Kitti:
Kazahsztán a világ 9. legnagyobb országa, Közép-Ázsiában található. Az ország az egykori szeldzsuk török birodalom keleti részén terült el, de mongol fennhatóság alatt is állt. 1991-ig pedig a Szovjetunió tagköztársasága volt. Ebből is látszik, hogy kultúrájában egy rendkívül kevert, érdekes országról van szó. Mivel fapados járattal is eljuthatunk az ország fővárosába, a turisták látványa egyre jobban megszokott lesz az Kazahsztánban. Mikor mi jártunk ott, még nem sok magyar merészkedett az országba.
Gépünk, a fővárosba, Astanába érkezett, amit Nur-Szultanra módosítottak 2019-ben. A több, mint egymilliós lakosú város, és egyben Kazahsztán szimbóluma a Bayterek-emlékmű, így mi is itt kezdtük a városnézést. A futurisztikus épület az ezredfordulón épült annak megünneplésére, hogy ez a város lett az ország fővárosa. A toronyba fel lehet menni, ahonnan csodás panoráma nyílik az egész városra. A belépő is igen jutányos. Itt érdemes megjegyezni, hogy a kazah tenge, a hivatalos pénznem értéke csak kicsit gyengébb, mint a forint, így az árak átszámolásával sem kell sokat bajlódni. A toronyban találjuk Nazarbayev Nur Sultan kézlenyomatát, aminél, ha kívánunk valamit, azt az elnök valóra váltja. Ez az emlékmű a Nurzhol sugárút közepén található. A sugárút egyik végén a Zenélő szökőkút és az Elnöki Palota, míg a másik végén a Khan Shatyr jurtasátor alakú bevásárlóközpont található. Ebben az irányban van a Lovers Park, illetve itt találjuk az emberszobrokat is, melyek mindegyike egy földgömböt tart a kezében egy-egy országot szimbolizálva. Ez nekünk nagyon tetszett. A sugárúton kívül még érdemes megkeresni a Piramis futurisztikus épületét, amely a Kulturális központnak ad otthont, a 2017-es Expo épületét, illetve a hatalmas Nur-Astana mecsetet is.
A városban találjuk a Map of Kazahstan múzeumot, amelynek az érdekessége, hogy itt Kazahsztán legnagyobb nevezetességei vannak makett formájában kiállítva. Láthatjuk az Aral-tó, a Kaszpi-tenger és a hatalmas Altaj hegység csúcsainak kicsinyített mását, illetve a városok legfőbb látnivalóit is. A múzeumban ki van állítva egy tradicionális jurta is, amibe bemehettünk. Hihetetlen, hogy mennyire tágas belülről! Ezeket a sátrakat a nomád népek könnyen összecsomagolták, ha tovább kellett vándorolni a sztyeppén. A jurtában bútorok és használati eszközök is ki voltak állítva. Mivel a hosszú, kietlen sztyeppén nem sok élelmet találtak a nomádok, így leginkább lóhúst és kancatejet fogyasztottak. Ez az ország kultúrájába is beépült, így a mai napig megkóstolhatjuk ezeket a különleges ételeket a helyi éttermekben járva. A kancatej, melyet kumisznak hívnak savanykás ízű kefir, érdekesség, hogy a honfoglalás előtt a magyarok is fogyasztották. Ezen kívül érdemes megkóstolni a samsát is, ami közép-ázsiai hagyományos húsos péksütemény.
A fővárostól 20 km-re találjuk Alzhir falut, amiben egy másik múzeumot látogattunk meg, amely a hely nevét viseli. Az egykori gulag múzeum rendkívül felkavaró volt, érdemes meglátogatni. Az itt raboskodó emberek történeteit olvashatjuk, illetve a tárgyaik vannak kiállítva a modern emlékhelyen, valamint egy hosszú lista a nevekkel, akik itt vesztették életüket.
Másnap vonattal utaztunk el egy egynapos kirándulásra “Kazahsztán Svájcába”, a Burabay nemzeti parkba. A tó nyáron kiváló üdülési cél, ősszel pedig kirándulóhely. Annyira szép a hely, hogy ottlétünkkor még egy esküvői fotózást is tartottak a helyiek. Ha Kazahsztánba utazunk, azon belül is a fővárosba, érdemes utazásunkat őszre vagy tavaszra időzíteni, hiszen a tél rendkívül hideg, a nyár pedig forró. Már csak azért is érdemes volt egy kicsit vonatozni, hogy lássuk a végtelen sztyeppét, ami az ország nagy részét borítja. Sehol egy fa vagy domb, csak a végtelen síkság!
Ugyan mi csak az ország északi részét, Astanát vagy Nur-Szultan környékét látogattuk meg utunk során, de igazán pozitív élményekkel távoztunk ebből az egzotikus országból. Aki teheti, utazzol el Almatiba is, ami szintén számos látnivalót tartogat. Mi is tervezzük, hogy visszatérünk még Kazahsztánba egyszer.
