Kitti:

Lassan húsz év telt el, és Koszovóban mindent megtesznek azért, hogy az immár független államról az embereknek ne a háború jusson az eszébe. Bár az ittélőkben és az innen elvándorolt koszovóiakban még mindig élénken élnek az emlékek, de az élet most már nyugodt mederben folyik, ők már előre tekintenek. Az albán feliratok mellett mindig találunk szerbet és sokszor törököt is. Mondhatjuk tehát, hogy egy igazi multikulturális társadalom van kialakulóban, ahol az Egyesült Államokkal való jó viszony miatt mindenki jól beszél angolul is.

Koszovó megközelítés az egykori konfliktusok miatt még mindig nem tanácsos Szerbia felől, de Macedónia és Albánia irányából szinte pillanatok alatt átjuthatunk a határon. Ha autóval érkezünk, fontos tudni, hogy külön biztosítást kell kötni Koszovóban, aminek az ára most 15 euró, mivel ők nem fogadják el az uniós zöldkártyát. De repülővel is jöhetünk 2017 óta. Mi első látogatásunkat Pristinában tettük, ahová busszal érkeztünk. A buszokon “balkáni állapotok” uralkodtak, de nem ezért jön ide az ember?!

Pristina egy pezsgő nagyváros, ahol egyszerre keveredik a jugoszláv építészet és az albán nemzeti érzés. A város egyik főutcája a Bill Clinton Sugárút, ami a város központjába vezet. A város főterén áll a Grand Hotel történelmi épülete, illetve innen indul a Teréz Anya sétálóutca is, ahol mindig jó a hangulat; egymást érik az árusok is, a helyiek pedig itt sétálgatnak. Az út végén találjuk az albán nemzeti hős, Szkander bég szobrát a róla elnevezett téren. Az innen induló a zegzugos utcák már a muszlim negyed, azaz az óváros részei. Itt találjuk a Nagymecsetet is. Mi ezután visszasétáltunk a modern városrészbe, a New Bornhoz, illetve felkerestük a város ikonikus épületét, a Koszovói Nemzeti Könyvtárat, valamint a vele szemben álló Teréz Anya Székesegyházat, amit sajnos pont renováltak, így belülről nem láthattunk. Látogatásunkat egy tipikus balkáni kései ebéddel zártuk: sopska salátát és grillhúst ettünk pitakenyérrel és teával. Érdemes megjegyezni, hogy koszovónak nincsen önálló pénze, így itt euró a hivatalos fizetőeszköz.

Koszovó második legnagyobb városa Prizren, aminek az óvárosa az Unesco világörökség részét képezi. A történelmi városrész a Prizren folyó partján található. A legjobb panoráma a Kőhíd és a Vár között nyílik; középen a hatalmas Sinan Pasa mecsettel. De találunk itt szép ortodox templomokat is. A mecset mögött elindulva, a várba felfelé gyalogolva elhaladunk például a Megváltó templom mellett. A várból, melyet ingyenesen látogathatunk, igazán lenyűgöző a kilátás az alattunk elterülő városra. Ezt semmiképpen ne hagyjuk ki! Prizren főtere a Shadervan tér, ahol egymást érik az éttermek és a kávézók, de innen indulnak a boltok is, ahol beszerezhetjük a szuveníreket is.

Prizrentől csupán háromnegyed órára található a Shar-hegy és a Nemzeti Park, ahol télen síelhetünk is, nyáron pedig a friss levegőn pihenhetjük ki a nagyvárosok zaját. A hegyek között még sok eldugott falu bújik meg, ahová nem sok turista jut el, így valódi időutazásban lesz részünk, ha erre autózunk. Itt élnek az igazán egyedi gorán emberek, akik szláv muszlimok.

Összességében tehát elmondhatjuk, hogy a potom kétmilliós lakosú Koszovó - melyet még mindig csak nagyjából száz ország ismer el, mint független államot – etnikailag igazán kevert. Pont ezért, ha valaki csak egy országot akar meglátogatni a Balkánon, legyen az Koszovó, hiszen itt mindenből kaphatunk egy kis ízelítőt. Talán még ahhoz is kedvet, hogy visszatérjünk a Balkánra