Libanon konyhája pont olyan híres, mint a kis ország történelme, hiszen a fogások ízletesek, változatosak és egészségesek. Tipikus közel-keleti, mediterrán konyháról beszélünk, melyre igen nagy hatással volt az afrikai, az arab és az európai konyhaművészet is. A török hódoltság és a franciák fennhatósága a mai napig érezteti a nyomát az ország fogásain.

A libanoniak sok olíva olajat használnak, sokszor ezen grillezik a húsokat és a zöldségeket. A nyers zöldségek szintén nélkülözhetetlenek a fogásokhoz, alkalmanként párolják vagy savanyítják őket. Tejtermékeket igen keveset fogyasztanak, ezalól kivételt képez az ország legkedveltebb sajtja a halloumi. A szezámmag és a hüvelyesek (csicseriborsó) azonban elmaradhatatlan hozzávaló, ahogy a gabonafélék, hiszen ételeikhez szinte mindig fogyasztanak valamifajta pita kenyeret. A húsok közül szárnyasokat, bárányt és kecskehúst esznek, de halételekkel is találkozhatunk időnként.

Az egyik legtipikusabb libanoni étel a tabbouleh saláta, ami nem hiányozhat egyetlen tipikus étterem kínálatából sem. A hagyományos levantei saláta bulgurból, paradicsomból, petrezselyemból, mentalevélből és hagymából készül, amit olívaolajjal és citromlével öntenek le. Igen karakteres íze van!

A húsételek közül igazi különlegesség a makanek, ami egy marha- és bárányhúsból készült sült kolbászt. Fahéjjal, köménymaggal és szerecsendióval fűszerezik, ecettel öntik le, esetenként pedig borban főzik meg. De a legkülönlegesebb, hogy gránátalma magokkal szolgálják fel.

Ezen kívül megkóstoltuk még a mulukhiyah nevű ételt, melyet rizsből, csirkéből és fehér juta levélből készült szószból főznek, melynek íze leginkább az okráéra emlékeztet. Maradék lapos, száraz lepénykenyérdarabokkal (khubz) szórják meg, és úgy eszik, hogy a hozzávalók egyszerre kerüljenek a szájukba. Ha mégis inkább maradnánk a hagyományosabb ízeknél, a falafel, a shwarma és a hummusz szintén kötelező fogás a libanoni étlapokon.

A libanoni alkoholmentes italok annyira édesek, hogy inkább tűnnek desszertnek, mint frissítőknek. A ward rózsavízből és szirupból készül, és mandulát szórnak bele. A jallab pedig a szentjánoskenyérfa gyümölcséből, datolyából, szőlőmelaszból és rózsavízből. Ebben pedig szárított gyümölcsöket találunk.

A sörök közül érdemes megkóstolni a helyi Almaza vagy Beirut sört. Borokból azonban még nagyobb a választék, ugyanis földrajzi fekvésének köszönhetően Libanon kiváló szőlőtermő terület. Már a föníciaiak is készítettek borokat, és szállították ezeket hajóikon az ókorban. Ennél erősebb ital a 40% körüli alkoholtartalmú arak, mely szőlőből és ánizsmagból készül. A helyiek víz és jég hozzáadával fogyaszják, és érdekes módon ilyenkor a színe tejfehérré változik.

A desszertek közül mi a muhallebi nevű tejes, búzadara hozzáadásával készült rizspudingot kóstoltuk meg, illetve a meghlit, ami szintén rizspuding, de ánizs, magvak és mazsola hozzáadásával készül. A libanoni fagyi különlegessége pedig az, hogy ellentétben az európai fagylalttal, sokkal lassabban olvad, állaga pedig inkább emlékeztet egy nyúlós rágógumira. Ez igen praktikus a nagy melegben. Ízvilágában inkább a keleti édességek és gyümölcsök ízei dominálnak.