Kitti:

Kazahsztán a világ 9. legnagyobb országa, Közép-Ázsiában található. Az ország az egykori szeldzsuk török birodalom keleti részén terült el, de mongol fennhatóság alatt is állt. 1991-ig pedig a Szovjetunió tagköztársasága volt. Ebből is látszik, hogy kultúrájában egy rendkívül kevert, érdekes országról van szó. Mivel fapados járattal is eljuthatunk az ország fővárosába, a turisták látványa egyre jobban megszokott lesz az Kazahsztánban. Mikor mi jártunk ott, még nem sok magyar merészkedett az országba.

Gépünk, a fővárosba, Astanába érkezett, amit Nur-Szultanra módosítottak 2019-ben. A több, mint egymilliós lakosú város, és egyben Kazahsztán szimbóluma a Bayterek-emlékmű, így mi is itt kezdtük a városnézést. A futurisztikus épület az ezredfordulón épült annak megünneplésére, hogy ez a város lett az ország fővárosa. A toronyba fel lehet menni, ahonnan csodás panoráma nyílik az egész városra. A belépő is igen jutányos. Itt érdemes megjegyezni, hogy a kazah tenge, a hivatalos pénznem értéke csak kicsit gyengébb, mint a forint, így az árak átszámolásával sem kell sokat bajlódni. A toronyban találjuk Nazarbayev Nur Sultan kézlenyomatát, aminél, ha kívánunk valamit, azt az elnök valóra váltja. Ez az emlékmű a Nurzhol sugárút közepén található. A sugárút egyik végén a Zenélő szökőkút és az Elnöki Palota, míg a másik végén a Khan Shatyr jurtasátor alakú bevásárlóközpont található. Ebben az irányban van a Lovers Park, illetve itt találjuk az emberszobrokat is, melyek mindegyike egy földgömböt tart a kezében egy-egy országot szimbolizálva. Ez nekünk nagyon tetszett. A sugárúton kívül még érdemes megkeresni a Piramis futurisztikus épületét, amely a Kulturális központnak ad otthont, a 2017-es Expo épületét, illetve a hatalmas Nur-Astana mecsetet is.

A városban találjuk a Map of Kazahstan múzeumot, amelynek az érdekessége, hogy itt Kazahsztán legnagyobb nevezetességei vannak makett formájában kiállítva. Láthatjuk az Aral-tó, a Kaszpi-tenger és a hatalmas Altaj hegység csúcsainak kicsinyített mását, illetve a városok legfőbb látnivalóit is. A múzeumban ki van állítva egy tradicionális jurta is, amibe bemehettünk. Hihetetlen, hogy mennyire tágas belülről! Ezeket a sátrakat a nomád népek könnyen összecsomagolták, ha tovább kellett vándorolni a sztyeppén. A jurtában bútorok és használati eszközök is ki voltak állítva. Mivel a hosszú, kietlen sztyeppén nem sok élelmet találtak a nomádok, így leginkább lóhúst és kancatejet fogyasztottak. Ez az ország kultúrájába is beépült, így a mai napig megkóstolhatjuk ezeket a különleges ételeket a helyi éttermekben járva. A kancatej, melyet kumisznak hívnak savanykás ízű kefir, érdekesség, hogy a honfoglalás előtt a magyarok is fogyasztották. Ezen kívül érdemes megkóstolni a samsát is, ami közép-ázsiai hagyományos húsos péksütemény.

A fővárostól 20 km-re találjuk Alzhir falut, amiben egy másik múzeumot látogattunk meg, amely a hely nevét viseli. Az egykori gulag múzeum rendkívül felkavaró volt, érdemes meglátogatni. Az itt raboskodó emberek történeteit olvashatjuk, illetve a tárgyaik vannak kiállítva a modern emlékhelyen, valamint egy hosszú lista a nevekkel, akik itt vesztették életüket.

Másnap vonattal utaztunk el egy egynapos kirándulásra “Kazahsztán Svájcába”, a Burabay nemzeti parkba. A tó nyáron kiváló üdülési cél, ősszel pedig kirándulóhely. Annyira szép a hely, hogy ottlétünkkor még egy esküvői fotózást is tartottak a helyiek. Ha Kazahsztánba utazunk, azon belül is a fővárosba, érdemes utazásunkat őszre vagy tavaszra időzíteni, hiszen a tél rendkívül hideg, a nyár pedig forró. Már csak azért is érdemes volt egy kicsit vonatozni, hogy lássuk a végtelen sztyeppét, ami az ország nagy részét borítja. Sehol egy fa vagy domb, csak a végtelen síkság!

Ugyan mi csak az ország északi részét, Astanát vagy Nur-Szultan környékét látogattuk meg utunk során, de igazán pozitív élményekkel távoztunk ebből az egzotikus országból. Aki teheti, utazzol el Almatiba is, ami szintén számos látnivalót tartogat. Mi is tervezzük, hogy visszatérünk még Kazahsztánba egyszer.

1. Szkander bég tér, Tirana

2. Szkander bég tér, Tirana

3. Nemzeti Múzeum, Tirana

4. Városháza, Durres

5. Nagymecset, Durres

6. Naplemente, Durres

7. Zvernec sziget, Vlora

8. Ksamil, Saranda

9. Bovilla-tó

10. Mesi híd, Shkodra

11. Rozafa vár, Shkodra

12. Rozafa vár, Shkodra

13. Berat óvárosa

14. Vár, Gjirokastra

15. Óváros, Gjirokastra

16. Butrint régészeti lelőhely, Saranda

17. Apollónia régészeti lelőhely, Durres

18. Szkander bég-emlékmű, Kruja

19. Vár, Kruja

20. Székesegyház, Korca

Kitti:

Hét hónapig éltem Albániában, ugyanis munkát kaptam egy ötcsillagos hotelben Durresben. Ezalatt a pár hónap alatt igyekeztem minél többet megtudni az országról és a lakóiról, és láttam Albánia pozitív és negatív oldalát. A legnagyobb pozitívum az, hogy hihetetlen ütemben fejlődik, és mindent meg is tesznek azért, hogy egy nap az Európai Unió tagjává váljanak. A köztudatból is kezd kimenni, hogy Albánia veszélyes, így évről évre több és több turista érkezik ide. Az olcsó árak miatt a hátizsákosok európai paradicsoma lett az ország. Fapados járattal is egyre több helyről lehet ide elutazni, illetve a „Balkán körút” egyik állomása is Albánia, így a szomszédos országokból könnyedén eljutnak ide az egyéni utazók.

Az esetek többségében az emberek az ország fővárosába, Tiranába érkeznek. Innen indulnak a buszok is, amikkel bejárhatjuk egész Albániát. Fontos megjegyezni, hogy három buszpályaudvar is van; egy, ahonnan északra, egy, ahonnan délre és egy, ahonnan a szomszédos országokba indulnak járatok. A város főtere a Szkander bég tér. Itt áll az albán nemzeti hős, Kasztrióta György (azaz Szkander bég) lovasszobra, a Nemzeti Múzeum, az Opera, Et’hem bég Dzsámija, amit éppen felújítanak, és a város jelképe, az Óratorony. A város még számos látnivalót tartogat, érdemes tehát itt tölteni pár napot.

Albánia nyugati oldalát végig a tenger határolja, így rengeteg szép üdülőhelyet találunk, ha úgy döntünk, hogy itt nyaralunk. Az árak elmaradnak a horvát és olasz nyaralóhelyekhez képest. Tiranától mindössze fél órára találjuk Durrest, ami a fekvéséből adódóan közkedvelt üdülési célpont. A hotel, ahol dolgoztam, szintén itt található. A város már az ókorban is létezett, így római romok találhatóak a főtéren: Amfiteátrum és városfal is van itt. A főtéren áll Nagymecset is. Az ország déli felében egymás érik a csodás tengerpartok. A személyes kedvencem a Sarandától délre található Ksamil, ami egy valódi ékszerdoboz. Albánia északi területén hegyek találhatóak. Ezek kiváló túrahelyek, a jutalmunk mindig gyönyörű panoráma a kristálytiszta tavakra. Én a Tiranától bő fél órára található Bovilla-tónál túráztam, de Theth is remek hely az „Albán Alpok” megtekintésére.

Akit inkább a kultúra vonz, látogasson el az ország három Unescos helyszínének egyikébe Beratba, Gjirokastrába vagy akár Skodrába. Ezek mindegyikében egy csodás várba látogathatunk el, amely fontos szerepet játszott a törökök elleni harcokban. Berat óvárosa az ezer ablak városa néven is ismert, hiszen a házaknak rengeteg kis ablaka van, amely igazán egyedivé teszi őket. Gjirokastra óvárosa pedig kőből épült. Albánia legrégebbi települései Apollónia és Butrint. Itt római, illetve görög romokat tekinthetünk meg. Ezek a lelőhelyek bizonyítják, hogy mennyire messzire nyúlik vissza az ország történelme.

Van még két híres város, amit érdemes meglátogatni. Az első Kruja, ami arról nevezetes, hogy itt született Szkander bég. Itt egy csodásan felújított várat találunk, valamint egy múzeumot, ami neki állít emléket. A másik szép város Korca, ami az ország nemzeti sörének az előállítási helye. A város télen igazán szép, azt mondják, Adventkor a legszebb, amikor fel van fényfüzérekkel díszítve. A város jelképe a hatalmas ortodox templom. Ezekből is láthatjuk, hogy Albániában keveredik a muszlim, a katolikus és az ortodox vallás. Bár az ország hivatalos vallása muszlim, a templomba járás nem jellemző. Van, aki muszlim létére többször járt katolikus templomban, mint mecsetben.

A legtöbb ember, akivel találkoztam, azt kérdezte, amikor megtudta, hogy Albániában éltem, hogy nem volt-e veszélyes. Nos, egyáltalán nem. A helyiek mindent megtesznek, hogy pozitív emlékekkel utazzunk haza. Az ételek finomak, a kis országban pedig egymást érik a látnivalók, a legtöbb autóút jól karbantartott, így vezetni sem nehéz. Ha egy negatívot is mondhatok a végére az talán az lenne, hogy sajnos a bérek iszonyú alacsonyak, és míg mi az itteniekre panaszkodunk, ott egy 300 eurós fizetés (95.000 Ft) már egy jólfizető állásnak számít, miközben a benzin, az alkohol és a piperetermékek meghaladják az otthoniak árát, az ételek pedig alig olcsóbbak, mint Magyarországon. Így a kivándorlás hatalmas problémát jelent, amire az ország még nem találta meg a megoldást.

1. Grand Hotel, Pristina

2. Bill Clinton sugárút, Pristina

3. Newborn, Pristina

4. Teréz anya sétálóutca, Pristina

5. Szkander bég tér, Pristina

6. Szkander bég tér, Pristina

7. Nagymecset, Pristina

8. Archaikus ház, Pristina

9. Koszovói Nemzeti Könyvtár, Pristina

10. Teréz anya székesegyház, Pristina

11. Balkáni ebéd, Pristina

12. Sinan Pasa mecset, Prizren

13. Kőhíd, Prizren

14. Kőhíd, Prizren

15. Megmentő templom, Prizren

16. Panoráma, Prizren

17. Vár, Prizren

18. Felhő a hegyek között és falu, Metóhia

19. Shar hegy, Nemzeti Park

20. Shar hegy, Nemzeti Park

Kitti:

Lassan húsz év telt el, és Koszovóban mindent megtesznek azért, hogy az immár független államról az embereknek ne a háború jusson az eszébe. Bár az ittélőkben és az innen elvándorolt koszovóiakban még mindig élénken élnek az emlékek, de az élet most már nyugodt mederben folyik, ők már előre tekintenek. Az albán feliratok mellett mindig találunk szerbet és sokszor törököt is. Mondhatjuk tehát, hogy egy igazi multikulturális társadalom van kialakulóban, ahol az Egyesült Államokkal való jó viszony miatt mindenki jól beszél angolul is.

Koszovó megközelítés az egykori konfliktusok miatt még mindig nem tanácsos Szerbia felől, de Macedónia és Albánia irányából szinte pillanatok alatt átjuthatunk a határon. Ha autóval érkezünk, fontos tudni, hogy külön biztosítást kell kötni Koszovóban, aminek az ára most 15 euró, mivel ők nem fogadják el az uniós zöldkártyát. De repülővel is jöhetünk 2017 óta. Mi első látogatásunkat Pristinában tettük, ahová busszal érkeztünk. A buszokon “balkáni állapotok” uralkodtak, de nem ezért jön ide az ember?!

Pristina egy pezsgő nagyváros, ahol egyszerre keveredik a jugoszláv építészet és az albán nemzeti érzés. A város egyik főutcája a Bill Clinton Sugárút, ami a város központjába vezet. A város főterén áll a Grand Hotel történelmi épülete, illetve innen indul a Teréz Anya sétálóutca is, ahol mindig jó a hangulat; egymást érik az árusok is, a helyiek pedig itt sétálgatnak. Az út végén találjuk az albán nemzeti hős, Szkander bég szobrát a róla elnevezett téren. Az innen induló a zegzugos utcák már a muszlim negyed, azaz az óváros részei. Itt találjuk a Nagymecsetet is. Mi ezután visszasétáltunk a modern városrészbe, a New Bornhoz, illetve felkerestük a város ikonikus épületét, a Koszovói Nemzeti Könyvtárat, valamint a vele szemben álló Teréz Anya Székesegyházat, amit sajnos pont renováltak, így belülről nem láthattunk. Látogatásunkat egy tipikus balkáni kései ebéddel zártuk: sopska salátát és grillhúst ettünk pitakenyérrel és teával. Érdemes megjegyezni, hogy koszovónak nincsen önálló pénze, így itt euró a hivatalos fizetőeszköz.

Koszovó második legnagyobb városa Prizren, aminek az óvárosa az Unesco világörökség részét képezi. A történelmi városrész a Prizren folyó partján található. A legjobb panoráma a Kőhíd és a Vár között nyílik; középen a hatalmas Sinan Pasa mecsettel. De találunk itt szép ortodox templomokat is. A mecset mögött elindulva, a várba felfelé gyalogolva elhaladunk például a Megváltó templom mellett. A várból, melyet ingyenesen látogathatunk, igazán lenyűgöző a kilátás az alattunk elterülő városra. Ezt semmiképpen ne hagyjuk ki! Prizren főtere a Shadervan tér, ahol egymást érik az éttermek és a kávézók, de innen indulnak a boltok is, ahol beszerezhetjük a szuveníreket is.

Prizrentől csupán háromnegyed órára található a Shar-hegy és a Nemzeti Park, ahol télen síelhetünk is, nyáron pedig a friss levegőn pihenhetjük ki a nagyvárosok zaját. A hegyek között még sok eldugott falu bújik meg, ahová nem sok turista jut el, így valódi időutazásban lesz részünk, ha erre autózunk. Itt élnek az igazán egyedi gorán emberek, akik szláv muszlimok.

Összességében tehát elmondhatjuk, hogy a potom kétmilliós lakosú Koszovó - melyet még mindig csak nagyjából száz ország ismer el, mint független államot – etnikailag igazán kevert. Pont ezért, ha valaki csak egy országot akar meglátogatni a Balkánon, legyen az Koszovó, hiszen itt mindenből kaphatunk egy kis ízelítőt. Talán még ahhoz is kedvet, hogy visszatérjünk a Balkánra

1. Macedónia tér este, Szkopje

2. Macedónia tér, Szkopje

3. Nagy Sándor lovasszobra, Szkopje

4. Nagy Sándor lovasszobra, Szkopje

5. Varder folyó Szkopje

6. Régészeti Múzeum, Szkopje

7. Kőhíd és a Vardar folyó Szkopje

8. Teréz Anya szobor, Szkopje

9. Teréz Anya Emlékház, Szkopje

10. Vár, Szkopje

11. Musztafa Pasa Mecsete, Régi Bazár, Szkopje

12. Ohridi-tó, Ohrid

13. Óváros, Ohrid

14. Szent Szófia templom, Ohrid

15. Ókori színház, Ohrid

16. Vár, Ohrid

17. Szent Klement és Pantaleon templom, Ohrid

18. Ohridi-tó és Ohrid

19. Teológus Szent János templom, Ohrid

20. Szent Klement és Pantaleon templom, Ohrid

Amikor Szkopjéban járunk, mindenhol Nagy Sándor néhai makedón hódító emlékébe botlunk. A Fő tér óriási szobrai és a Vardar folyócska parti hatalmas, nemrég épített múzeumok is a makedón múltat és a nagy vezért, Nagy Sándort dicsőítik. Persze emellett tény, hogy a mai makedón szlávoknak nem sok közük van az ókori hasonló nevű néphez, mindössze annyi, hogy a tényleges Makedónia északi határvidéke volt ez a terület. A hellén eredetű népesség lassan szlávokra cserélődött, akik a Bolgár Birodalomhoz csatlakoztak, később pedig a Jugoszláviához tartoztak. A már önállósodott államot nemrég Észak-Macedóniának kereszteltek az ország nevét övező napjainkig tartó vita eredményeként

Ma már bárki egyszerűen eljuthat ebbe a barátságos országba, mert fapados járat, busz és egy átszállással vonat is jár a fővárosba, Szkopjéba. A busz- és a vasútállomás együtt van, ide érkezik a reptérbusz is. A Vardar folyó a várost két részre osztja. A Macedónia tér hatalmas szobraival a szláv negyed központja. A folyón számtalan aranyos kis híd vezet át, például a Kőhíd, ahol szép fotókat lehet készíteni az ókori görög stílusban épített hatalmas épületekről. Itt a szobrok árnyékában kiváló szórakozóhelyeket találunk. A Macedónia téren Nagy Sándor impozáns lovasszobra egyben egy show-elem, hiszen előre megadott időpontokban fényjátékot csodálhatunk meg.

Innen indul a Macedonia utca, ahol megbújik az ország egyik legfontosabb szülötte, Teréz anya szülőháza. Ma múzeum működik az épületben, ahol megismerhetjük az életét Kalkuttai Szent Teréznek, aki albán nemzetiségűként született a városban, és nagyon sokat tett a szegény gyermekekért.

A folyó túloldalán egy egész más világ tárul elénk. Itt találjuk a Régi bazárt, aminek történelmi, oszmán stílusú házai, kis sikátorai igazi közel-keleti hangulatot árasztanak. Musztafa Pasa Mecseténél mindig zajlik az élet. Itt számos kis boltot, kávézót és cukrászdát találunk. Még mindenképpen menjünk fel a Kale várba, ahonnan csodás a kilátás az egész városra. Megéri a kényelmes séta, ha este megyünk fel, akkor a naplemente látványával együtt hallgathatjuk a müezzinek énekét.

Az ország számos nevezetességet rejt, de van egy, ahova mindenkinek muszáj elmenni, a szláv történelem e fontos állomására, a festői fekvésű Ohridba. Busszal könnyen megközelíthető a város, a tóparti parkokból szép a kilátás a tóra és a környező csodás tájra, sok halas éttermet is találunk a parton. Ohrid belvárosa, amely az Unesco világörökségi listáján is szerepel, a turizmus központja. Elbűvölő, szűk utcácskái igazán hangulatosak. A hatalmas Szent Zsófia templom után indul csak az élő történelem. Az ókori színházhoz felkapaszkodva minden kis utca rejt valami érdekeset, míg végre felérve a város tetejére egy egész kolostornegyed fogadja a látogatókat, melynek a neve Szent Klement és Pantaleon.

Innen nincs messze a város egyik legtörténelmibb nevezetessége, a Vár. Érdemes a minimális összegű belépőt megvenni, mert fel lehet kapaszkodni a várfal-sétányra, ahonnan elénk tárul az egész Ohridi-tó, a környező hegyek, és innen már Albániába is átláthatunk. A városi park itt inkább egy hangulatos, mediterrán jellegű fákkal és kiépített útvonalakkal teli erdő. Ha ügyesen követjük a jelzéseket, egy kényelmes séta után megközelíthető a csodaszép Teológus Szent János templom, amely amilyen kicsi, annyira híres és szép. A bizánci építészet gyöngyszeme egy sziklaszirten áll, a város legszélén, körül veszi a tó. A legszebb fotókat a tóról innen lehet elkészíteni, hiszen sokak szerint ez az ország legszebb helye. Innen a belvárosba a part mentén is vezet egy hangulatos sétány, ahol a tópartra is kiülhetünk egy kicsit elgondolkodni, hogy éppen mennyire történelmi helyen vagyunk.

Bármennyi idő is kevés lenne Ohridban és amúgy egész Észak-Macedóniában, mert méretéhez képest sok nevezetességet rejt a Balkán gyöngyszeme. Itt mindenki barátságos, és pont annyira Balkán, amennyire kell. Ha utunkat folytatnánk a Balkánon, Ohridból könnyen eljuthatunk Albániába is.

1. Bosnyák táj

2. A Megbékélés Harangtornya, Mostar

3. Óváros, Mostar

4. Óváros, Mostar

5. Kilátás, Mostar

6. Stari Most híd, Mostar

7. Stari Most híd, Mostar

8. Bosnyák, kávé

9. Szent Jakab-templom, Medugorje

10. Szent Jakab-templom, Medugorje

11. Feltámadt Krisztus szobor, Medugorje

12. Pocitelj

13. Világháborús Örökmécses, Szarajevó

14. Szent Szív Székesegyház, Szarajevó

15. Ferenc Ferdinánd Emlékmű, Szarajevó

16. Gazi Husrev bég Mecset, Szarajevó

17. Gazi Husrev bég Mecset, Szarajevó

18. Régi bazár, Szarajevó

19. Sebilj kút, Szarajevó

20. Burek és ayran

Dani:

Ez a kis ország élte át a közelmúltunk Európájának legvéresebb háborúját. A harcok oka ugyan az volt, ami e kis állam különlegességét is adja: a bosnyák lakosság muszlim vallású. Itt három nemzet él együtt: a római katolikus horvátok mellett az ortodox szerbek majdnem teljesen független államot alkotnak.

Mi egy szervezett út keretében az ország legismertebb, történelmi városában Mostarban kezdtük meg a utunkat. Mostar a Neretva folyó felett átívelő gyönyörű kőhídról, a Stari mostról (Öreg-híd) híres. Már Szulejmán idején állt az átkelő Mostar óvárosát bekapcsolva a vérkeringésbe. A háború alatt 1992-ben egy horvát tank lerombolta. 1995-től kezdődött az újjáépítése, 2004-re készült el, 2005-től az Unesco világörökség része. A híd egy építészeti műremek, a horvátok lakta negyedeket kapcsolja össze az Óvárossal, ahol számtalan mecset és szuvenírbolt található. Közepéről remek a kilátás nemcsak az egész városra, hanem a környező Dinári-hegység vonulataira. A hídról bátor helyiek ugranak a Neretva folyóba a szédületes magasságból. Itt csak a szigorúan kiképzett városiak hódolhatnak ennek a korántsem veszélytelen sportnak, de ők szívesen levetik magukat, ha kapnak pénzt. Mostar óvárosában járva mindenképp üljünk be egy balkáni stílusú zacckávéra, vásároljunk kedvünkre a számtalan ajándéktárgy közül és látogassunk meg legalább egy mecsetek, ahol némi belépő ellenében még a toronyba is felkaptathatunk a kilátásért és az élményért. Még nem is beszéltünk az ország pénzneméről, ami maga is egy érdekesség, a konvertibilis márkát a néhai német-márka árfolyamához kötötték.

Ha időnk engedni, akkor mindenképp látogassunk el az innen mindössze 20 kilométerre fekvő búcsú-járó helyre, Medugorjába (Medzsugorje). Állítólag több ízben jelenést észleltek, amelyek keretében Szűz Mária üzeneteket adott át. A helyet rengeteg zarándok keresi fel a világ minden tájáról és azóta egy igazi, világszínvonalú búcsú-járó hely lett belőle. Szent-Jakab templom, a központ, ahová minden zarándok érkezik. A hatalmas parkokban sétálhatunk és átélhetjük a hely szellemét. Medugorjét erejét mindenki elismeri, mert rengetegen érkeznek betegen, könyörögve és később csodásan meggyógyulnak. A hit igazi erejétől, amihez ez a környezet ad támogatást. Mi még megálltunk Pociteljben is, ahol egy szépséges vár található, itt néztük meg a naplementét.

Végül az ország fővárosát, Szarajevót tekintettük meg. A város két jól elkülönülő részből áll: a Monarchia korában épített nagy bérházak, ortodox és római katolikus templomok; tőlük pedig egy sarokra a török hódoltság idején épített oszmán stílusú óváros. Először a Vásárcsarnokot tekintettük meg, ahol bosnyák őstermelők portékái között válogathatunk. Történelmileg legfontosabb az a hely, ahol 1914-ben szerb nacionalista merénylet áldozata lett Ferenc Ferdinánd és felesége; ami az első világháború kirobbanásához vezetett. Az emlékművet a Latin hídnál találjuk. A várost a Miljacka folyó szeli ketté, amin számtalan festői szépségű híd vezet át. Ezután ellátogattunk a Gazi Husrev mecsetbe, ami az óváros legfontosabb imahelye. A város főterére a Rézművesek utcája vezet, ahol kézi készítésű szuveníreket vásárolhatunk, valamint kis kávézókat és éttermeket is találhatunk. A város főterén áll a Sebilj fából készült kút. Aki ebből iszik, a hagyomány szerint még visszatér Szarajevóba. Az 1753-ban épített közkút a város jelképe.

Bosznia- Hercegovinában járva, akárhol vagy, szerbek vagy horvátok területén mindenhol barátságos emberek fogadnak. Ki lehet próbálni a finom balkáni specialitásokat, a bureket joghurttal vagy a csevapot, mert szerintem Boszniában készítik ezeket el a legfinomabban. A háború sebei sajnos lassan múlnak. Sok múzeum is erre emlékezteti az embert, de lassan magára talál a kis ország. Gyönyörű a táj és sok látogatót vonz a kultúra. Bármikor szívesen visszamennék, mert rengeteg rejtett kincse van még. Egy olyan európai ország, ami még sokak előtt felfedezetlen.

1. Hajó Belizeváros-San Pedro

2. Karib-tenger

3. Szigetek, Karib-tenger

4. Szigetek, Karib-tenger

5. Hajó, San Pedro

6. Panoráma a kikötőből, San Pedro

7. Kikötő, San Pedro

8. Kikötő, San Pedro

9. Golfautók, San Pedro

10. Városháza, San Pedro

11. Tengeri hínár, San Pedro

12. Tengerpart, San Pedro

13. Tengerpart, San Pedro

14. Kilátás a szobánkból, San Pedro

15. Tipikus apartman, San Pedro

16. Függőágy, San Pedro

17. Kikötő, Belize City

18. Belize City

19. Városi Bíróság, Belize City

20. Wesley Metodista templom, Belize City

Dani:

Hogy miért is ez a cím? Belize-hez tartozik egy paradicsomi sziget; Ambergis Caye, aminek központi városa San Pedro. Madonna jól ismert dalának első sora is az, hogy tegnap éjszaka San Pedróról álmodtam. A napsütéstől, a tengeri szellőről, vagyis a paradicsomról. A sziget becevenve a dalra utalva „La isla bonita”. Guatemala felől, Flore-ből érkeztünk egy nagyon kulturált menetrend szerinti busszal a határra, Melcor De Menchosba; itt közvetlenül Latin-Amerikából a Karib-térségbe jutunk. A kis ország Közép-Amerika egyetlen angol nyelvű állama. Az ország nagyrésze a szárazföldön helyezkedik el, de a csodálatos Ambergris Cay és a Caye Caulker már tényleg karib-tengeri szigetek. A terület 100 évig brit koronagyarmat volt; még ma is II. Erzsébetet tartják uralkodójuknak. Az ország lakosságának túlnyomó része rabszolgaként behurcolt fekete bőrű, de akadnak itt indián eredetű és fehér emberek is, tehát egy sokszínű országról beszélünk.

Az utunk gyönyörűen kiépített városokon és takaros, színes házakból álló falvakon át vezetett., majd megérkeztünk Belizevárosba. A buszpályaudvar a belvárosban helyezkedik el, könnyen megtalálható. A Haulover Creek a város csatornája, partján csodás épületek állnak, és történelmi hidak vezetnek át felette. A legfontosabb a Swing-híd, ahonnan a tengerre is kiláthatunk. Az Albert Street innen indul, a város gyarmati múltú patinás palotái itt helyezkednek el. A Városi Bíróság és a bankpaloták impozáns épületeit nézve megelevenedik a brit gyarmati múlt. Számtalan bolt és vendéglátóhely várja a turistákat. Érdemes végigmenni a Fő utcán, hiszen a végén találunk több híres templomot. A legszebb a St. John anglikán templom.

Később hajóra szálltunk. Viszonylag sűrűn közlekednek a gyorshajók Belize City és San Pedro között. Menet közben felmentünk a nyílt teraszra, ahol egyenesen a pilótával lehetett társalogni. Közben számtalan kisebb sziget tűnik fel, sok csak trópusi érintetlen vadon, míg egyesek, pl. a Caye Caulker, egy nagy resort és üdülőközpont. Itt mindenki megtalálja a számítását, ha nyaralni akar, vagy a természetet megcsodálni. A szigetvilág központja az Ambergris Caye-n található San Pedro. Itt valóban a paradicsomba érkeztünk. A hajóállomás környéke a belváros, számtalan ajándékbolt és vendéglátóhely áll rendelkezésre. Az igazi karibi hangulathoz azonban innen dél felé kell indulni. Az út kb. 3 kilométer, mi ezt legyalogoltuk, de a szigeten a nyugati turisták inkább kis golfautókat bérelnek a sziget bejárásához.

Végre a szállodák negyedében ki lehet menni a tengerpartra, ami maga a csoda. Hófehér homok, a tengerben cölöpökön álló clubok, koktélbárok és az elmaradhatatlan tipikus karibi napernyők természetesen pálmából. Napozóágyakon pihentünk mi is, de be is lehet menni a vízbe, ha kellően védekezünk napégés ellen. Az időjárás kiváló volt, de errefelé mindig jó idő van, kivéve szeptember elejét, mert akkor érkezik a menetrend szerinti hurrikánszezon. Rengeteg az amerikai turista, itt mindenki a kedvükben jár, így minden elérhető, de sajnos az árak elég magasak. Nagyon klassz éttermek vannak a szigeten, többségük a tengerre néz. A karibi fűszerezésű ételeket próbáltunk ki. Mindenképpen a karibi konyha különlegességeit próbáljuk ki, ha már itt járunk.

Gyorshajó után ismét egy kulturált távolsági buszra szálltunk, s végül Cheumtal, Mexikó felé hagytuk el ezt a Karib-térséghez tartozó kis országot. Nagyon megtetszett a hely hangulata, és az emberek barátságossága mindent felülmúlt. Valóban a paradicsomban éreztük magunkat, és nagyon örülünk, hogy ide is eljuthattunk.

1. Las Chinamas határátkelő

2. Megváltó-szobor, San Salvador

3. Megváltó-szobor, San Salvador

4. Vulkán, San Salvador

5. Vulkán, San Salvador

6. Belváros, San Salvador

7. Palota, San Salvador

8. Custalan Park, San Salvador

9. Simon Bolivar Park, San Salvador

10. San Salvador

11. Kirakodóvásár, San Salvador

12. Árusok, San Salvador

13. Palacio Nacional, San Salvador

14. Palacio Nacional, San Salvador

15. Plaza Civica, San Salvador

16. San Salvador Székesegyház, San Salvador

17. San Salvador Székesegyház, San Salvador

18. San Salvador Székesegyház, San Salvador

19. Nemzeti Könyvtár és utcakép, San Salvador

20. Plaza Civica, San Salvador

Dani:

Guatemala városból reggel indult a buszunk egy igen érdekes úti cél felé: San Salvadorba, az El Salvador nevű kis közép-amerikai ország fővárosába. Ebben a régióban nemzetközi járatokkal viszonylag sűrűn és gyorsan közlekedhetünk az adott országok fővárosai közt. Nagy élmény az utastértől jól elszeparált vezetőfülkével és tévével közlekedő busszal az utazás. Nagyon érdekes tájon halad az utunk; pálmaerdők, háttérben vulkanikus hegyek és az út mentén elbűvölő falvak.

A határátkelő Las Chinamas, egyben a pihenőhely, ahol egy enyhe ellenőrzés után a helyiektől mindenféle portékát vehetünk, akik feltűnően szabadon járkálnak a két ország közt. Salvadornak már a neve is különleges, hiszen az országot a Megváltóról nevezték el. 1821 óta független ország. A busz a főváros, San Salvador elit negyedében áll meg. A kerület gyönyörű, tele van irodaházakkal és villákkal. A szállásunk ebben a kerületben nagyon érdekes volt, hiszen egy luxus magánházból volt kialakítva. Így beleláthattunk, hogy milyen a szappanoperákból ismert közép-amerikai gazdagok világa.

A Colonia Roma környékén sétáltunk, ahol éttermek és boltok várják az idelátogatókat az irodaházak tövében. A Paseo Gral Escalón találunk több bevásárlóközpontot is. Egyáltalán nincs nyoma a hírekből ismert negatív hangulatnak. Egy jel volt csupán arra, hogy itt nem minden tökéletes: volt egy direkt golyóálló üvegeket áruló bolt.

A város nagy nevezetessége a Megváltó-szobor, az El Divino Salvador del Mundo. Körülötte gyerekek játszanak, a kis szökőkút mellett mi is megpihentünk. Majd egy jó hosszú gyalogút a Központig. Érintettünk több impozáns, a gyarmati korban épített kormányzati palotát, majd a közkórházzal szemben lévő városi park szolgált kikapcsolódásra. A belvárosnak igazi hangulata van: az utcán mindenütt árusok, gyakorlatilag a központ összes része egy megelevenedett piac. A kofák mögött persze rendes boltok is vannak, illetve számtalan étterem. Külföldiként mindenhol nagy lelkesedéssel fogadtak.

A Fő tér, a Plaza Civita, ahol az impozáns kormányzati palotát találjuk, a helyiek körében igen nevezetes, mindenki itt ül le egy kicsit megpihenni, beszélgetni és galambokat etetni. A főszékesegyház, a Catedral Metropolitana mindenki számára bármikor ingyen látogatható. A templom a környező épületekhez képest is új, hiszen 1999-ben fejezték be végleg, átadása jelképes volt, mert a helyiek szerint ezzel lett vége végleg a polgárháborúnak. Elődje kis templom volt. Ma a templom elég puritán, mert a díszítések nagy részét 2007-ben a püspökség levetette, mert konfliktusba kerültek az építésszel.

Még itt mindenképpen induljunk tovább az 1. utcán, hiszen itt még rengeteg kormányzati hivatal, közösségi térként funkcionáló könyvtár, sok kis rejtett múzeum és szuvenírpiac is várja a felfedezőket. Érdemes egy-egy kört tenni egész fel az egyetemig, illetve az első utca végéig, hiszen itt már a helyiek életébe is belepillanthatunk. Itt már azért elég szerény életkörülmények közt élőket is láthatunk. Másnap visszaindultunk Guatemalába, onnan pedig a Karib-tenger felé vettük az irányt, de ide még biztosan visszatérünk egyszer.

1. Palacio Nacional, Guatemalaváros

2. Palacio Nacional, Guatemalaváros

3. Metropolitana Székesegyház, Guatemalaváros

4. Posta épülete, Guatemalaváros

5. Chicken buszok

6. Színes házak, Antigua Guatemala

7. Szent Katalin Kapuív, Antigua Guatemala

8. Szent Katalin Kapuív, Antigua Guatemala

9. Iglesia de Merced templom, Antigua Guatemala

10. Szent József Székesegyház, Antigua Guatemala

11. Vulkánok, Antigua Guatemala

12. Vulkánok, Antigua Guatemala

13. Convento la Recolección Romtemplom, Antigua Guatemala

14. Volcán de Agua

15. Kilátás, Volcán de Agua

16. Vulkán belseje, Volcán de Agua

17. Kilátás, Volcán de Agua

18. Vulkán, Volcán de Agua

19. Pillecukor-olvasztás, Volcán de Agua

20. Petén Itza tó

Kitti:

Mexikóvárosból utaztunk fapados géppel Guatemalába, Guatemala városba. Bár Guatemala város nem tartozik a legbiztonságosabb helyek közé, pár alapvető biztonsági intézkedést betartva kellemes időt tölthetünk itt; nekünk semmilyen problémánk nem volt szerencsére. Vannak bizonyos kerületek, melyeket érdemes elkerülni, illetve napnyugta után nem tanácsos céltalanul bóklászni a mellékutcában.

Guatemala város, vagy ahogy a helyiek hívják „Guate” főtére és a pezsgő sétálóutca, a 6A avendia azonban teljesen biztonságos. A sétálóutcában rengeteg éttermet és bárt találunk, a főtér, azaz a Plaza de la Constitución legnagyobb nevezetességei pedig a Palacio Nacional és a Metropolitana Székesegyház. A sétálóutcában egymást érik az éttermek és a bárok, ahol lehetőségünk nyílik a helyi ételek megkóstolására. Válogathatunk az ízletes halételek vagy a kukorica és bab alapú guatemalai konyha egyéb fogásai között.

Antigua Guatemala, az ország egykori fővárosa és UNESCO világörökségi helyszín mindössze 45 km-re található Guatemala várostól. Annak ellenére, hogy a chicken bus-t (kiselejtezett és színesre festett 80-as évekbeli amerikai iskolásbuszt) a veszélyes közlekedési módok kategóriába sorolják, ugyanis a helyi banditák gyakran támadják meg ezeket a nyitott ajtóval közlekedő buszokat, mégis hatalmas élmény velük utazni. Mivel rengeteg turista utazik Guatemala város és Antigua Guatemala között, ezért ezek a buszok már nem a bűnözők célpontjai, teljesen biztonságosak; ne féljünk, bármit is olvasunk róluk. Antigua Guatemala csodás, vulkánokkal körbevett, koloniális stílusú házakból álló, gyalog is könnyen bejárható óvárosa viszont garantáltan feledhetetlen élményt nyújt. A legszebb képeket a Santa Catalina Arc közelében készíthetünk. Valóban úgy érzi az ember, hogy megállt az idő. A macskaköves utcákban található színes házacskákban kézzel készített tárgyakat árulnak a helyiek. A számtalan bár és étterem garantálja a jó hangulatot, mindenhol természetesen latin slágerek szólnak.

Antigua Guatemalából a közeli Volcán de Agua vulkánhoz mentünk egy félnapos, szervezett kirándulásra. A jobb állóképességű turistáknak ez nem jelent kihívást, de ha mégsem a hobbink a túrázás, akkor se keseredjünk el, felfelé lóháton is mehetünk, természetesen külön ár fejében. Nekünk mindenesetre életre szóló élmény volt, hiszen még volt olyan hely, ahol gőzölgött kicsit a vulkán, így ott megálltunk, és a föld természetes hője segítségével pillecukrot olvasztottunk és ettünk. Valóban olyan volt, mint egy megelevenedett földrajzóra.

Másnap reggel továbbindultunk Guatemalavárosból Floresbe, ahová egy hét órás buszúttal jutottunk el. A jegyet a buszpályaudvaron vettük meg, előző nap. A buszközlekedés jónak mondható, sajnos minket az a kellemetlenség ért, hogy lerobbant a buszunk, így délután helyett csak estére értünk a Petén Itza tó partján található városba, ami azért is kedvelt turistalátványosság, mert innen nem messze található Tikal, az ősi maja romváros.

Nos, nekünk idő hiányában ezt megtekinteni már nem volt lehetőségünk, Belize felé vettünk az irányt, de van egy okunk arra, hogy visszatérjünk Guatemalába, ami jócskán felűlmúlta a várakozásainkat. Annak ellenére, hogy kicsit tartottunk tőle, az egyik kedvenc országunk lett mindkettőnknek.

1. Székesegyház, Mexikóváros

2. Székesegyház, Mexikóváros

3. Azték romok, Mexikóváros

4. Csempés Ház, Mexikóváros

5. Guadalupei Bazilika, Mexikóváros

6. Xochimilco, Mexikóváros

7. Babák szigete, Xochimilco, Mexikóváros

8. Mariachi, Xochimilco, Mexikóváros

9. Függetlenség-emlékmű, Mexikóváros

10. Mexikói Nemzeti Egyetem, Mexikóváros

11. Kaktuszok, Teotihuacan

12. Teotihuacan romváros

13. Nap-piramis, Teotihuacan

14. Nap-piramis, Teotihuacan

15. Dolphin Beach, Cancún

16. Dolphin Beach, Cancún

17. Dolphin Beach, Cancún

18. Piramis, Chichen Itza

19. Piramis, Chichen Itza

20. Labdajátékok helyszíne, Chihen Itza

Kitti:

A harmincadik születésnapomat mindenképpen valami különleges helyszínen akartam ünnepelni. Mivel már egy ideje nem jártunk Latin-Amerikában, ahol egyébként jó idő van januárban is, így Mexikóra esett a választásunk. Londoni átszállással utaztunk, sajnos a British Airways légitársaság szolgáltatásaival nem voltunk megelégedve, főleg, mivel az Európán belüli viszonylatban tulajdonképpen fapados légitársaságként funkcionál, de azért csak megérkeztünk Mexikóvárosba.

Két napot töltöttünk Mexikóvárosban. A városnézést az impozáns Katedrálissal kezdtük, aminek az érdekessége, hogy alatta azték romokat lehet találni. Ezután pedig meglátogattuk a Guadalupei bazilikát, ami az egyik leglátogatottabb Mária-kegyhely a világon. Délután hévvel elutaztunk a Xochimilco-városrészbe, ami azért fontos látnivaló, mert az itt található csatornákban hajókázni lehet. Amíg mi utazunk, a helyiek néha felszállnak a hajónkra, hogy tudjunk ételt venni, vagy akár a mariachi bandák zenéljenek neünk. Aki nem sajnálja a borsos összeget, elhajókázhat a babák szigetére is, ami egy elég hátborzongató hely, hiszen játékbabák vannak a fákra akasztva. Este megkóstoltuk a mexikói konyha egyik legismertebb elemét, a tacot. Engem óva intettek a mexikói csípős ételektől, de mégis bevállaltam. Hát, azt kell mondjam tényleg maradandó élményt okozott, annyira elzsibbadt a nyelvem!

Másnap ellátogattunk a Teotihuacan romvárosába. Itt találhatóak a híres és hatalmas méretű Nap és Hold azték piramisok, melyeket helyi busszal utazva látogatunk meg. A busz 20 percenként jár és a buszpályaudvaron kell rá megvenni a jegyet. A Nap-piramist egyébként időszámításunk után 200 körül építették, és az UNESCO világörökség részét képezi. Délután megkerestük még a Mexikói Nemzeti Egyetem impozáns épületét, ami nem messze található a Coplico metrómegállótól. Este pedig a Zocalo térre látogattunk el, ahol a mariachik és a jaruchok zenélnek. Az egyik étteremben még az asztalunkhoz is rendelhetjük őket, hogy zenehallgatás közben vacsorázzunk.

Ezután fapados géppel repültünk Cancúnba, ahol további két napot töltöttünk. Az egyik napon megkerestük a lagúnát, ahová busszal könnyedén el lehetett jutni a belvárosból. A 17,5-ös kilóméternél találtuk meg a Delfin beach-et, a legszebb strandot, amit valaha láttam: valóban türkizkék víz, hosszú, fehér homokos strand. Azt hiszem méltán híres ez a mexikói üdülőhely.

A másik napot pedig Chichen Itzába látogattunk el. A buszjegyet előtte való nap vettük meg. Az út 3 óra volt, a belépőt viszont elég a helyszínen megvásárolni. A több, mint 1500 éves régészeti lelőhely legfontosabb látnivalója maga a piramis, de azért ezen kívül vég vannak érdekes részei a maja romvárosnak; például a labdajátékok helyszíne. A játék lényege, hogy a 4 kilós labdát a 8 méter magasan található gyűrűbe juttassák a játékosok kéz használata nélkül. Nem lehetett egyszerű... Délután visszautaztunk Cancúnba.

Bár csak pár napot töltöttünk Mexikóban, és igen kicsi részét jártuk be ennek a hatalmas országnak, mégis csodás élményekkel gazdagodtunk, amiket azt hiszem, nem fogunk elfelejteni soha. Margaritát iszogatni sós szélű papírpohárból a tengerparton vagy személyre szóló mariachi előadást élvezni... Ezek csak akkor történhetnek meg az emberrel, ha elutazik Mexikóba.

1. Constantin Neguzzi Sugárút, Chisinau

2. Egyesült Nemzetek tere, Chisinau

3. Stantu Theodor Tiron Székesegyház, Chisinau

4. Stantu Theodor Tiron Székesegyház, Chisinau

5. Stantu Theodor Tiron Székesegyház, Chisinau

6. Strada Ismail sugárút, Chisinau

7. Chisinau

8. Városháza, Chisinau

9. Kormányzati Palota, Chisinau

10. Kormányzati Palota, Chisinau

11. Diadalív, Chisinau

12. Diadalív, Chisinau

13. Diadalív, Chisinau

14. Harangtorony, Chisinau

15. Harangtorony, Chisinau

16. Krisztus Születése Székesegyház, Chisinau

17. Modern negyed, Chisinau

18. Puskin szobor, Chisinau

19. Valea Morilor tó, Chisinau

20. Valea Morilor park, Chisinau

Dani:

Bukarestből indult a CFM Moldáv vasutak szerelvénye. Ez az Unióval az egyetlen felszíni összeköttetése az országnak, de Ukrajnából és Oroszországból is megközelíthető. Az ország hiányzik a legtöbb világutazó repertoárjából, félni azonban nem kell, mert a kelet-európai trendekbe illeszkedik az állam. Ezenkívül már maga az, hogy az országnak két része van; a szakadár Dnyeszteren túli Köztársaság is itt található, önmagában is igen izgalmas. Moldova a középkorban egy jelentős állam volt, a mainál jóval nagyobb területtel. Később azonban az ország egy nagy részét Oroszország kapta meg, majd az egész térség román, később pedig ismét orosz kézre került. A rendszerváltást követően az orosz ajkúak autonóm köztársaságot alapítanak, ami szövetségre lép a moldovai román területekkel, így alakult ki a ma ismert ország.

Kora hajnalban lép be Moldovába a régi orosz gyártmányú klasszikus hálókocsivonatunk. Autentikus falvakat látni kiskocsmákkal és földutakkal. Amikor emeletes házakat látni a háttérben, az már a főváros, Chisinau. Az állomás szépen felújított, tele díszakváriummal. Már kilépve az utcára, rögtön feltűnik, hogy bár a feliratok tényleg inkább román nyelvűek, de sokkal több embert hallani oroszul beszélni, mint románul, és az emberek is inkább orosznak tűnnek ránézésre.

A Constantin Negruzzi téren sok plázát és modern éttermet találunk. Innen indul a város fő útja, a Constatin Negruzzi út, ahol számtalan utazási irodát, pénzváltót, boltot, magánklinikát és kávézót találunk. Nem messze innen a Sfantu Theodor Tiron pravoszláv székesegyház gyönyörű épületeivel és kertjeivel a város egyik jelképe. Innen pár lépés az aluljáró és a Strada Izmail sugárút, ahol képeslapra illő óriási panelházakat látunk szolgáltatóházakkal, és igazi kommunista építészeti stílusban épült lakóházakat, szépen megmaradt munkásmozgalmi szobrokkal. Itt találjuk az Állami Áruházat, vele szemben kormányzati negyed díszes épületekkel. Mi az autentikus hangulatú piacot is meglátogattuk. Mindenféle élelmiszert és ruhaneműt lehet kapni.

Itt már a belvárosban jártunk. Óriási a forgalom, Főposta, színházak találhatóak a központban, a Városháza épületében remek szuvenírboltot találunk. Itt válogathatunk amerikai gyorsétterem-láncok kínálatából, de akár a helyiekkel együtt bemehetünk kis kifőzdékbe, ahol orosz autentikus ételeket is kipróbálhatunk. Pár lépés, és meg is jöttünk az ország jelképéhez, az Arcul de Triumph-hoz. A gyönyörű, már-már vakítóan fehér templom és harangtorony, előtte a Diadalív szemet gyönyörködtető látványt nyújt. Itt van a Kormányzati Palota, a Városi Parkban pedig a helyiek töltik idejüket: van itt óriás-sakk, rengeteg pavilon, ahol sült gesztenyét vagy fagyit vehetünk. A Park mögött nyugati stílusú sétálóutcát találunk több emeletes éttermekkel.

Chisinau a parkok városa is. Ha időnk engedi, sétáljunk le az egyetemi negyedbe, útközben a város múzeumait is megtekinthetjük. Az egyetem központi épületétől már látszik a legnagyobb park és a központi tava, a Lacul Valea Morlior. Óriási díszlépcsők vezetnek a partig, rengeteg fiatal tölti itt az idejét, a park az egyetemisták találkozóhelye. Van itt Vidám Színpad, csónakázási lehetőség is. Itt szép fekvésű épületeket láthatunk, a külvárosokig ellátni a lépcsősor tetejétől.

Mi a Puskin utcán mentünk vissza a belvárosba, ami a város bohém negyede. Számtalan étterem, bár várja a látogatókat, a díszes épületek közül a Koncert Csarnok épülete emelkedik ki. Még egy utolsó pillantás a Nemzeti Színházra, aztán el is indultunk vissza az állomásra. Bátran induljunk el Moldovába, és érezzük át autentikus hangulatát, amíg még ilyen kevés turista jár ide.

1. Singapore folyó, Szingapúr

2. Raffles-szobor, Szingapúr

3. Merlion, Szingapúr

4. Merlion, Szingapúr

5. Marina, Szingapúr

6. Marina, Szingapúr

7. Bayfront bevásárlóközpont, Szingapúr

8. Marina Bay Sands, Szingapúr

9. Gardens by the Bay, Szingapúr

10. Gardens by the Bay, Szingapúr

11. Futurisztikus fák, Szingapúr

12. Futurisztikus fa, Szingapúr

13. Chinatown, Szingapúr

14. Sri Mariamman hindu templom, Szingapúr

15. Indiai negyed, Szingapúr

16. Masjid Sultan Mecset, Szingapúr

17. Orchard Road, Szingapúr

18. Szingapúri-szoros, Szingapúr

19. Sentosa, Szingapúr

20. Chinese Garden, Szingapúr