacot látogattuk meg, de megálltunk egy szeszfőzdében is, ahol tradícionális módszerekkel készítik a cukornád levéből lepárolt égetett szeszt, a rumot. Utunk végén megérkeztünk Tarrafalba, ami a sziget északnyugati csücskében található. A gyönyürő, homokos parton garantáltan nincs nagy tömeg, így egy jót fürödhetünk, illetve megszemlélhetjük a halászok zsákmányait is, akik színes csónakokkal járják a vizeket.

Utolsó napunkon Cidade Velhába látogattunk. Ide is szerveznek kirándulást az utazási irodák, de mi úgy éreztük, hogy eléggé otthonosan mozgunk már a szigeten ahhoz, hogy tömegközlekedéssel utazzunk ide. Ez a legrégebbi település az egész országban, és az egyetlen itt található UNESCO világörökségi helyszín, szóval érdemes ide is ellátogatni.

Nem meglepő módon az ország gasztronómiája főleg halételekből áll, melyeknek elkészítési módja ötvözi az afrikai és az európai vonásokat. Az egyik leghíresebb alapanyag a tengericsiga, melyet én is megkóstoltam, de grillezett halat is szinte mindenhol lehet kapni. Az italok közül pedig feltétlenül próbáljuk ki a már említett rumféleséget, a grogot, amit a helyiek előszeretettel kevernek kókuszléhez vagy egyéb gyümölcslevekhez. Így a végeredmény egy jó erős koktél lesz.