Dani:
Hogy miért is ez a cím? Belize-hez tartozik egy paradicsomi sziget; Ambergis Caye, aminek központi városa San Pedro. Madonna jól ismert dalának első sora is az, hogy tegnap éjszaka San Pedróról álmodtam. A napsütéstől, a tengeri szellőről, vagyis a paradicsomról. A sziget becevenve a dalra utalva „La isla bonita”. Guatemala felől, Flore-ből érkeztünk egy nagyon kulturált menetrend szerinti busszal a határra, Melcor De Menchosba; itt közvetlenül Latin-Amerikából a Karib-térségbe jutunk. A kis ország Közép-Amerika egyetlen angol nyelvű állama. Az ország nagyrésze a szárazföldön helyezkedik el, de a csodálatos Ambergris Cay és a Caye Caulker már tényleg karib-tengeri szigetek. A terület 100 évig brit koronagyarmat volt; még ma is II. Erzsébetet tartják uralkodójuknak. Az ország lakosságának túlnyomó része rabszolgaként behurcolt fekete bőrű, de akadnak itt indián eredetű és fehér emberek is, tehát egy sokszínű országról beszélünk.
Az utunk gyönyörűen kiépített városokon és takaros, színes házakból álló falvakon át vezetett., majd megérkeztünk Belizevárosba. A buszpályaudvar a belvárosban helyezkedik el, könnyen megtalálható. A Haulover Creek a város csatornája, partján csodás épületek állnak, és történelmi hidak vezetnek át felette. A legfontosabb a Swing-híd, ahonnan a tengerre is kiláthatunk. Az Albert Street innen indul, a város gyarmati múltú patinás palotái itt helyezkednek el. A Városi Bíróság és a bankpaloták impozáns épületeit nézve megelevenedik a brit gyarmati múlt. Számtalan bolt és vendéglátóhely várja a turistákat. Érdemes végigmenni a Fő utcán, hiszen a végén találunk több híres templomot. A legszebb a St. John anglikán templom.
Később hajóra szálltunk. Viszonylag sűrűn közlekednek a gyorshajók Belize City és San Pedro között. Menet közben felmentünk a nyílt teraszra, ahol egyenesen a pilótával lehetett társalogni. Közben számtalan kisebb sziget tűnik fel, sok csak trópusi érintetlen vadon, míg egyesek, pl. a Caye Caulker, egy nagy resort és üdülőközpont. Itt mindenki megtalálja a számítását, ha nyaralni akar, vagy a természetet megcsodálni. A szigetvilág központja az Ambergris Caye-n található San Pedro. Itt valóban a paradicsomba érkeztünk. A hajóállomás környéke a belváros, számtalan ajándékbolt és vendéglátóhely áll rendelkezésre. Az igazi karibi hangulathoz azonban innen dél felé kell indulni. Az út kb. 3 kilométer, mi ezt legyalogoltuk, de a szigeten a nyugati turisták inkább kis golfautókat bérelnek a sziget bejárásához.
Végre a szállodák negyedében ki lehet menni a tengerpartra, ami maga a csoda. Hófehér homok, a tengerben cölöpökön álló clubok, koktélbárok és az elmaradhatatlan tipikus karibi napernyők természetesen pálmából. Napozóágyakon pihentünk mi is, de be is lehet menni a vízbe, ha kellően védekezünk napégés ellen. Az időjárás kiváló volt, de errefelé mindig jó idő van, kivéve szeptember elejét, mert akkor érkezik a menetrend szerinti hurrikánszezon. Rengeteg az amerikai turista, itt mindenki a kedvükben jár, így minden elérhető, de sajnos az árak elég magasak. Nagyon klassz éttermek vannak a szigeten, többségük a tengerre néz. A karibi fűszerezésű ételeket próbáltunk ki. Mindenképpen a karibi konyha különlegességeit próbáljuk ki, ha már itt járunk.
Gyorshajó után ismét egy kulturált távolsági buszra szálltunk, s végül Cheumtal, Mexikó felé hagytuk el ezt a Karib-térséghez tartozó kis országot. Nagyon megtetszett a hely hangulata, és az emberek barátságossága mindent felülmúlt. Valóban a paradicsomban éreztük magunkat, és nagyon örülünk, hogy ide is eljuthattunk.
