Dani:

Ha tőlem kérdezitek, hogy mi a kedvenc országom, akkor én rávágom, hogy Liechtenstein. Ezt az országot még a saját hazámnál is jobban ismerem, és ez az, ahol már az összes faluban voltam. Európa egyik legkisebb, de egyben leggazdagabb országa ezer szállal kötődik Svájchoz, hiszen a fizetőeszközük a frank, a svájci német dialektust használják, és nincs is igazából határ a két ország között.

A hatalmas hegyekkel körülzárt országban mindenki köszön mindenkinek, az emberek nagyon segítőkészek és vendégszeretőek. Pedig a hegytetőket néha már augusztus végén is hó borítja. Mindenki azt hiszi, hogy ez egy nagyon kicsi ország, de amikor az ember benne utazik, akkor látja, hogy ez nem is igaz, mert akár egy órát is haladhatunk egy irányba busszal az országon belül. Több hegyláncba is ellátogathatunk, és az összes falu megtekintéséhez több hét is kevés lenne.

Nappali vonattal érkeztünk Buchsba, ami Svájcban található. Innen lehet Liechtenstein busszal átmenni a mini államba. Ez a busztársaság az ország egyik legfontosabb cége, minden falut összekötnek csuklós és emeletes buszaik. Így egyszerűen mindenhová eljuthatunk itt, a napijegy 12 frank.

Buchból 5 perc az ország legnagyobb városának, Schaannak az impozáns buszállomása. Ez a kisváros az ország legnépesebb városa, nevezetessége a Régi templom, de itt még színház, múzeum és számos bevásárlási lehetőség is várja az idelátogatókat. Erre találjuk a legnagyobb liechtensteini cég, a Forst Hiltit.

Busszal tíz perc és máris a fővárosba, Vaduzba érkezünk. A Postánál le is szálltunk, a Stadtle főutcán, a turista információban lehet szuveníreket vásárolni. Itt találjuk a Parlamentet, a St. Florin Katedrálist és a Nemzeti Bélyegmúzeumot. Mivel Liechtensteinben nagyon fontos a posta, ezért a Bélyegmúzeumot ne hagyjuk ki, ez ingyen meglátogatható. A Modern Művészetek Múzeuma és a Városi Strandröplabda pálya mellett találjuk az ékesen feldíszített Városházát, és a rengeteg szuvenírboltot, ahol a legtöbb tárgy svájci! Innen lehet felkapaszkodni a Kastélyba, ami a hercegi család tulajdona, de nem látogatható.

Mi gondoltunk egyet, és busszal felmentünk az ország síparadicsomába, Malbunba. Amikor először jártam itt, szó szerint leesett az állam! Tipikus Alpok, kis házak, legelésző tehenekkel, túrázókkal, és nyáron is üzemelő felvonókkal. Annyira tiszta itt a levegő, hogy még a betegségekből is kigyógyít! Még akkor is érdemes egy-két kört túrázni, ha a városhoz vagyunk öltözve, hiszen rendezett turistautak vannak erre. Nem is beszélve arról, hogy itt találkozhatunk az ország nemzeti állatával, a hegyi mormotával. Ennek a hatalmas rágcsálófajtának több szobra is áll Liechtensteinben. Az állat a malbuni sétaösvény mellett fordul elő legsűrűbben. De sasok is köröznek a város felett. Engem sokadszorra is levarázsolt.

Megálltunk Triesenbergben, ahol a kilátás az országra lenyűgöző, a város pedig rendezett. Még este tettünk egy kört Vaduzban, ahol ilyenkor jazz vagy rock koncert is szokott lenni, majd az egész országot végigszeltük a 13-as busszal. Eljutottunk Eschenig, ami egy meseszép hely, gyönyörű templommal és városházával. Az ország egyéként két megyéből áll, Felső- és Alsóorszából. Ezután Feldkirchnél hagytuk el a törpeállamot, Ausztriában folytatva a kirándulást. Ahányszor eljövök ide, egyre biztosabb a válaszom: a kedvenc országom Liechtenstein, és az a kijelentés a szívemből szól!