Dani:
Ez a kis ország élte át a közelmúltunk Európájának legvéresebb háborúját. A harcok oka ugyan az volt, ami e kis állam különlegességét is adja: a bosnyák lakosság muszlim vallású. Itt három nemzet él együtt: a római katolikus horvátok mellett az ortodox szerbek majdnem teljesen független államot alkotnak.
Mi egy szervezett út keretében az ország legismertebb, történelmi városában Mostarban kezdtük meg a utunkat. Mostar a Neretva folyó felett átívelő gyönyörű kőhídról, a Stari mostról (Öreg-híd) híres. Már Szulejmán idején állt az átkelő Mostar óvárosát bekapcsolva a vérkeringésbe. A háború alatt 1992-ben egy horvát tank lerombolta. 1995-től kezdődött az újjáépítése, 2004-re készült el, 2005-től az Unesco világörökség része. A híd egy építészeti műremek, a horvátok lakta negyedeket kapcsolja össze az Óvárossal, ahol számtalan mecset és szuvenírbolt található. Közepéről remek a kilátás nemcsak az egész városra, hanem a környező Dinári-hegység vonulataira. A hídról bátor helyiek ugranak a Neretva folyóba a szédületes magasságból. Itt csak a szigorúan kiképzett városiak hódolhatnak ennek a korántsem veszélytelen sportnak, de ők szívesen levetik magukat, ha kapnak pénzt. Mostar óvárosában járva mindenképp üljünk be egy balkáni stílusú zacckávéra, vásároljunk kedvünkre a számtalan ajándéktárgy közül és látogassunk meg legalább egy mecsetek, ahol némi belépő ellenében még a toronyba is felkaptathatunk a kilátásért és az élményért. Még nem is beszéltünk az ország pénzneméről, ami maga is egy érdekesség, a konvertibilis márkát a néhai német-márka árfolyamához kötötték.
Ha időnk engedni, akkor mindenképp látogassunk el az innen mindössze 20 kilométerre fekvő búcsú-járó helyre, Medugorjába (Medzsugorje). Állítólag több ízben jelenést észleltek, amelyek keretében Szűz Mária üzeneteket adott át. A helyet rengeteg zarándok keresi fel a világ minden tájáról és azóta egy igazi, világszínvonalú búcsú-járó hely lett belőle. Szent-Jakab templom, a központ, ahová minden zarándok érkezik. A hatalmas parkokban sétálhatunk és átélhetjük a hely szellemét. Medugorjét erejét mindenki elismeri, mert rengetegen érkeznek betegen, könyörögve és később csodásan meggyógyulnak. A hit igazi erejétől, amihez ez a környezet ad támogatást. Mi még megálltunk Pociteljben is, ahol egy szépséges vár található, itt néztük meg a naplementét.
Végül az ország fővárosát, Szarajevót tekintettük meg. A város két jól elkülönülő részből áll: a Monarchia korában épített nagy bérházak, ortodox és római katolikus templomok; tőlük pedig egy sarokra a török hódoltság idején épített oszmán stílusú óváros. Először a Vásárcsarnokot tekintettük meg, ahol bosnyák őstermelők portékái között válogathatunk. Történelmileg legfontosabb az a hely, ahol 1914-ben szerb nacionalista merénylet áldozata lett Ferenc Ferdinánd és felesége; ami az első világháború kirobbanásához vezetett. Az emlékművet a Latin hídnál találjuk. A várost a Miljacka folyó szeli ketté, amin számtalan festői szépségű híd vezet át. Ezután ellátogattunk a Gazi Husrev mecsetbe, ami az óváros legfontosabb imahelye. A város főterére a Rézművesek utcája vezet, ahol kézi készítésű szuveníreket vásárolhatunk, valamint kis kávézókat és éttermeket is találhatunk. A város főterén áll a Sebilj fából készült kút. Aki ebből iszik, a hagyomány szerint még visszatér Szarajevóba. Az 1753-ban épített közkút a város jelképe.
Bosznia- Hercegovinában járva, akárhol vagy, szerbek vagy horvátok területén mindenhol barátságos emberek fogadnak. Ki lehet próbálni a finom balkáni specialitásokat, a bureket joghurttal vagy a csevapot, mert szerintem Boszniában készítik ezeket el a legfinomabban. A háború sebei sajnos lassan múlnak. Sok múzeum is erre emlékezteti az embert, de lassan magára talál a kis ország. Gyönyörű a táj és sok látogatót vonz a kultúra. Bármikor szívesen visszamennék, mert rengeteg rejtett kincse van még. Egy olyan európai ország, ami még sokak előtt felfedezetlen.
