1. Dubaj

2. Burj Khalifa, Dubaj

3. Kilátás a Burj Khalifáról, Dubaj

4. Dubaj

5. Burj Al Arab, Dubaj

6. Atlantisz hotel, Dubaj

7. Marina, Dubaj

8. Water Canal, Dubaj

9. Luxusautó

10. Nagymecset, Abu Dhabi

11. Nagymecset, Abu Dhabi

12. Nagymecset, Abu Dhabi

13. Marina, Abu Dhabi

14. Kék Bazár, Sharjah

15. Heritage Múzeum, Sharjah

16. Masjid mecset, Fujairah

17. Fujairah fort, Fujairah

18. Sivatag, Egyesült Arab Emírségek

19. Sivatag, Egyesült Arab Emírségek

20. Sivatag, Egyesült Arab Emírségek

Dani:

Régi vágyam volt eljutni Dubajba, ebben segített a közvetlen fapados járat indulása. Azóta pedig már az Emiratesnek is van közvetlen gép, tehát Budapestről igen könnyen el lehet jutni ide. Mi a Dubai World Central repülőtérre érkeztünk, ami ekkor még nagyon új volt, busszal és metróval jutottunk be a belvárosba, az út összesen másfél óráig tartott.

Valóban hatalmas élmény volt eljutni a színek, az illatok és az érzések városába, Dubajba. Egy hetet töltöttünk az országban, ami még talán kevés idő is volt, annyi itt a látnivaló! Deirában, vagyis az óvárosban kezdtük az első napot. Dubajban ugyanis ilyen is van! Itt található az Al-Fahidi Erőd, ami több, mint kétszáz éves! Mellette pedig rögtön a bazárt, vagyis a texil „szukot” találjuk. Itt szerezhetjük be a szuveníreket. Innen tradicionális fából készült motorcsónakba szálltunk, és áthajóztunk a csatorna túloldalára, ahol a fűszer és arany „szuk” található. A fűszerbazár hatalmas élmény, az utcán hömpölyög a tömeg, a termékek színesek, a különleges illatuk megtölti a levegőt. Ezzel pont kontrasztban áll az automata, modern metró, ami a felszínen közlekedik, elől a vezető helyén lehet csodálni a felhőkarcolókat. Ezzel jutottunk el a Dubai Mallba. Dubajban mindenképpen menjünk plázázni, mert ha máshol nem, itt biztosan sok dubaji arab családot lehet látni: a családfő hagyományos fehér kaftánt visel, mögötte fekete burkában a feleségei, akiknek csak a szemük nincs eltakarva, valamint a gyerekei a cselédekkel. Így vonulnak. A híresztelés ellenére barátságosak, szeretik a turistákat. A másik híres bevásárlóközpont a Mall of the Emirates, ahol még sípálya is van!

Dubajban található a világ legnagyobb épülete, a Burj Khalifa. Előre meg kell venni a jegyet az interneten, mert annyira sok a látogató. Gyors lifttel mentünk fel a tetejére, ahonnan lélegzetelállító a kilátás a városra és az óceánra. Ha tehetjük, napnyugtakor menjünk fel, mert így látjuk a várost nappali és esti fényben is! Ezután megcsodáltuk a felhőkarcoló alatti zenélő szökőkút játékát. Másnap kimentünk a Jumeirah Beachre, a város tengerpartjára, ahol mecseteket és parkokat is találunk. Innen legyalogoltunk a Burj Al-Arab szállodáig, ami a világ egyetlen hét csillagos szállodája. Innen már nincs messze a Palm Jumeirah, a mesterséges, pálmafa alakú sziget. Mágnesvasúttal lehet megközelíteni. A sziget végén található a gyönyörű Atlantis Hotel. Megnéztük még Dubaj legszebb helyét, a Marinát, ahol kávézók és éttermek százai várják a turistákat. Itt láthatjuk a legtöbb luxusautót is! A Marina Beachen pedig még tevékkel is lehet ismerkedni! Valamint részt vettünk egy szervezett túrán a sivatagban, ahol szintén láttunk tevéket, lehetett homokdeszkázni, és dzsippekkel ralliztunk a homokbuckákon! Hatalmas élmény volt a végtelen homoksivatagban autózni.

Egynapos kirándulást tettünk a fővárosban, Abu Dhabiban, ahol megnéztük az egyedülálló Zájed Sejk Mecsetet. Benne található a világ legnagyobb szőnyege, és a világ legnagyobb csillárja is. Egészen a hatása alá kerültünk! A Marina is nagyon szép volt. Még jártunk az Indiai-óceán partján, Fujairahban, és egy negyedik emírségben, Sharjahban. Itt a legfontosabb látnivaló a Kék Bazár. Garantálom, ha egyszer elmentek az Egyesült Arab Emírségekbe, az hatalmas élmény lesz, amit sosem felejtetek majd el!

Kitti:

19 éves koromban kezdtem spanyolul tanulni egy hirtelen jött ötlet folytán, de már azóta vonzott az ország és a kultúrája, hogy 12 éves koromban először jártam itt. Utána minden adandó alkalmat megragadtam, hogy visszatérjek. Végül sikerült másfél évet Spanyolországban élnem, fél évet különböző munkákkal töltöttem, majd pedig egyetemre jártam. Közben sikerült bejárni az ország jelentősebb városait és olyan nyelvtudásra szert tenni, amit a mai napig hasznosítok a munkám során.

Mindkét évben, amíg Madridban éltem úgy alakult, hogy a Nagyhét alatt utaztam haza Magyarországra, így mikor elkezdtük bejárni a világot együtt, felvetettem, hogy utazzunk a Semana Santa idején Spanyolországba. A korai szervezés miatt ez sikerült is. Madridba mentünk repülővel, az éjszakát ott töltöttük, majd másnap indultunk tovább Andalúziába. Még aznap megnéztük Madrid legfontosabb látnivalóit: Puerta del Sol tér, Cibeles tér, Puerta de Alcalá, Plaza Mayor, Metropol stb. Én már több alkalommal jártam a Bernabeu stadionban, így ezt most nem kerestük meg az idő hiánya miatt, ahogy a város hatalmas parkját, a Retirot sem. Ha valaki erre jár, ezeket mindenképpen nézze meg, illetve még a Királyi Palotát is, legalább kívülről.

Másnap továbbutaztunk Sevillába, ahol megnéztük a körmenetet, illetve este Cádizba indultunk, ahol szintén voltak. De mi is ez a Nagyhét vagy Semana Santa pontosan? A Nagyhét a húsvét előtti vasárnap kezdődik és húsvét vasárnapig tart. Ez az időszak az egész országban ünnep, de körmeneteket csak Andalúziában tartanak, a leghíresebbeket Sevillában találjuk. A különböző templomi gyülekezetek, vallásos egyesületek naponta körmeneteket tesznek a saját templomoktól a Katedrálisig, majd pedig este vissza. A csúcspont a Nagypéntek, ekkor láthatjuk a legtöbb felvonulást, melyek eltartanak egészen szombat hajnalig. A résztvevők egy része vallásos jeleneteket ábrázoló, rendkívül élethű szobrokat visznek emelvényen, ezeket passzusoknak nevezik (paso). Ezek megemeléséhez legalább egy tucat férfire van szükség, hiszen a súlyuk akár 2000 kg is lehet! A gyülekezetek tehetősségétől függ a körmenetek nagysága és a szobrok díszessége. A leghíresebb gyülekezeteket (pl. Hermandad de la Macarena) hatalmas tömeg kíséri figyelemmel, így már az is élmény, ha egy pillanatra le tudjuk fényképezni a Madonnájukat. A résztvevői pedig a spanyol inkvizítorok csuklyáját viselik, melyen csak két rés van a szemeknek. Minden gyülekezet a saját színeinek megfelelő ruhát visel. Ha mindez komolyan hangzik, adjuk hozzá a spanyol életérzést, akik még ebből is képesek egy nagy bulit csapni. Az utcákat szombat reggel konfetti és nagy mennyiségű üres üvegek borítják, hiszen a vallás itt megfér a jó hangulattal. Közben középkori zene szól és mindenki nagyon jól szórakozik a gyerekektől az idősebb korosztályig egyaránt. Még nyelvtudásra sincs szükség, sőt vallásosnak sem kell lenni, hogy magával ragadjon minket a hangulat!

A következő évben el akartunk jutni Andorrába, és ezért Barcelonába indultunk, mert onnan a legkönnyebb megközelíteni ezt a törpeállamot. Végül csak egy délutánunk maradt Barcelonában, de ide mindig jó visszatérni, nem véletlenül olyan népszerű a város a turisták körében. A város ikonikus épülete a Sagrada Familia, az, amit mindenképpen meg kell nézni. Ezt Gaudi tervezte, akárcsak a város más jól ismert épületeit: a Casa Calvetet és a Güell Parkot. Sétáljunk végig a város hatalmas sétálóutcáján, a Ramblan, ami elér egészen a Kolombusz-Emlékműhöz! Innen már nincs messze a Barceloneta, a város híres tengerparti sétánya. Aki pedig szereti a focit, mindenképpen látogasson el a Camp Nouba.

1. Coltea kórház, Bukarest

2. Coltea templom, Bukarest

3. Parlament, Bukarest

4. Parlament Bukarest

5. Diadalív, Bukarest

6. Parkul Herestrau, Bukarest

7. Biserica Catolica, Nagyszentmiklós

8. Főtér, Nagyszentmiklós

9. Román táj

10. Kastély, Törcsvár

11. Kastély, Törcsvár

12. Kastély, Törcsvár

13. Kastély, Törcsvár

14. Városháza, Törcsvár

15. Főtér, Brassó

16. Főtér, Brassó

17. Fekete templom, Brassó

18. Történelmi Múzeum, Brassó

19. Tampa hegy, Brassó

20. Katalin kapu, Brassó

Kitti:

Bevallom, elsőre én is kicsit tartottam az igazi Romániától, mert sajnos nem túl jó dolgokat hallunk keleti szomszédunkról. A magyarok általában csak Erdélybe látogatnak, talán az ismeretlentől való félelem az oka ennek a hozzáállásnak. Magáról Erdélyről most nem fogok írni, legalább is nem a legismertebb részeiről. Hiszen Románia ennél sokkal több látnivalót tartogat!

Éjszakai vonattal indultunk Bukarestbe, ahol egy napot töltöttünk, majd este vissza is indultunk Budapestre. Igazából ez az idő teljesen elég volt első bukaresti látogatásunkhoz, hiszen a belváros nagyon kompakt, de a gyors és olcsó metrónak köszönhetően bárhová könnyedén el lehet jutni. A vonat a Gara de Nord vasútállomásra érkezik, innen egy nagyjából egyórás sétával elérhető a Parlament épülete, ami a város ékköve. Ha a főút mellett haladunk, pont útba esik a Piata Vicotrei és a Piata Romana, ami az igazi belváros nyüzsgő utcákkal, boltokkal. Az Universitate-nél kezdődik az óváros, ami tele van éttermekkel és kávézókkal. A szuveníreket is itt szerezhetjük be. Keressük meg a Coltea Kórház és Templom gyönyörű épületét, valamint az innen nem messze található Romolusz és Rémusz szobor is! A románok nagyon büszkék arra, hogy ők a rómaiak leszármazottai, ezért is díszíti a várost ez a szobor. A Parlamenthez vezető Uniri Sugárutat már Ceausescu embereinek hatalmas házai díszítik. A monumentális épület pedig egyszerre ejt ámulatba és ijeszt meg. Még megkerestük a bukaresti Diadalívet és az I. Mihály Király Parkot is. A városban egyébként rengeteg szép templomot találunk.

Később ismét visszatértünk Bukarestbe, mikor Moldovában jártunk. Akkor már fapados gép is járt Bukarestbe, és még jobban megközelíthető lett a város. Mivel a kötelező látnivalókat már ismertük, így befizettük magunkat egy látogatásra a Parlamentbe, ami hatalmas élmény volt. A látogatás közel két órán át tartott, de így is csak körülbelül a 2-3 százalékát jártuk be az épületnek. Volt lehetőségünk a jól ismert üléstermeken túl az alagsort is megnézni. Általában két óránként indul csoport, és nem kell előre bejelentkezni sem.

Jártunk még Brassóban is, ahová szintén éjszakai vonattal jutottunk el Budapestről. Brassótól kb. 30 km-re található Törcsvár vára, amiről azt mondják, hogy itt élt Drakula, vagyis Vlad Tepes. Hogy ez igaz vagy sem, döntse el mindenki magának, de tény, hogy a vár rendkívül zegzugos, vannak szobák, ahová mi magunk sem léphettünk be. Egy szobát még Drakulának is szenteltek, ahol a Tepes család vérvonalát mutatták be. A várból a kilátás a városkára és az azt körülvevő hegyekre csodálatos. Mi hóesésben jártunk ott, ami még jobban adott egy rejtélyes hangulatot a helynek.  Brassó városába visszatérve megnéztük a színes házakból álló óvárost. A Főtéren található a Régi Városháza, a Sf. Adormire ortodox templom, és egy kicsit távolabb a Fekete Templom. Érdemes megkeresni a Poarta Schei kaput és a Katalin kaput. Ha pedig időnk engedi, másszunk fel a Tampa hegyre (magyarul Cenk) vagy menjünk fel felvonóval. Itt találjuk a híres „BRASOV” feliratot is.

Határmenti településeket bejáró autós kirándulásunk keretében jártunk Nagyszentmiklóson, ami nem messze található Makótól. Itt a legfontosabb látnivaló a Biserica Catloica templom, illetve a tér, amin áll. Még itt is sok magyar szót hallottunk, örömmel töltött el, hogy az itt élő magyarok még tartják a nyelvüket. Egyébként a táj nagyon szép volt, igazán békés. Itt vezetni is egy élmény volt. Összességében tehát elmondhatom, hogy Románia kellemes meglepetést okozott nekünk, folyamatosan fejlődik az ország, az árak olcsók, de mégis minőségi élményben lesz része annak, aki erre jár.      

1. Városháza, Belfast

2. Coleraign

3. Óriások lépcsője

4. Óriások lépcsője

5. Portrush

6. Inverness

7. Lochness

8. Urquhart vára, Lochness

9. Glasgow

10. Vár, Edinborogh

11. Kilátás a várból, Edinborogh

12. Yorki vár, York

13. Old Trafford, Manchester

14. Royal Liver Building, Liverpool

15. Beatles lépcső, Liverpool

16. Stonehenge

17. Stonehenge

18. Tower Bridge, London

19. High Street, Cardiff

20. Vár, Cardiff

Kitti:

Észak-Írország: Az írországi kiruccanásunk során töltöttünk egy napot Észak-Írországban, estére pedig visszatértünk Dublinba. Vonattal Belfastba mentünk, de mivel nem ez volt a végállomásunk, és tipikusan angol időjárás szerint esett is az eső, így csak gyorsan megnéztük a kötelező látnivalókat: a Városházát az előtte található gyönyörű parkkal és a Titanic Emlékművel, a Titanic Múzeumot kívülről, az Albert-óratornyot és indultunk is tovább. Itt található ugyanis a híres Óriások útja, amik tulajdonképpen egy vulkáni tevékenység eredményeként létrejött bazaltoszlopok. Odafelé Coleraine álmos, de mégis hangulatos városát látogattuk meg, visszafelé Portrushon keresztül jöttünk busszal. A rossz idő ellenére egy életre szóló élményt adott ez a kirándulás.

Skócia: Később visszatértünk az Egyesült Királyságba, ahol leginkább Skóciára voltunk kíváncsiak, így ezzel kezdtük a látogatásunkat. Londonból éjszakai vonattal mentünk Invernessbe, ahová reggelre értünk. A vonat sajnos eléggé tele volt, de az ülő kocsiban még pont volt találtunk helyet. Innen helyi busszal mentünk Drumnadroicht városkába, ami már a Loch Ness tó partján áll. Ez a hely rendkívül turisztikai, Nessie szobrával is fotózkodhatunk. Egy körülbelül két kilométeres séta után meg is érkeztünk a tóhoz, melynek éke az Urquhart Kastély. Innen nézve egészen misztikus volt a tó, a túlpartot köd borította, az őszi táj pedig ezer színben pompázott. Ugyan szörnyet nem láttunk, de egy örök emlékkel lettünk gazdagabbak. És ki tudja, talán csak éppen aludt Nessi… Dél körül visszaindultunk Invernessbe, és levonatoztunk Glasgowba. A város igazán kozmopolita hely, tele boltokkal és sétálóutcákkal. A város legfontosabb tere a George Square, ahol szépséges épületeket találunk. Az estét Edinburghban töltöttük, még aznap felmentünk a Várba, de sajnos már nem tudtunk jó képeket csinálni, így napfelkeltekor visszatértünk fotózni.

Anglia: Ez a nap sajnos nagyon kutyafuttára sikeredett, mivel az Interrail bérletünk csak három napra érvényes, így Angliát egy napba bele kellett sűríteni. Mi Yorkot, Manchester és Liverpoolt néztük meg. York legfontosabb látnivalója a Katedrális és a York Castle, a város sétálóutcái pedig nagyon hangulatosak. Manchesterben találunk modern és történelmi épületeket egyaránt. Ami nekünk legjobban tetszett, az a Városháza és a Manchester Cathedral, illetve maga az egész óváros, ahol a templom áll. A sportok kedvelői pedig látogassanak el az Old Traffordba, ami a város futballcsapatának a „hazai pályája”. Liverpool a Beatles zenekarról híres, így felkerestük a Beatles Múzeumot. De Liverpool is telis-tele van látnivalókkal, a kikötő gyönyörű, nekünk pedig még a Royal Liver Builiding tetszett különösen. Másnap reggelre utazást foglaltunk a Stonehenge-hez, amit nagy álmunk volt látni. Salisburyből indult a túra, így oda kellett először elvonatozni. Innen idegenvezetéssel tekintettük meg a köveket. Tényleg van valami varázslatos atmoszférája Stonehenge-nek, még így nappal is. A napfordulókon pedig különleges rendezvényeket tartanak itt. Dél körül visszaindultunk Londonba.

Wales: Hogy ez a tagország se maradjon ki, még utolsó nap elvonatoztunk Cardiffba. Cardiffban csak pár órát sikerült tölteni, de azt azért megfigyeltük, hogy egészen más hangulata van, mint a többi tagországnak. A walesiek büszkék a nyelvükre, rengeteg feliratot láttunk walesi nyelven. A város legnagyobb nevezetessége a Vár, és az ide vezető hangulatos sétálóutca, a High Street. Itt található a Piac épülete is. A városban számos szép templom áll, a Városháza szép épületét is tekintsük meg! Majd visszautaztunk Londonba, ahonnan az esti géppel mentünk haza. Londonról most csak azért nem írtunk, mert ott már mindketten jártunk többször is, és lehetetlen lenne röviden írni róla.

1. Szűztorony, Baku

2. Óváros és modern rész, Baku

3. Park Boulevard, Baku

4. Olimpiai Stadion és országzászló, Baku

5. Parlament, Baku

6. Tűztemplom, Baku

7. Tűztemplom, Baku

8. Kaszpi-tenger

9. Bibi Heybat mecset, Baku

10. Bibi Heybat mecset, Baku

11. Sárvulkán, Qobustan

12. Sárvulkán, Qobustan

13. Sziklarajzok, Qobustan

14. Sziklarajzok, Qobustan

15. Sumgait

16. Sheki

17. Omer Efendi mecset, Sheki

18. Kaukázusi templom, Sheki

19. Kán Palota, Sheki

20. Kaukázus, Sheki

Kitti:

Amikor megtudtuk, hogy rendszeres fapados járatokat indítanak Bakuba, nem sokat hezitáltunk, le is foglaltunk egy utat magunknak. Körülbelül három hónapja járt a gép, mikor elutaztunk, de még mindig kevés turista járt akkoriban Azerbajdzsánban, így kuriózumnak számítottunk, főleg, mikor megtudták, hogy mi „Macsarisztánból” jöttünk. Emiatt van egy csomó vicces sztorink az országról, és a mai napig jókedvűen emlékszünk az itt töltött napokra.

Mivel éjszaka ment a gép, az első nap nagyon fáradtak voltunk, de mégis erőt vettünk magunkon, és megnéztük a Baku legnagyobb nevezetességeit. A belváros nagyon szép, jól felújított házakat és boltokkal teli sétálóutcák várják a turistákat. A Parlament impozáns épületét mindenképpen keressük meg! A Városfalon keresztül eljutottunk az óvárosba, ahol viszont egy jól megőrzött tradicionális házakkal teli, macskaköves utcás negyedben találtuk magunkat. A legnagyobb nevezetessége a Szűz-torony. Ide eljutva pont rálátunk a modern városrészre, a Tűztornyokra, ami érdekes kontrasztot ad. Baku tengerparti sétánya a Park Bulvar, ahonnan láthatjuk a Kaszpi-tenger olajfúró tornyait, a már említett háromtornyú Tűztornyokat, a hatalmas országzászlót és a modern Stadiont, ahol a 2012-es Eurovíziós Dalfesztivált rendezte az ország. Ezen kívül több plázát is találunk a városban, ahol akár a hazai, akár más országok konyhájával ismerkedhetünk meg.

A Baku városán kívül is akad látnivaló, innen nagyjából egy órás autó vagy buszútra található Qobustan, ami két dologról híres. Egyrészt, ez egy Nemzeti Park, ahol máig aktív iszapvulkánokat találunk, amik a szemünk láttára bugyognak; illetve itt találhatóak a sziklarajzok, melyek a világörökség részét képezik. Ezek a rajzok körülbelül tízezer évesek. Hihetetlen ilyen emlékeket látni élőben! Mi úgy jutottunk el ide, hogy elbuszoztunk a Bibi Heybat mecsethez, amit már csak azért is kell látni, hiszen az ország hivatalosan síita vallású, ami ritkaság, hiszen az iszlám világ nagy része a szunnita valláshoz tartozik, ebből csak Azerbajdzsán, Irán és Irak kivétel. Azonban az azeriek gyakorlatilag ateisták, így ezen a templom kívül nem is láttunk másikat a városban, és ez is inkább műemlék gyanánt szolgált. Innen buszoztunk tehát Qobustanhoz. Visszafelé még megálltunk a Suraxani tűztemplomnál, az Ateshgah-nál, amely a zoroasztrián vallás megmaradt temploma. A templomban a mai napig ég a tűz.

Az éjszakai vonattal elutaztunk Shekibe, ahol egy napot töltöttünk, a másnap éjszaka indultunk vissza Bakuba. Ide mindenképpen érdemes elmenni, hiszen itt láttunk az igazi Kaukázust, Sheki a hatalmas hegyek között található. Gyalogoljunk fel a szűk utcákon a hagyományos stílusú házak között egészen a Kán Palotáig, nem fogjuk megbánni! A hihetetlen kilátás megéri a fáradtságot! A Kán Palota a 18. század végén épült. A város egyéként még a halva nevű édességről is híres, ezt semmiképpen ne hagyjuk ki, számos helyen lehet kapni a mézből készült rendkívül édes süteményt. Ezen kívül számtalan szép templomot is találunk itt.

Utolsó nap még ellátogattunk Sumqayit városába, ami mindössze 40 kilométerre van Bakutól. Ez az ország harmadik legnagyobb városa, ami nyaranta megtelik élettel, hiszen itt található az ország leghíresebb strandja.

Hogy Baku lenne-e az új Dubaj, nem tudom, de azt biztosan mondhatom, hogy egy rendkívül modern és izgalmas város, aminek évezredekre visszanyúló történelme van. A helyiek rendkívül barátságosak, még a nyelvi korlátokat is sikerült legyőznünk. Örülök, hogy eljuthattunk ebbe a különleges hangulatú, egyedi országba.

1. Bahnhofstrasse, Zürcih

2. Lindenhof park, Zürich

3. Niederrdofstrasse, Zürich

4. Óváros, Zürich

5. Óváros, Zürich

6. Marktgasse, Zürcih

7. Óváros, Zürcih

8. Grossmünster templom, Zürich

9. Zürich

10. Limmat folyópart, Zürich

11. Limmat folyópart, Zürich

12. Limmat folyópart, Zürich

13. Parti sétány, Zürich

14. Bellevue, Zürich

15. Zürichi-tó

16. Zürichi-tó

17. Zürichi-tó

18. Tópart, Rapperswil

19. Rapperswil

20. Svájci táj

Dani:

Azt mondják, Svájcnak annyi aranytartaléka van, hogy még a hegyek alatt is rejtegetnek aranyat, és a szennyvízben is találunk belőle, ami az aranyfinomítókból jut a lefolyókba. Állítólag, ha nem dolgoznának, akkor is tudnának minden állampolgárnak több ezer frank életpénzt adni, de a népszavazáson ebből nem kértek a svájciak. Egyébként meg tehenek legelésznek a tipikus svájci házacskákból álló falvak, és a Svájci Alpok hatalmas hegycsúcsai között. Ezt az országot különösen jól ismerem, mert rendszeresen járok ide a munkám miatt. Szinte már az összes városban jártam.

Együtt egy gyors kiruccanást terveztünk Zürichbe. Éjszakai vonattal érkeztünk a város szívébe, a főpályaudvarra. Az állomás óriási, alatta egy pláza található. Innen indul a híres Bahnhofstrasse a luxusboltjaival. Az itt található dizájner cipőboltokban pezsgőt kortyolgatva vásárolnak a svájciak. A Rennwegnél mindenképp érdemes elveszni a város szűk utcáiban, itt van a Lindenhof Park, ahonnan pazar a kilátás a városra. A Limmat folyócska túloldala is nagyon fontos a turistáknak, a Niederdofstrasse a klubélet központja. A leghíresebb templom a Fraumünster templom, innen nincs messze a Bellevue, és a Bürkliplatz, a tópart, ami Zürich igazi központja. Sétáljunk egy kicsi a Bürkliterrassén, és érdemes lemenni az arborétumba, ahol madárpark is található. Innen csodás a kilátás a Zürichsee-re. A túloldal, a Bellevue, itt van az Opera és a parti sétány sirályokkal és hattyúkkal; ez a zürichiek kedvence és találkozóhelye. Innen indulnak a hajók, amelyek a tópart összes városát érintik. Nagyon sűrűn járnak, de mikor ott voltunk kora nyáron, igen tömöttek voltak.

Mi egy jó messzire közlekedő hajóval, a Zürichseen át, Rapperswilbe utaztunk. Közben kedves svájciakkal ismerkedtünk meg, és csodáltuk a tó közepéről a part szépséges városait és hegyeit. Rapperswil óvárosa csodálatos volt, érdemes itt sétálni, mert tipikus Svájc házaival, Főterével és kis éttermekkel. Ha megtehetjük, együnk egy rösztit vagy kóstoljuk meg a híres sajtfondüt! Mi újra hajóra szálltunk, és Halbinsel Au kikötőnél tértünk vissza a partra. Mit érne egy svájci látogatás egy kis túra nélkül?! A jól kiépített túraútvonalon körbesétáltuk a félszigetet. Nagyon jó volt a levegő, egész felfrissíti az ember az ilyen séta. Ez a svájciak napi elfoglaltsága.

Zürichben még este megnéztük a Zürichhorn csodás parkját, ami szerintem a kínai kerttel a város legszebb parkja. Majd a Bahnhofstrassén begyűjtöttük a kötelező szuveníreket. A világhírű svájci csoki nélkül senki se térjen haza! A másik kedvencünk az Appenzeller Biber sütemény, amit csak ebben az országban lehet kapni. Ezután a Minsterstrasse és a Niederdorfstrasse utcákon sétálva éltük át az esti Zürich forgatagát. Kinyitottak a klubok, bárok, kocsmák, és elözönlötték a helyiek és turisták ezeket az utcákat, ahol rendezvények sora várják az érdeklődőket. A Centralnál található a Polybahn, a sikló, ami felvisz az Egyetemhez. Amúgy Zürichben három ilyen sikló is várja az utazókat.

Mi az éjszakai vonattal vissza is tértünk a Budapestre. Este már azért látni bőven luxusautót, érdemes figyelni, mert máshol alig látható gazdagsággal találkozunk, amit nem mindenki rejt itt el. Az árak magasak, más ok helyinek is, tehát hozzunk frankot bőven, mert a számtalan étterem és bolt valamelyikében esetleg a kirándulóhelyeken, hajókon úgyis lesz mire elkölteni.

1. Régi Templom, Schaan

2. Szent Florin Katedrális, Vaduz

3. Parlament, Vaduz

4. Nemzeti Múzeum, Vaduz

5. Nemzeti Múzeum, Vaduz

6. Nemzeti Bélyegmúzeum, Vaduz

7. Bélyeg, Vaduz

8. Városháza, Vaduz

9. Városháza, Vaduz

10. Kastély, Vaduz

11. Liechtensteini táj

12. Faház, Malbun

13. Malbun

14. Malbun

15. Mormota, Malbun

16. Trisenberg

17. Szent József Templom, Triensenberg

18. Triesenberg

19. Triesenberg

20. Liechtensteini rendszám

Dani:

Ha tőlem kérdezitek, hogy mi a kedvenc országom, akkor én rávágom, hogy Liechtenstein. Ezt az országot még a saját hazámnál is jobban ismerem, és ez az, ahol már az összes faluban voltam. Európa egyik legkisebb, de egyben leggazdagabb országa ezer szállal kötődik Svájchoz, hiszen a fizetőeszközük a frank, a svájci német dialektust használják, és nincs is igazából határ a két ország között.

A hatalmas hegyekkel körülzárt országban mindenki köszön mindenkinek, az emberek nagyon segítőkészek és vendégszeretőek. Pedig a hegytetőket néha már augusztus végén is hó borítja. Mindenki azt hiszi, hogy ez egy nagyon kicsi ország, de amikor az ember benne utazik, akkor látja, hogy ez nem is igaz, mert akár egy órát is haladhatunk egy irányba busszal az országon belül. Több hegyláncba is ellátogathatunk, és az összes falu megtekintéséhez több hét is kevés lenne.

Nappali vonattal érkeztünk Buchsba, ami Svájcban található. Innen lehet Liechtenstein busszal átmenni a mini államba. Ez a busztársaság az ország egyik legfontosabb cége, minden falut összekötnek csuklós és emeletes buszaik. Így egyszerűen mindenhová eljuthatunk itt, a napijegy 12 frank.

Buchból 5 perc az ország legnagyobb városának, Schaannak az impozáns buszállomása. Ez a kisváros az ország legnépesebb városa, nevezetessége a Régi templom, de itt még színház, múzeum és számos bevásárlási lehetőség is várja az idelátogatókat. Erre találjuk a legnagyobb liechtensteini cég, a Forst Hiltit.

Busszal tíz perc és máris a fővárosba, Vaduzba érkezünk. A Postánál le is szálltunk, a Stadtle főutcán, a turista információban lehet szuveníreket vásárolni. Itt találjuk a Parlamentet, a St. Florin Katedrálist és a Nemzeti Bélyegmúzeumot. Mivel Liechtensteinben nagyon fontos a posta, ezért a Bélyegmúzeumot ne hagyjuk ki, ez ingyen meglátogatható. A Modern Művészetek Múzeuma és a Városi Strandröplabda pálya mellett találjuk az ékesen feldíszített Városházát, és a rengeteg szuvenírboltot, ahol a legtöbb tárgy svájci! Innen lehet felkapaszkodni a Kastélyba, ami a hercegi család tulajdona, de nem látogatható.

Mi gondoltunk egyet, és busszal felmentünk az ország síparadicsomába, Malbunba. Amikor először jártam itt, szó szerint leesett az állam! Tipikus Alpok, kis házak, legelésző tehenekkel, túrázókkal, és nyáron is üzemelő felvonókkal. Annyira tiszta itt a levegő, hogy még a betegségekből is kigyógyít! Még akkor is érdemes egy-két kört túrázni, ha a városhoz vagyunk öltözve, hiszen rendezett turistautak vannak erre. Nem is beszélve arról, hogy itt találkozhatunk az ország nemzeti állatával, a hegyi mormotával. Ennek a hatalmas rágcsálófajtának több szobra is áll Liechtensteinben. Az állat a malbuni sétaösvény mellett fordul elő legsűrűbben. De sasok is köröznek a város felett. Engem sokadszorra is levarázsolt.

Megálltunk Triesenbergben, ahol a kilátás az országra lenyűgöző, a város pedig rendezett. Még este tettünk egy kört Vaduzban, ahol ilyenkor jazz vagy rock koncert is szokott lenni, majd az egész országot végigszeltük a 13-as busszal. Eljutottunk Eschenig, ami egy meseszép hely, gyönyörű templommal és városházával. Az ország egyéként két megyéből áll, Felső- és Alsóorszából. Ezután Feldkirchnél hagytuk el a törpeállamot, Ausztriában folytatva a kirándulást. Ahányszor eljövök ide, egyre biztosabb a válaszom: a kedvenc országom Liechtenstein, és az a kijelentés a szívemből szól!

1. Kikötő, Helsingborg

2. Városháza, Helsingborg

3. Helsingborg

4. Karnan torony, Helsingborg

5. Karnan torony, Helsingborg

6. Szent Mária templom, Helingborg

7. Egyetem, Lund

8. Egyetem, Lund

9. Lund

10. Óváros, Lund

11. AF-Borgen rendezvényközpont, Lund

12. Városháza, Malmö

13. Charles X Gustav szobor, Malmö

14. Lilla torg, Malmö

15. Óváros, Malmö

16. Vár, Malmö

17. Öresund híd, Malmö

18. Csatorna, Malmö

19. Torony, Malmö

20. Torony, Malmö

A dán körutunk végén töltöttünk egy rövid időt Svédországban együtt. Helsingor dán városból tengerjáró komppal érkeztünk meg Svédországba, Helsingborgba. Ezt a hajójáratot ajánlom mindenkinek, mert nagyon sűrűn jár, gyorsan átér, és érvényes rá az Interrail bérlet is

Helsingborg egy kisváros, mégis gyönyörű, szép házat, épületeket találunk itt. A Főtér, vagyis a Stortoget és a Norra Storgatan boltokkal és kávézókkal várja a látogatókat, még szombat délután is minden bolt nyitvavolt, ami ritkaságnak számít a skandináv országok kisvárosaiban. A központban található még a Karnan erőd is, ahonnan szép kilátás nyílik a tengerszorosra. A föld alatt lévő szuper vasútállomással Lundbe utaztunk, itt található az ország leghíresebb egyeteme. A vonatút majdnem végig a tenger mellett halad, gyönyörű látvány a hullámzó kék víz a parton kempingezőkkel és lakókocsikkal.

Lund tehát az Egyeteméről ismert, de sok csodaszép épület található még itt, például a Lundi Székesegyház, a Kulturpalota és a Történelmi Múzeum. Az óváros házai szintén bájosak, a városban több park is található, a Városi Park a legnagyobb ezek közül.

Lundtől mindössze 10 perc vonattal Malmö, ami Svédország harmadik legnagyobb városa, valamint Dél-Svédország gazdasági és kulturális központja. A város adott otthont a 2013-as Eurovíziós Dalfesztiválnak. Mindkettőnknek nagyon tetszett a város, ami rögtön magával ragad egyedi hangulatával. A modern vasútállomástól nem messze van a város főtere, a Stortorget. Itt áll X. Károly Gusztáv lovas szobra, valamint a Városháza történelmi épülete is. Innen nem messze található a Lilla torg, itt kezdődik Malmö óvárosa. A tér tele van éttermekkel, kávézókkal és filmekbe illő, kis házakkal. Minket nagyon elvarázsoltak a kis utcák ezekkel a virágokkal díszített színes házakkal, számtalan fényképet készítettünk. Ezek az utcák vezetnek a Malmöhushoz, ami egykor erődítmény volt, ma pedig múzeum. Ezt egy hatalmas park veszi körül, illetve egy vizesárok. Még megnéztük a Kalendegatan bevásárlóutcát, ami a Rörsjö csatornához vezet, melynek partján a Raoul Wallenberg Park található.

Ezután a modern városrészbe indultunk, a Vastra Hamnen negyedbe, ami az én kedvenc helyem, főleg a tengerparti része. Hatalmas élmény a Sundspromenaden-en sétálni. Itt korzóznak a svédek is, egy kicsit távolabb a sziklákra is ki lehet ülni, és a tengert csodálni. Van itt jachtkikötő is, és egy partszakasz, ahol a fiatalok ugrálnak a tengerbe erejüket fitogtatva. Innen nagyon szép a rálátás az Öresund-hídra, ami összeköti Dániát Svédországgal. A tengerparttól nem messze emelkedik ki a házak közül Malmö jelképe, az igazán egyedi Turning Torso. Ez a kicsavart felhőkarcoló Skandinávia legmagasabb épülete, és gyakorlatilag egy lakóház. Este még lehet szórakozni a belvárosban, ahol számtalan bár és szórakozóhely található. Ha tehetjük, kóstoljunk meg valamilyen helyi finomságot is, a svédek nagyon kedvelik a halételeket, ha kedvünk tartja, próbáljuk ki a pácolt heringet, ami errefelé rendkívül népszerű!

Természetesen nem lenne teljes a svédországi utazás a főváros, Stockholm meglátogatása nélkül. Ide közvetlen fapados repülőjárattal lehet eljutni. Ha Stockholmban járunk, mindenképpen vegyünk egy 24 órás jegyet, hiszen a város egyik legnagyobb attrakciója a színes metróállomások, amiket így jól bejárhatunk. Az óvárosra, azaz a Gamla Stanra is bőven hagyjunk időt, hiszen itt található a Királyi Palota, a Főtér és a Nobel-Múzeum többek között. A Városháza az a hely, ahol minden évben megrendezik a Nobel-díj bankettet. A városközponton kívül esik a Drottningholm-palota, de ide is érdemes ellátogatni. Amit pedig semmiképpen ne hagyjunk ki, az a Djurgården-sziget. Itt olyan múzeumokat látogathatunk meg, mint a Skansen vagy az ABBA múzuem.

1. Nyhavn, Koppenhága

2. Nyhavn, Koppenhága

3. Kis Hableány, Koppenhága

4. Városháza, Koppenhága

5. Királyi Palota, Koppenhága

6. Márvány-templom, Koppenhága

7. Legoland, Billund

8. Legoland, Billund

9. Legoland, Billund

10. Legoland, Billund

 11. Velje

12. Aarhus

13. Csatorna, Aarhus

14. Szent Knut Székesegyház, Odense

15. Városháza, Odense

16. Királyi Palota, Odense

17. Andersen Szülőháza, Odense

18. Helsingor

19. Kastély, Helsingor

20. Kastély, Helsingor

Kitti:

Finnországot kivéve még nem jártam Skandináviában, de mindig is vonzott ez a régió, amiről csak annyit tud a legtöbb ember, hogy hideg van, de nagyon fejlett országok. Mivel Koppenhágát csak egy híd választja el Malmőtől, így Dániát és Svédországot akár egy utazás során is meg lehet tekinteni, ahogy mi is tettük.

Fapados járattal utaztunk Malmőbe, de ha valaki csak Dániát akarja megtekinteni, oda is lehet természetesen foglalni repülőjegyet. Gyorsan átvonatoztunk az Öresund hídon, és meg is érkeztünk Koppenhágába. Amit először észrevettem, az a híres „hideg” teljes hiánya volt, ugyan júliusban mentünk, de nagyjából 25 fok volt aznap. Viszont a fejlettségben nem csalódtunk: a vasútközlekedés szuper, látnivalókban bővelkedik az ország, rengeteg bolt és étterem van minden városban. Koppenhágában először a híres vidámparkot, a Tivolit tekintettük meg kívülről, ami rögtön a vasútállomás mellett található, majd a Városháza teret, ahol a gyönyörű Városháza épülete áll. Ezután az élettel teli Nyhavn kikötőt kerestük meg, ahol csodálatos képeket készíthetünk a színes házakkal. Zene szólt, amire a hóbortos dánok vidáman táncoltak. Az itt található boltokban tudunk szuveníreket vásárolni. Ezután a Királyi Palota következett, de útba ejtettük a Frigyes-templomot is. A városnézést a Kis Hableány szobrának megcsodálásával fejeztük be. Ha kedvünk tartja, itt hajóra is szállhatunk, és körbe csónakázhatjuk Andersen híres mesealakjának szobrát. Mivel a dánok napközben csak szendvicset esznek septiben, így mi is kipróbáltuk a Smorrebrod névre keresztelt finomságot, amibe általában lazacot vagy garnélarákot tesznek.

Még aznap este továbbutaztunk Odensébe, ami a bázisunk volt a Dániában tartózkodásunk alatt. Odensében számos szép épület található: a Dóm, a St. Alban templom, a Városháza épülete és a Kastély, de amiről a legismertebb az, hogy itt található a híres mesemondó, Hans Christian Andersen szülőháza. Este még sétálni indultunk; egy bárba is beültünk Tuborg sört inni, ahol élő zene szólt. A városban amúgy is nagy élet volt, nyár lévén a helyi fiatalok élvezték a hosszú estéket, hiszen csak este 10 körül sötétedett be.

Másnap vonattal Billundba indultunk, itt található a híres Legoland vidámpark, illetve innen indult maga a Lego is hódítóútjára. A Legoland még felnőttként is élvezetes volt, a legtöbb játékot mi is használhattuk, de látnivaló is volt szép számmal; Dánia legnagyobb nevezetességeit is kirakták legoból és sok tematikus lego-szobrot is láttunk: állatokat, Star Wars-jeleneteket stb.. Remekül éreztük magunkat!

Utazásunkat Velje megtekintésével folytattuk: a kisváros egyedi hangulatával és szobraival egycsapásra megfogott minket. A város éppen útba esett Aarhus felé. Aarhus belvárosát a csatorna szeli ketté, a helyi fiatalok is itt bandáznak, valamint mi is itt ebédeltünk, számos étterem található a partján. Ha van rá lehetőségünk, kóstoljunk meg valamilyen halételt, nem fogjuk megbánni! Ebéd után sétáltunk egy jót az óvárosban, ahol szép templomok és épületek várják az idelátogatókat.

Az utolsó napunkon Dániában Helsingorba utaztunk, itt található ugyanis a híres Kronborg-kastély, amit elsősorban Shakespeare Hamlet című drámájának helyszíneként ismerhetünk. A kastély a tengerparton található, gyönyörű kilátással. Ám Helsingorban is érdemes időt tölteni, jól felújított házakkal teli óvárosa rendkívül megnyerő, a Tourinformban pedig különösen segítőkészek a dolgozók. Összességében azt mondhatom, hogy még kevés is volt ez a pár Dániában töltött nap, annyira jól éreztük magunkat. A sztereotípiák ellenére az emberek rendkívül vidámak és nyitottak.

1. Nagy Bazár, Isztambul

2. Haya Sofia, Isztambul

3. Kék Mecset, Isztambul

4. Eminömü Mecset, Isztambul

5. Galata-torony, Isztambul

6. Boszporusz, Isztambul

7. Boszporusz-híd, Isztambul

8. Szulejmán Türbéje, Isztambul

9. Topkapi Palota, Isztambul

10. Vasútállomás, Ankara

11. Atatürk szobor, Ankara

12. Abdi Ipkci Park, Ankara

13. Atatürk Mauzóleum, Ankara

14. Kizilay tér, Ankara

15. Maltepe Mecset, Ankara

16. Óváros, Ankara

17. Bazár, Bursa

18. Mecset, Bursa

19. Mecset, Bursa

20. Márvány-tenger

Dani:

Három nap vonatozás után végre elérkeztünk Törökországba! A Plovdivból induló éjszakai vonatunk reggelre ért Isztambulba. A határon nekünk még vásárolni kellett török vízumot 20 euróért, ezt azóta már eltörölték. Akkoriban építették a Boszporusz alatti vasutat, és újították fel a komplett isztambuli vasúthálózatot, ezért a végállomásunk a belváros helyett a Halkali megálló volt. Mostanra már bőven átadták az új vonalakat, amiket volt is azóta alkalmunk megcsodálni, mert pár évvel később úgy alakult, hogy visszatértünk ide. A város tehát rendkívüli módon fejlődik, érdemes pár évente visszajönni.

Isztambul hatalmas város, két kontinensen fekszik, több mint 14 millió lakosa van. A legnagyobb nevezetessége a tér, ahol egymással szemben áll a Hagia Szophia és a Kék Mecset. A Kék Mecset ingyenesen látogatható, de csak az imaidőn kívül. Hatalmas élmény benne sétálni, szinte a földig lelógnak a díszes csillárok, szép perzsaszőnyeg borítja a padlót és a falak is szépen díszítettek. Mivel elég sok turista kíváncsi rá, számítsunk nagy tömegre, de mindenképpen megéri bemenni. A Divan Yolu utca mindig tele van élettel, ez vezet a világhírű Nagy Bazárhoz, ahol szuvenír árusok és aranyművesek ezrei várják az érdeklődőket. Az árak megfizethetőek, aludni pedig kötelező! Itt tényleg szinte bármilyen ajándéktárgyat lehet kapni! Ezután az Eminömü Mecsethez látogattunk, ami a kikötőben található, innen lehet áthajózni a város ázsiai oldalára. Az Eminömü Mecset legszebb a Galata hídról nézve. Az öböl túloldalának látnivalói a Taksim tér, valamint a Galata-torony. De érdemes végigsétálni a Siraselviler Caddesi sétálóutcán is, itt sok bolt, kávézó és étterem található.

Ezután áthajóztunk az ázsiai oldalra. Itt le is fotóztuk az „Üdvözöljük Ázsiában!” táblát, ami a Boszporousz-hídon található, de a híd aljából lehet legjobban lefényképezni. Az ázsiai oldal valamelyest kaotikusabb, mint az európai, de nagyon élveztük a forgatagot. A helyiek az öböl partján piknikeztek. Visszatérve az európai oldalra, megvacsoráztunk. Rendkívül széles a választék az éttermekben, bármit is kérünk, nem fogjuk megbánni. Ha nem akarunk kockáztatni, maradjunk a döner kebabnál és kérjünk mellé ayrant, ami egy savanyú joghurtital. Voltunk a Topkapi Palotában is, ami a török uralkodók székhelye volt, ma múzeumként funkcionál. A gyönyörű kertjéből remek a kilátás az Aranyszarv-öbölre. Illetve megkerestük a Szulejmán Mecsetet, mellette van maga Szulejmán és Hürrem Szultána sírhelye, vagyis türbéje.

Ezután nagysebességű vonattal Eskisehiren keresztül Ankarába, Törökország fővárosába utaztunk. Már a vasútállomás is rendkívül szép épület volt. A szállásunk felkeresése után felkerestük a város nevezetességeit. A város telis-tele van szép parkokkal, például a Genclik Park csodás hely a kikapcsolódásra, vagy akár a Sihhiye tér. Kötelező látnivaló az Atatürk Mauzóleum, ami a modern kor legfontosabb elnökének állít méltó emléket. Nem messze tőle található a Maltepe Mecset. Az Atatürk Sugárút, a város főútja tele van üzletekkel és éttermekkel, ha pihenni akarunk, térjünk be valamelyikbe, és igyunk egy teát, úgy, ahogy a helyiek is teszik. Itt senki sem siet sehová. A Kililay tér a fiatalok találkozóhelye, itt rengeteg bevásáló központ is van, a Selanik utca pedig a város híres bulinegyede. Ha marad időnk, keressük fel a jól felújított óvárost is!

Másnap busszal Bursa városába utaztunk, ahol a legnagyobb nevezetesség a mecsetekkel teli óváros és a hatalmas bazár. A kikötőbe buszoztunk, ahonnan hajóval utaztunk vissza Isztambulba, a Márvány-tengeren át. Hatalmas élmény volt a naplementét a tenger közepéről nézni, ami méltó befejezést adott a törökországi látogatásunknak.

1. Bajna Basi Mecset, Szófia

2. Szt. George Templom, Szófia

3. St. Nedelya Templom, Szófia

4. Nemzeti Színház, Szófia

5. Szt. Szófia Szobor, Szófia

6. Alexander Nyevszkij Székesegyház, Szófia

7. Alexander Nyevszkij Székesegyház, Szófia

8. Serdika tér, Szófia

9. Szabadság Cárjának Lovasszobra, Szófia 

10. Dzhumaya Mecset, Plovdiv

11. Szt. Konstantin és Szt. Elena Templom, Plovdiv

12. Philippopolisz Romjai, Plovdiv

13. Philippopolisz Romjai, Plovdiv

14. Etnográifai Múzeum, Plovdiv

15. Óváros, Plovdiv

16. Óváros, Plovdiv

17. Marica Folyópart, Plovdiv

18. Yordan Kapsamunov Park, Stara Zagora

19. Főtér, Stara Zagora

20. Főtér, Stara Zagora