Kitti:
A harmincadik születésnapomat mindenképpen valami különleges helyszínen akartam ünnepelni. Mivel már egy ideje nem jártunk Latin-Amerikában, ahol egyébként jó idő van januárban is, így Mexikóra esett a választásunk. Londoni átszállással utaztunk, sajnos a British Airways légitársaság szolgáltatásaival nem voltunk megelégedve, főleg, mivel az Európán belüli viszonylatban tulajdonképpen fapados légitársaságként funkcionál, de azért csak megérkeztünk Mexikóvárosba.
Két napot töltöttünk Mexikóvárosban. A városnézést az impozáns Katedrálissal kezdtük, aminek az érdekessége, hogy alatta azték romokat lehet találni. Ezután pedig meglátogattuk a Guadalupei bazilikát, ami az egyik leglátogatottabb Mária-kegyhely a világon. Délután hévvel elutaztunk a Xochimilco-városrészbe, ami azért fontos látnivaló, mert az itt található csatornákban hajókázni lehet. Amíg mi utazunk, a helyiek néha felszállnak a hajónkra, hogy tudjunk ételt venni, vagy akár a mariachi bandák zenéljenek neünk. Aki nem sajnálja a borsos összeget, elhajókázhat a babák szigetére is, ami egy elég hátborzongató hely, hiszen játékbabák vannak a fákra akasztva. Este megkóstoltuk a mexikói konyha egyik legismertebb elemét, a tacot. Engem óva intettek a mexikói csípős ételektől, de mégis bevállaltam. Hát, azt kell mondjam tényleg maradandó élményt okozott, annyira elzsibbadt a nyelvem!
Másnap ellátogattunk a Teotihuacan romvárosába. Itt találhatóak a híres és hatalmas méretű Nap és Hold azték piramisok, melyeket helyi busszal utazva látogatunk meg. A busz 20 percenként jár és a buszpályaudvaron kell rá megvenni a jegyet. A Nap-piramist egyébként időszámításunk után 200 körül építették, és az UNESCO világörökség részét képezi. Délután megkerestük még a Mexikói Nemzeti Egyetem impozáns épületét, ami nem messze található a Coplico metrómegállótól. Este pedig a Zocalo térre látogattunk el, ahol a mariachik és a jaruchok zenélnek. Az egyik étteremben még az asztalunkhoz is rendelhetjük őket, hogy zenehallgatás közben vacsorázzunk.
Ezután fapados géppel repültünk Cancúnba, ahol további két napot töltöttünk. Az egyik napon megkerestük a lagúnát, ahová busszal könnyedén el lehetett jutni a belvárosból. A 17,5-ös kilóméternél találtuk meg a Delfin beach-et, a legszebb strandot, amit valaha láttam: valóban türkizkék víz, hosszú, fehér homokos strand. Azt hiszem méltán híres ez a mexikói üdülőhely.
A másik napot pedig Chichen Itzába látogattunk el. A buszjegyet előtte való nap vettük meg. Az út 3 óra volt, a belépőt viszont elég a helyszínen megvásárolni. A több, mint 1500 éves régészeti lelőhely legfontosabb látnivalója maga a piramis, de azért ezen kívül vég vannak érdekes részei a maja romvárosnak; például a labdajátékok helyszíne. A játék lényege, hogy a 4 kilós labdát a 8 méter magasan található gyűrűbe juttassák a játékosok kéz használata nélkül. Nem lehetett egyszerű... Délután visszautaztunk Cancúnba.
Bár csak pár napot töltöttünk Mexikóban, és igen kicsi részét jártuk be ennek a hatalmas országnak, mégis csodás élményekkel gazdagodtunk, amiket azt hiszem, nem fogunk elfelejteni soha. Margaritát iszogatni sós szélű papírpohárból a tengerparton vagy személyre szóló mariachi előadást élvezni... Ezek csak akkor történhetnek meg az emberrel, ha elutazik Mexikóba.
