Nepál konyháját nem könnyű feladat bemutatni, hiszen nincsen egy egységes főzési mód, minden régió étkezési szokásai eltérnek. Ha mégis megpróbálnánk jellemezni, talán a multikulturalizmus lenne a legjellemzőbb rá, hiszen keverednek benne a különböző népek és vallások sajátosságai, nagy hatással volt rá a szomszédos India és Tibet konyhája, illetve a hegyvidéki éghajlat is rányomta a bélyegét az ország konyhájára.

A nepáli konyha alapját a rizs adja, melyet a helyiek szinte minden étkezéshez fogyasztanak. Emellett elmaradhatatlan a lencse, illetve a zöldséges vagy húsos curry. Az ételekhez gyakran esznek savanyúságokat, ami lehet paprika vagy más erjesztett zöldség, citrom vagy lime. A Himalája régióinak konyhája azonban jelentősen eltér a hagyományos nepáli konyhaművészettől.

A legismertebb nepáli étel a momo, amik tulajdonképpen kis gombócok különféle töltelékkel. Eredetileg kizárólag darált bivalyhússal töltötték őket, de manapság gyakran kerül bele csirke- vagy birkahús, ahogyan zöldségek és sajt is. Érdekesség, hogy a momo Tibetből származik, nevének jelentése lisztből készült, gőzölt zsemle. Manapság a gombócokat nem csak párolják, néha olajban sütik ki őket, alakjuk pedig lehet kerek vagy félhold alakú. Általában csípős szószokkal tálalják.

A másik fontos nepáli étel a dal bhat. A helyiek szerint ez az étel olyan tápláló, hogy 24 órára erőt ad annak, aki megeszi. Ebben lehet valami, hiszen a rizsnek és a lencsének a kombinációja, melyhez egy nagy ropogós lapos kenyér és különböző savanyúságok, spenót, esetenként zöldséges curry és különböző cutney-k is jár hozzá. Már a tálalás is látványos, hiszen egy nagy tálcán érkezik az étel, középen a rizs, körülötte pedig a többi hozzávaló kis tányérokban szétválogatva.

A hegyvidék, azaz a Himalája ételei még közelebb állnak a hagyományos tibeti konyhához. A zord, hideg éghajlat és a terméketlen kerület miatt a hozzávalók inkább a burgonya, a bab, a köles és a hajdina. Az itt élő emberek is inkább a meleg leveseket részesítik előnyben, és sok teát fogyasztanak. Az itt élő jakok tejéből készült sajt és joghurt is nagy szerepet kap mindemellett.

Az egyik legismertebb levesük a thukpa, amely egy tésztából és különböző zöldségekből készült, tápláló, meleg leves. Hozzá hasonló a thenthuk, amely kicsit vastagabb, búztatésztából készül, de hasonlóak zöldségekből áll. Mindkettő leves készülhet jak vagy bárányhús hozzáadásával is. A sherpák által lakott területek kedvelt étele pedig a sherpa stew, vagy shyakpa, amely kicsit hasonlót a már említett thukpa levesre ízvilágát tekintve, ám a leves tésztája eltérő. A sherpa stewban kézzel gyúrt galuskákat találunk helyette.

A himalájai teát már említettem. Érdekesség, hogy az Everestre tartó híres túraútvonalon teaházakban szállunk meg, és ebédelünk. Az étlapon pedig legalább 5, esetenként még több teából választhatunk. Az adag sem akármilyen, hiszen a kis termosz náluk egy literes, a közepes kettő, a nagy pedig még ennél is több, bár ezt sosem mertem kérni. A mentatea és a gyömbértea minden teaházban szerepel, de kérhetünk masala teát is, amely tejpor hozzáadásával készül. Ezen kívül még kipróbáltuk a meleg mangólevet, ami nem is volt annyira rossz, mint amilyennek tűnik. A nepáli alkohol közül csupán a Gorkha és a Barasinghe sört kóstoltam meg. Mind a kettő igen kellemes ízű, csak ajánlani tudom őket.

A japán konyha alapját a halak, illetve a tenger gyümölcsei és a rizs képezik. A rizs az étkezések elmaradhatatlan része, amit a helyiek már több, mint kétezer éve termesztenek. Ezeken kívül ételeik gyakran tartalmaznak szárított algát, illetve tofut és zöldségeket. A legnépszerűbb ezek közül a kínai kel, a padlizsán, az uborka és a répa. A húsfogyasztás csupán a 19. században terjedt el, az országba érkező külföldiek hatására.

A legismertebb japán étel a szusi, ami főtt, ecetes rizsből és halból, illetve más tengeri eredetű élelmiszerből készül. A közhiedelemmel ellentétben a szusi nincsen minden esetben algalapokba tekerve, ez csupán az egyik fajtája, melyet makizusi. Japánban sokkal gyakrabban fogyasztják a nigirizusit, mely ovális alakú, feltéte pedig hal és más tenger gyümölcse, illetve az inarizusit, amely tufubatyuba csomagolt rizs. A szusit általában szójaszószba mártogatják, illetve vaszabival és gyömbérrel ízesítik.

Ha a japánok nem rizst esznek, akkor biztosan tésztát. A három legfontosabb tésztatípus a rámen, a szoba és az udon. A rámen tésztát a nevét viselő levesben fogyasztják, míg a szoba hajdinalisztből készül. Ennek a sült változata a jakiszoba. A harmadik típus, az udon vastag, búzalisztből készült tészta. Tipikus japán étkezés a bento, mikor kis dobozban tálalnak fel különböző ételek együttesét. A hagyományos japán bento rizst, halat vagy húst illetve zöldségeket tartalmaz.

A japánok leginkább nagy társaságban szeretnek étkezni. Gyakran a tatami szobában esznek, a padlón ülve. Elmaradhatatlan a meleg törölköző, vagy a hideg törlőkendő, melyek a kéz tisztítására szolgálnak az étkezések előtt. Evőpálcikákkal esznek, melynek a hegyes vége mindig balra mutat, mikor nem használják. Ételeiket megosztják egymással. Erre jó példa az izakaja típusú étterem, amely egyfajta bár, ahová leginkább munka után ülnek be az emberek iszogatni, és különböző fogásokat rendelnek, amiből aztán mindenki azt vesz, amit akar. A végén a számlát egyenlően elosztják. 

Hasonlóan közösségi étkezés a yakiniku, mikor is a japánok maguknak grillezik a húsaikat az asztal közepén lévő barbecue sütőben, tűz felett. Ez lehet marha, sertés, csirke vagy bárány is, esetenként pedig zöldségek. Ha pedig levest szeretnének enni, shabu shabut nabet, vagy valamilyen más hotpotot esznek, melyet szintén egy nagy, közös tálban főznek össze maguknak. Mikor kész, mindenki szed magának egy tányérral belőle. A hot potok általában nyers húsból, tofuból és zöldségekből készülnek. 

Az italok közül a legfontosabb a tea, a híres zöld teát a maccsát egykoron rituális teaszertartáshkhoz használták. Emellett számos zöld tea létezik még. Az alkohol tartalmú italok közül fontos megemlíteni a szakét, amely többféle rizs erjesztésével készül, és általában 12-15% alkohol tartalmú. A másik különlegesség az umeshu nevű likőr, melyet az ume szilvából készítenek. Ezen kívül sokfajta japán sör létezik, érdemes ezeket is megkóstolni. A legfontosabb japán édesség a mochi elnevezésű rizssütemény, illetve a vagasi, amely vörösbab paszta hozzáadásával készül. Próbáljuk ki a maccsa teaízű fagyit is!

Ha az USA-ba utazunk, garantáltan nem lesz nehéz éttermeket találni, hiszen egymást érik a gyorsétteremláncok és a beülős helyek. Első ránézésre a kínálatuk hasonlónak tűnhet a kínálatuk, azonban az USA-ban nem csak hamburger ehetünk. Bár mi csak három államban jártunk, már itt is jelentős különbségeket tapasztaltunk.

Az európai kolonizáció miatt az étkezésük az alapanyagokat és a fűszerezést tekintve sok hasonlóságot mutat az európai országok konyháival. A 20 század azonban sok változás hozott mind a hozzávalókat, mind pedig az elkészítési módokat tekintve. Ekkor történt az étteremláncok elterjedése is.

A legtipikusabb amerikai étel természetesen a hot dog és a hamburger, melyeket New York szívében, mozgó kocsikról vásárolhatunk meg, ha igazán autentikus élményre vágyunk. Érdekesség, hogy kérhetjük hamburgerünket félig átsütve is. Bármennyire is klisé, szintén érdemes behajtani egy drive-in gyorsétterembe is. Nem annyira az ízek kedvéért, mint inkább, hogy igazi hollywoodi filmszereplőnek érezzük magunkat.

Szintén kihagyhatatlan még a híres Kentucky sült csirke megkóstolása, valamint a Buffalo csípős csirkeszárnyaké és a T-bone steaké. A legpuhább húsokat grillezik, és nem olajban sütik. Szintén elmaradhatatlan elem a listánkból a Mac&cheese, a sajtos tészta, amely cheddar sajttal készül. Néha ebbe is kerül ám hús.

Mi New York és Washington mellett Floridában is jártunk, ahol érősen érződik Latin-Amerika és főként Kuba hatása, így az éttermekben is gyakran találunk ilyen fogásokat. Miamiban vagy Key Westen járva mindenképpen együnk egy kubai szendvicset, nem fogjuk megbánni, illetve a sült malac hagymával és lime-os szósszal is igen jellemző étel. Emellett sok helyen lehet tacot, empanadat és más latin-amerikai ételeket kapni.

A gyorséttermek és bárok mellett sok szupermarketben árulnak különböző meleg ételeket, melyeket súlyra mérnek, és a mellette lévő asztaloknál lehet elfogyasztani, de a legtöbb helyen az előre elkészített, csak mikrózást igénylő ételekből is igen nagy a választék. 

Mindenképpen látogassunk el egy tipikus amerikai reggeliző étterembe is, ahol rendelhetünk egy reggeli menüt, ami baconból, tükörtojásból és amerikai palacsintából áll. Az igazán tápláló reggeli mellé természetesen egy nagy bögre kávé is dukál. Szintén kiadós reggeli a lyukas közepű fánk, melyet sok helyen porcukorral hintenek meg, vagy olvasztott csokival öntenek.

Az italokat tekintve a cukros üdítők dominálnak, elég csak a mindenki által ismert márkákra gondolni. Ha kicsit érdekesebb ízeket próbálnánk ki, kérjünk Dr. Peppert (többféle gyümölcs levéből összeállított szénsavas üdítőital) vagy Mountain Dew-t (citrusos üdítőital), esetleg Arizona teát. Az amerikai sörök és borok ezzel ellentétben nem igazán ismertek Európában. A 9%-os Voodoo Ranger IPA sört azonban érdemes megkóstolni. Az amerikai whiskey-ket viszont nem szükséges bemutatni, méltán híresek.

Ha az igazi, autentikus balkáni ízeket akarunk érezni, látogassunk el Bosznia-Hercegovinába, ami gazdag történelmének köszönhetően, és elzártságából adódóan még őrzi sajátosságait. Az ország konyhájára egyaránt hatott az Oszmán Birodalom, illetve a Szovjetunió, azonban a függetlenség elnyerése után is megtartották az étkezési szokásaikat. A Földközi-tenger közelsége miatt pedig ételeik gazdagon fűszerezettek, akárcsak a szomszédos mediterrán országok konyhái.

A bosnyák ételek könnyen emészthetőek, a helyiek gyakran főznek össze különböző zöldségeket, melyeknek levével ízesítik a fogásokat. Gyakori hozzávalók a burgonya, a paradicsom, a hagyma, a fokhagyma, az uborka és a cukkini. Sok tejterméket fogyasztanak, illetve a húsok közül elsősorban marhahúst és bárányt. Fontos megemlíteni az ajvárt is, amely egy paprikából, padlizsánból és fokhagymából készült szósz. Ezt leginkább húsételekhez fogyasztják, de salátákat is ízesítenek vele időnként. Az ajvár természetesen nem csupán bosnyák sajátosság, az egész Balkán régióban igen közkedvelt.

Az egyik legtipikusabb bosnyák étel a csorba leves. Érdekesség, hogy maga a csorba szó eredetileg levest jelent, azonban ma már ez egy egyedi ételt jelent. A csorba leves igen tartalmas, ezért jellemzően a téli hónapokban fogyasztották eredetileg. Húst (jellemzően bárány) és különböző zöldségeket (vöröshagyma, sárgarépa, fehérrépa, zeller, zöldborsó) tartalmaz, a recept pedig generációkról generációkra öröklődött. Egy másik népszerű leves a tarhana leves, amely egy szárított apró tésztaszerűség hozzáadásával készül. Ez az étel szintén Bosznia-Hercegovina konyhaművészetének alappillérét képezi.

A főtelek közöl elmaradhatatlan a csevapi, mely leggyakrabban 5-10 húspogácsából áll, és vékony pitakenyérrel és apróra vágott hagymával tálalják, esetenként pedig sültkrumplit is adnak hozzá. Szintén elmaradhatatlan kipróbálni a burek nevű péksüteményt, mely tartalmazhat húst, sajtot, zöldségeket, de nekem különösen ízlett a krumplival töltött burek. Joghurtitallal együtt a legfinomabb. Szintén kötelező megkóstolni egy bárányhúsból készült fogást. A bárányt a legtöbb helyen egészben sütik nyárson. Az éttermek gyakran hoznak előételként mezét, amely egy kis válogatás húsokból, zöldségekből és kisméretű péksüteményekből. Szintén gyakran jár mellé alkoholtartalmú rövidital.

Már sokat írtam a balkáni zacckávéról, azonban Boszniában különösen érdemes inni egy kávét, hiszen itt egészen különös módon, tradicionális rézedényben szolgálják fel a kávét. A bosnyák rézműves termékek készítése igen nagy múltra nyúlik vissza, így nem csoda, hogy ragaszkodnak a hagyományos rézedény használatához. A bosnyákok igen nagy kávéfogyasztónak számítanak. A kávé mellé gyakran adnak lokum néven elhíresült kocka alakú zselészerű édességet, melyet porcukorral vonnak be. További híres édességek a napraforgómagból, cukorból és mézből készült halva, illetve a baklava, melyek szintén a Közel-Keletről érkeztek a térségbe.

Bosznia-Hercegovina kellemes klímája kedvez a szőlőtermesztésnek, aminek következtében a bosnyák borok igen népszerűek a helyiek körében. Ezen kívül egyfajta törkölypárlatot is készítenek szőlőből, ami loza néven ismert. Ezen kívül brandyt és szilvapálinkát (rakijat) is készítenek az országban. A nem alkoholos italok közül pedig kóstoljuk meg a bodzaszörpöt, illetve a serbetet, amely virág- és gyümölcsnektárral készített, mézzel édesített ital.

Albánia elhelyezkedése következtében egy újabb példája a mediterrán konyhának, melyre történelme miatt igen nagy hatással volt a görög és a török konyhaművészet, és sok hasonlóságot mutat a szomszédos balkáni országokéval. Ahogyan keverednek a vallások az országban, ugyanúgy keverednek a hozzávalók, egy igazán izgalmas, egyedi elegyet alkotva.

A hosszú tengerpart miatt az albánok sok halat fogyasztanak, különösen a tengerparti régiókban, illetve a legtöbb étel tartalmaz húst, elsősorban bárányt és csirkét, de találunk marha-, szárnyas, és disznóhúsból készült fogásokat is. Ételeiket nem fűszerezik túl, de gyakran ízesítik bazsalikommal, oregánóval, rozmaringgal, kakukkfűvel. A zöldségek közül pedig sok paradicsomot, burgonyát, paprikát, hagymát és fokhagymát esznek.

Az albánok gyakran esznek levest. Ha kis tavernákban járunk ebédidőben, láthatjuk, hogy náluk ez általában nem előétel, hanem kenyérrel egy könnyű, finom fogás, ami nem utolsó sorban igen költséghatékony is. A helyiek kedvence a bableves, azaz a fasule, mely fehérbabból készül, de gyakran esznek burgonyalevest is, illetve egy igazán különleges ízű levest, mely rizsből készül citrom hozzáadásával, így az íze kissé savanykás. Ezek a levesek általában tartalmaznak húst is.

A főételek között megtaláljuk a balkáni csevap helyi verzióját, a kernackát, melyet különösképpen Korca városában kötelező megkóstolni, a csirkenyársat, illetve a már említett finom, és kiváló minőségű halételeket. Azonban, ha Albánia nemzeti ételét akarjuk megkóstolni, akkor a tave kosit kell kérnünk. Ez az étel tulajdonképpen joghurtban sült bárány, amit a helyiek úgy készítenek el, hogy megsütik a bárányt, majd lisztből és olívaolajból rántást készítenek, amihez joghurtot és tojásokat adnak, és a báránnyal együtt összesütik a báránnyal. Szintén híres albán étel a töltött paprika is, melynek az eredete szintén a török hódoltságra vezethető vissza, akárcsak a pilaf, a rizses hús, mely készülhet hús nélkül is, csak a egy kis leves hozzáfőzésével az íz kedvéért. Ezen kívül érdemes megkóstolni a híres albán vegyes salátát, mely igen hasonlít a görög salátára összetevőit tekintve.

Albániában is nagy népszerűségnek örvend a balkáni byrek, a különböző töltelékekkel készített lepény. Érdemes a reggeli órákban felkeresni érte a pékségeket, hiszen akkor a legfrissebbek, és lehet, hogy már délre el is fogynak. A desszertek közül a leghíresebb a trilece, amely a spanyol piskóta alapú sütemény balkáni verziója, mely a legenda szerint három különböző fajta állat tejéből felvert krémből készül. Illetve érdemes megkóstolni az olajban kisütött fánkot, amit petulla néven árulnak. Emellett sok török édességek is átvettek, elég csak a tollumbát vagy a kadaifot említeni. Emellett igen híres az albán fagyi is.

Az albán italok közül érdemes megkóstolni a tipikus balkáni zacckávét, melyet szinte minden sarkon kaphatunk, a kis, kiülős kávézókban. Ezt általában egy pohár vízzel szolgálják fel. Szintén nem szabad kihagyni a dhallet sem, mely tökéletesen illik a grillételekhez. Ez egy könnyű joghurt ital, mely a török ayran helyi verziója, és nagy népszerűségnek örvend a helyiek körében. Végezetül pedig meg kell említeni a finom albán söröket. A leghíresebb a Korca városából származó Korca sör, illetve a tiranai Elbar, de egyre nagyobb a választék. Az albán borok készítésének hagyományai pedig a Római Birodalomig nyúlnak vissza. Érdemes még megemlíteni az albán rakit is, amely szőlőből készül, illetve a híres Skenderbeu konyakot.

A görög konyhaművészet olyan nagymúltú, hogy a világ első szakácskönyvét is a görögök írták, időszámításunk előtt a 4. században. Napjainkban a görög gasztronómia sok hasonlóságot mutat a többi mediterrán országéval, illetve nagy hatással volt rá hosszú török uralom. A görög konyha rendkívül egészséges, hiszen sok zöldséget és gyümölcsöt fogyasztanak, illetve igen változatosan étkeznek. Nem jellemzők a nagy adagok, ők inkább az ízek kedvéért étkeznek.

A zöldségeken kívül sok húst fogyasztanak, melyek közül a marha és a birkahús a legjellemzőbb. Mivel az ország tengerrel van körbevéve, illetve több, mint ezer kis sziget tartozik hozzá, így nem meglepő, hogy a halak és a tenger gyümölcsei is fontos szerepet kapnak az étkezésben. A görög ételek különleges ízét a fűszerek adják. Az oregánó, a bazsalikom, a koriander és a fahéj elmaradhatatlan ételízesítő. Ha Görögországban járunk, keressük a kis tavernákat, ahol családias hangulatban étkezhetünk az utcára kihelyezett asztaloknál.

A görögök a meleg éghajlatnak köszönhetően előételnek leves helyett általában salátát fogyasztanak. A tipikus görög saláta összetevői paradicsom, uborka, lilahagyma, olajbogyó és természetesen feta sajt. A feta juh és kecsketejből készült, sós lében tárolt sajt, melynek különleges ízét az állatok által legelt különleges fűszernövények adják. A sajtban maximum 30%-nyi kecsketej lehet. A salátákat olívaolajjal ízesítik, de az főzésre is gyakran használják.

A leghíresebb görög étel, amit mindenki ismer, természetesen az utcai bárokban árusított gyros. A pitába töltött étel bárányhúsból vagy csirkehúsból és zöldségekből készül. Ez az étel is az Oszmán Birodalomból ered, a gyros a török „döner” tükörfordítása, amely forgót jelent. A szószokhoz kérhetünk tzatzikit, melyet a görögök élőételként is szívesen fogyasztanak. Érdekes, hogy ez a joghurtból, uborkából, és fokhagymából készült különlegesség szintén ismert Törökországban.

A másik legismertebb görög étel a muszaka, ami tulajdonképpen húsos rakott padlizsán. Az étel egyébként arab eredetű, és a görög változat mellett népszerű fogás Közel-Keleten, és a Balkán régióban. A krumplival, darált bárányhússal és paradicsomszósszal készített réteges, zöldséges muszakát sajttal szórják meg, és egy kerámiaedényben sütik ki, és tálalják. Kiváló, könnyű nyári fogás. Ezen kívül ismert még a szuvlaki, amely rövid fa vagy fémnyársra húzott húsdarabok elnevezése. A hús leggyakrabban disznóhús, de csirkéből, marhaból és bárányból is készülhet, és pitakenyérrel vagy sült krumplival, illetve citrommal és különböző szószokkal szolgálják fel. Ez az étel is ismert a Balkán régióban, illetve Törökországban, ahol shish kebab néven készítik.

A görög ételek mellé jól esik a bor fogyasztása. Egyaránt találunk vörös és fehérborokat, melyek általában édesek, testesek és aromásak. Görögország egyes részein egyébként már 4000 éve készítenek bort, és olyan különlegességeket is találunk, mint a fenyőgyantával ízesített fehérbor, vagy a mazsolás vörösbor. Szintén görög büszkeség az ouzo nevű ánizzsal és más fűszerekkel ízesített égetett szesz, amely legalább 37,5%-os alkoholtartalmú. Illetve a híres Metaxa, amely 7 kölünbüző borpárlatból és fehérborból készül, melyet tölgyfa hordóban érlelnek. Ha nem kedvelik a nagyon erős italokat, akkor sem kell aggódni, hiszen egy bárban rendeltünk ouzo koktélt, ami igazán üdítő volt.

A görög sörök pedig jó minőségű, világos sörök. Desszertjeik hasonlóan édesek, mint a török édességek. A legfontosabb gyümölcsök a szőlő, a füge, a dió, a mandula és a mogyoró, melyeket gyakran használnak tölteléknek a süteményeikben. A görög joghurt szintén nagy hírnévnek örvend. Szinte minden sarkon találunk joghurtozót Görögországban, ami lassan átveszi a fagyi helyét.

India nagy kiterjedése, és a lakosságának vallási és etnikai sokszínűsége miatt a különböző régiók konyhája jelentős eltéréseket mutat. Általánossaágban azonban elmondhatjuk, hogy a helyi fűszereket, zöldságeket és hozzávalókat használják fel. Az indiai fűszerek a Selyemútnak köszönhetően már több ezer éve igen keresettek. Indiában legtöbb helyen kerülik az alkohol fogyasztását, illetve a disznó- és marhahúst. Bár csirke- és bárányhúst fogyasztanak, a vegetáriánus táplálkozás igen elterjedt.

A legfontosabb alapanyagok a gyöngyköles, a rizs, és a búzaliszt. Ezen kívül fontos szerepet kap a lencse, a bab és a csicseriborsó. Az ételeik igen fúszeresek, sajátos ízviláguk van. A leggyakrabban chilipaprikát, kardamomot, köményt, gyömbért, kurkumát, koriandert, fokhagymát használnak ételeik fűszerezésre, de meg kell említeni a massalát is, amely egy fűszerkeverék ami többek között szerecsendióból, fahéjból, kardamomból, borsból és csípős paprikából készül. Ezt a keveréket curryszószok és mártások ízesítésére használják.

Reggelire gyakran fogyasztanak parathát, ami egy laposkenyér, ami lehet üres (plain) vagy különböző töltelékkel is meg lehet töltve (sajttal, hagymával), de a leghíresebb az aloo paratha, amely tört burgonyával és csípős fűszerekkel van megtöltve. Ezen kívül gyakran fogyasztanak aloo purit is, ami pedig egy burgonyás curry-szósz, amihez puffasztott kenyeret adnak. Szintén népszerűek a kásák ezeken kívül.

Indiában az ételekhez köretként gyakran kapunk laposkenyeret naant vagy chapatit (másnéven roti), illetve Észak-Indiában gyakran kerül egy achar nevű savanyúságokból álló szósz is az asztalra a főétel mellé, esetenként pedig curd (alvadt tej). A legtöbb étel szószos, amihez remekül illik a rizs. Érdemes megkóstolni a vajas csirkét. Még kipróbálhatjuk a saag murghot is, amely egy spenótos szószban felszolgált csirke. Ha valami másra vágyunk, rendeljünk chicken tikkát. A tikka szó jelentése darab, és arra utal, hogy a csont nélküli csirkehúst falatonként nyársra húzva sütötték meg. A húst gyömbérrel és csípős paprikával fúszerezik. Ezen kívül érdemes még megkóstolni a vegetárius ételek közül a dalt, ami egy lencséből készített, levesszerű étel, mely hagyma, paradicsom és fűszerek hozzáadásával készül. Általában chapati kenyérrel szolgálják fel.

Indiában első helyen áll a tea az italok között. Számos indiai teafajta tett szert világhírnévre, nem véletlenül. Érdemes kipróbálni a tulsi ájurvédikus gyógynövényes zöldteát, melynek fogyasztása mindenki számára előnyös. Szinte minden étteremben lehet kapni citromos gyömbéres teát (lemon ginger honey tea) illetve massala teát, ami a már említett fűszerkeverék hozzáadásával készül. Ha igazán autentikus teát akarunk inni, érdemes kipróbálni a kis standoknál agyag pohárban árult teát. Érdekesség, hogy ezek a poharak egyszerhasználatosak, így miután végeztünk, a vendéglátók nemes egyszerűséggel eltörik a poharunkat. Kávét inkább csak Dél-Indiában fogyaszatanak. Igen népszerűek azonban a joghurtszerű italok, a lassik, melyek lehetnek édesek és gyümölcsösek, vagy sósak (butter milk).

Az indiai édességek közül érdemes kipróbálni a rizspudingot (phirni), illetve a peda vagy barfi néven fellelhető kocka alakú finomságokat, melyeket mandulával, pisztáciával, kardamommal, szerecsendióval, dióval és szegfűszeggel ízesítenek.

A tipikusan észak-európai, finn gasztronómia sok hasonlóságot mutat a szomszédos svéddel és orosszal. A zord időjárás miatt a finneknek igazán kreatívaknak kellett lenniük, hiszen nemcsak, hogy kevés alapanyag áll rendelkezésükre, de meg kellett tanulniuk tartósítani az ételeiket is. A halászaton és vadászaton alapuló nomád életmód folytán mindig is sok halat és húst fogyasztottak. A mai napig a hús a legfontosabb alapanyag. Napjainkban rénszarvas-, jávorszarvas-, sertés- és marhahúst esznek leggyakrabban. Ezeket gyakran fogyasztják kolbász formájában és hurkaként.

Ezek mellett ételeik sok zöldséget tartalmaznak, leginkább fehérrépát, sárgarépát, babot, borsót, káposztát és burgonyát. Emellett az erdőben nagy mennyiségben található gomba is a finn étrend szerves részét képezi. Szintén elmaradhatatlanok az erdei bogyók (vörös áfonya, tőzegáfonya és a mocsári hamvas szeder). Ezekből gyakran készítenek lekvárt, melyeket mártásként, illetve a desszertekhez esznek. Ezeken kívül fontos szerepet kapnak a gabonafélék (rozs és árpa). A finn kenyerek igazán változatos alakúak és megjelenésűek, a reggeli elmaradhatatlan eleme a kása. A tejtermékek szintén fontos szerepet kapnak

A finnek egyik legtipikusabb étele a sült törpemaréna, melyet leginkább a finn tóvidékeken fogyasztanak, de annyira népszerű, hogy talán nincs is olyan finn ember, aki ne evett volna valaha életében. A lazac szintén igen nagy népszerűségnek örvend, gyakran készítenek belőle levest, de rakott tészta formájában is nagy előszeretettel eszik, lohikiusaus néven találhatjuk meg.

Ezeken kívül több svéd étel finn verzióval is találkozhatunk. Például a barna szószos svéd húsgolyó krumplipürével, illetve az apróra vágott maradékból készült pytt i panna itteni megfelelője, a pyttipannu. Az orosz hatást pedig a pirog helyi változata erősíti. Ez egy kis hajó rozslisztből, melyet különböző töltelékkellel készítenek el.

A finn desszertek, hasonlóan a nem túl erős fűszerezésű főételekhez, nem igazán édesek, ezért igen jól esik hozzá az áfonyalekvár. Gyakran esznek kalácsokat, fánkokat. Itt is igen nagy népszerűségnek örvend a skandináv gyömbéres keksz, melyet Finnországban piparkakut néven lehet kapni.

Érdemes beszélni a finn italokról is. A finnek sok teát és kávét fogyasztanak, ami nem meglepő a viszontagságos időjárás miatt, illetve a hosszú, sötét tél miatt, amikor gyakorlatilag bizonyos helyeken hetekig nem látni napfényt. Azonban alkoholt is nagy mennyiségben fogyasztanak, a paletta igazán széles. Első helyen a helyi sörök állnak (Karhu, Lapin Kulta). Fontos még megemlíteni a finn vodkákat, melyek közül a Finlandia a legismertebb., de hasonlóan népszerú a Minttu nevű mentalikőr, melynek jelentés gyógynövény.

A helyiek ezen kívül még készítenek gint. A leghíresebb a Kyrö, amely teljes mértékben rozsból készül. Illetve érdemes még megkóstolni a glöggit is, amely tulajdonképpen a skandináv fűszerezésű forralt bor. A polcokon megtalálunk többféle hard seltzer italt is, amely csak most kezd nagyobb népszerűségnek örvendeni. Ez tulajdonképpen szódavíz hozzáadásával készült, 3-5%-os, vodka vagy más alkohol alapú ital. Végül pedig igazi különlegesség a homoktövis-bogyóból készült brandy, mely Tryni néven található meg.

A muszlim vallású Szaúd-Arábia konyhája szigorú szabályokat követ mind a hozzávalók, mind pedig az elkészítési módok szempontjából. Az Arab félszigeten a sivatagos területek mellett legelők, oázisok és pálmaligetek is találhatóak. Ennek következtében étrendjük a búzára, a datolyára és a tejtermékekre épül, illetve sok vadhúst és halat fogyasztanak. Ám az ország gasztronómiáját legjobban a különleges, helyi fűszerek használata jellemzi. A nagy kiterjedésű országban jelentős eltérések vannak a különböző régiók között, ezért érdemes az országnak minél több részére eljutni, hogy teljes képet kaphassunk az ország gasztronómiájáról.

Az országban járva sok tradicionális éttermet találtunk, ahol a földön ülve, párnák között ülve étkezhetünk. Érdekesség, hogy a helyiek gyakran egy nagy tányérból étkeznek közösen, gyakran evőeszközök használata nélkül, leginkább kenyérdarabokkal kanalazzák ki az ételt. A tál alá egy nagy méretű fonott alátétet tesznek.

Az ország nemzeti étele a kabsa, melynek több változata létezik. Ez tulajdonképpen egyfajta rizseshús, melyet basmati rizsből és csirkehúsból vagy rákból főznek különböző zöldségek és magok, illetve szárított gyümölcsök hozzáadásával. A rizs lehet sárga színű, amennyiben sáfrány hozzáadásával készítik, vagy pedig sima fehér rizs. A bors, kardamom, fahéj, szerecsendió, szegfűszeg és babérlevél igazán különleges ízt ad az ételnek, melyet mazsolával, mogyoróval és fenyőmaggal szórnak meg. Ezt mindenképpen kóstoljuk meg, ha Szaúd-Arábiaba utazunk. Ehhez igen hasonló étel a bukhari rizses csirke, melynek neve az üzbég Bukhara városára utal, ahonnan a szaúdiak egykor vásárolták a jó minőségű rizst, melyből a finom ételt készítették.

A Vörös-tenger partján fekvő városokban mindenképpen kóstoljuk meg a frissen fogott halakból készített ételeket. Mi tengeri sünhalat ettünk grillezve, és homárt csípős szósszal. A halakhoz két féle rizst adnak, sima fehér rizst, illetve fekete rizst. Ezen kívül két szósz is jár hozzájuk: a jól ismert szezámmagból készült, sűrű állagú tahini szósz, illetve egy citromos szószt.

Igazi különlegesség a goursan nevű étel, amely különböző zöldségek és hús összefőzéséből készül, melybe galuskát és vékony kenyérdarabokat szórnak, hogy felszívja a felesleges szószt, egy sűrű ételt készítve. Ezen kívül megkóstoltam még a fakhar nevű ételt is, mely birkahúsból készült, és személyes kedvencem volt a szaúd-arábiai utazásom során. Ezt egy kis agyagedényben szolgálták fel, papírvékony lapos kenyeret mellékelve hozzá.

Szaúd-Arábiában igazán nagy hagyománya van a teázásnak és a kávézásnak, az italokat pedig különleges kancsókból (dallah) szolgálják fel. Az arab kávé egyáltalán nem olyan, mint amihez hozzá vagyunk szokva, inkább egy sárga színű, sűrű teára emlékeztet. Mivel kardamom hozzáadásával készül, így íze igazán jellegzetes. Érdekesség, hogy az arab kávé az UNESCO szellemi kultúrális örökségi listájára is felkerült. A tea szintén elmaradhatatlan, legjobb az étkezéseket egy finom csésze teával zárni. A teák különleges ízvilággal rendelkeznek. Ihatunk például gyömbéres és sáfrányos teát, vagy éppen mentás-sáfrányos teát is. Még ennél is izgalmasabbak a tej hozzáadásával készült teák (adni vagy adeni tea), illetve a kadak tea, melyek szintén kardamom és gyömbérből készülnek.

Libanon konyhája pont olyan híres, mint a kis ország történelme, hiszen a fogások ízletesek, változatosak és egészségesek. Tipikus közel-keleti, mediterrán konyháról beszélünk, melyre igen nagy hatással volt az afrikai, az arab és az európai konyhaművészet is. A török hódoltság és a franciák fennhatósága a mai napig érezteti a nyomát az ország fogásain.

A libanoniak sok olíva olajat használnak, sokszor ezen grillezik a húsokat és a zöldségeket. A nyers zöldségek szintén nélkülözhetetlenek a fogásokhoz, alkalmanként párolják vagy savanyítják őket. Tejtermékeket igen keveset fogyasztanak, ezalól kivételt képez az ország legkedveltebb sajtja a halloumi. A szezámmag és a hüvelyesek (csicseriborsó) azonban elmaradhatatlan hozzávaló, ahogy a gabonafélék, hiszen ételeikhez szinte mindig fogyasztanak valamifajta pita kenyeret. A húsok közül szárnyasokat, bárányt és kecskehúst esznek, de halételekkel is találkozhatunk időnként.

Az egyik legtipikusabb libanoni étel a tabbouleh saláta, ami nem hiányozhat egyetlen tipikus étterem kínálatából sem. A hagyományos levantei saláta bulgurból, paradicsomból, petrezselyemból, mentalevélből és hagymából készül, amit olívaolajjal és citromlével öntenek le. Igen karakteres íze van!

A húsételek közül igazi különlegesség a makanek, ami egy marha- és bárányhúsból készült sült kolbászt. Fahéjjal, köménymaggal és szerecsendióval fűszerezik, ecettel öntik le, esetenként pedig borban főzik meg. De a legkülönlegesebb, hogy gránátalma magokkal szolgálják fel.

Ezen kívül megkóstoltuk még a mulukhiyah nevű ételt, melyet rizsből, csirkéből és fehér juta levélből készült szószból főznek, melynek íze leginkább az okráéra emlékeztet. Maradék lapos, száraz lepénykenyérdarabokkal (khubz) szórják meg, és úgy eszik, hogy a hozzávalók egyszerre kerüljenek a szájukba. Ha mégis inkább maradnánk a hagyományosabb ízeknél, a falafel, a shwarma és a hummusz szintén kötelező fogás a libanoni étlapokon.

A libanoni alkoholmentes italok annyira édesek, hogy inkább tűnnek desszertnek, mint frissítőknek. A ward rózsavízből és szirupból készül, és mandulát szórnak bele. A jallab pedig a szentjánoskenyérfa gyümölcséből, datolyából, szőlőmelaszból és rózsavízből. Ebben pedig szárított gyümölcsöket találunk.

A sörök közül érdemes megkóstolni a helyi Almaza vagy Beirut sört. Borokból azonban még nagyobb a választék, ugyanis földrajzi fekvésének köszönhetően Libanon kiváló szőlőtermő terület. Már a föníciaiak is készítettek borokat, és szállították ezeket hajóikon az ókorban. Ennél erősebb ital a 40% körüli alkoholtartalmú arak, mely szőlőből és ánizsmagból készül. A helyiek víz és jég hozzáadával fogyaszják, és érdekes módon ilyenkor a színe tejfehérré változik.

A desszertek közül mi a muhallebi nevű tejes, búzadara hozzáadásával készült rizspudingot kóstoltuk meg, illetve a meghlit, ami szintén rizspuding, de ánizs, magvak és mazsola hozzáadásával készül. A libanoni fagyi különlegessége pedig az, hogy ellentétben az európai fagylalttal, sokkal lassabban olvad, állaga pedig inkább emlékeztet egy nyúlós rágógumira. Ez igen praktikus a nagy melegben. Ízvilágában inkább a keleti édességek és gyümölcsök ízei dominálnak.

Kanada gasztronómiája

Nem könnyű feladat Kanada gasztronómiájáról röviden írni, hiszen egy hatalmas méretű országról beszélünk, amely régióinak a konyhái között jelentős eltéréseket találunk. A kanadai őslakosoknak konyhája az ide települt európai (főleg angol és francia) étkezési szokásokkal keveredett, újabban pedig a világ különböző pontjairól ide érkező bevándorlók következtében lett igazán multikulturális. Igazából tipikus “kanadai” éttermet nem is találunk sokat az országban, sokkal inkább fúziós konyhájúakat.

Kanada északi fekvéséből adódik, hogy éghajlata igen hűvös, a helyiek pedig a nehezebb, táplálóbb ételeket kedvelik. Sok húst fogyasztanak, igen híres az Alberta steak. A sertés és a marha hús mellett gyakran esznek vadhúsokat is. Az óceánparti területeken előtérbe kerülnek a halételek (különösen a lazac, a hering, a tőkehal, a tonhal és a homár). Kanadában is gyakran eszik a híres fish and chips-et. Az ország nagy kiterjedése következtében fontos szerepet kap a mezőgazdaság; sok gabonaféléből illetve burgonyából készült ételük van. Ha Kanadáról beszélünk, mindenkinek a juharszirup jut az eszébe, melyet szintén sokat fogyasztanak. Kanada a világ legnagyobb juharszirup termelő országa. Ezeken kívül sok tejterméket fogyasztanak. A kanadai tej kiváló minőségű.

A kanadaiak nem használnak sok fűszert ételeikhez, kedvelik azonban a salátákat és a nyers zöldségeket. A gyümölcsök közül az almát és a különböző bogyós gyümölcsöket fogyasztanak leginkább. Ezeket gyakran használják a sütemények, piték töltelékeként is.

Kanada első és legfontosabb nemzeti étele a poutine, amely a 20. század közepén terjedt el az országból, Québec régiójából indult hódítóútjára. A furcsa kinézetű étel alapja sült krumpli, melyet egy sűrű, barna színű, húsalapléből készített szósszal öntenek le, illetve szórnak a tetejére sajtdarabokat. Néhány verziója húst vagy szalonnát is tartalmaz. Ezt nemzeti ételt minden régióban nagyon szívesen fogyasztják, így nem lesz nehéz dolgunk, ha meg akarjuk kóstolni.

Kanadában igen sok péksüteményt fogyasztanak, és igen népszerűek a kávéházak is, így, ha Kanadába látogatunk, mindenképpen kávézzunk meg az ország nemzeti étteremláncának a Tim Hortonsnak az egyik kávéházában, mely méltán híres hatalmas méretű, és finom kávéjáról. A láncot egyébként egy hivatásos jégkorongozó alapította a 60-as években. Érdekes módon a kanadaiak kenyér helyett inkább bagelt (karika alakú zsemle) esznek, így szendvicseiket is ezekből készítik. Szintén sok helyen beleütközhetünk a híres kanadai, teljes kiőrlésű búzalisztből készült sült fánkba, melyet különböző feltétekkel kaphatunk. Természetesen a juharszirupos a legnépszerűbb. Mivel az alakja egy hód farkára emlékeztet, innen ered az elnevezése. Ne hagyjuk ki az eredeti kanadai palacsintát sem!

Már említettem a kávét, de a kanadaiak sok teát is isznak. Ezen kívül meg kell említeni az ország nevét viselő világhírű gyömbérsört, a Canada Dry-t, melyet egy ontarioi kémikus talált fel. Ezen kívül számos édes, szénsavas üdítőitallal találkozhatunk az országban járva. A kanadaiak nagyon szívesen isznak alkoholos italokat is. Fontos megjegyezni, hogy Kanadában alkoholt csak a nemzeti boltokban lehet vásárolni, illetve bárokban és éttermekben fogyaszthatunk. A kanadaiak leginkább sört fogyasztanak (leghíresebb talán a Moosehead). Annak ellenére, hogy az országban több bortermelő régió is található, az ország borai nem igazán híresek. Nem úgy, mint a kanadai whisky! Kanada a világ egyik legfontosabb whisky-készítő országa. Érdemes tehát megkóstolni a híres Canadian Club whiskyt!

A tradícionális kazah konyhaművészet alapja a nomád életvitel, melyet az emberek hosszú évszázadokig folytattak. Ekkoriban a legfontosabb alapanyagok, az állattartás következtében a hús és a tej volt, hiszen a kietlen sztyeppéken nem igen találtak más hozzávalókat. A gabona és a zöldségek tehát teljesen hiányoztak gasztronómiájukból. A legfontosabb hús a lóhús és a bárányhús volt, tejet pedig kancáiktól, tevéiktől és teheneiktől nyertek.

A nem túl változatos étkezésnek a letelepedés vetett véget, mikor már több lehetőségük adódott ételeik elkészítési módjainak váltogatására, illetve az alapanyagok hosszabb tartósítására. A letelepedéssel együtt a szomszédos népek is nagy hatással voltak a kazah konyhaművészetre. A kazahok sokmindent vettek át, többek között az oroszoktól, a tatároktól, az ukránoktól, az üzbégektől és az ujguroktól. 

A kazahok a mai napig tartják a hús- és tej dominálta étkezésüket. Sok a főtthús és tészta alapú fogás ételeik között. Továbbra is leggyakrabban birkahúst esznek, sok belsőséget is fogyasztanak. A tejtermékek közül sok vajat, tejfölt, sajtot és túrót is fogyasztanak. Érdemes megkóstolni a savanyított tejből készült, szárított, kis golyó alakú sajtot is, amely kurt néven ismert.

Ezeken kívül fontos szerepet kap a kényer is, illetve a különböző töltött vagy töltetlen, olajban sült péksütemények. A baursak kis méretű, gyémánt alakú, lisztből és élesztőből készített, olajban kisütött fánk, melyet magában, tea mellé, és a főfogások mellé is gyakran fogyasztanak. A töltött verzió a samsa, mely lehet húsos vagy zöldséges. Az ételek mellé pedig tipikus közép-ázsiai laposkenyeret fogasztanak, melynek több verziója is létezik, de talán a legnépszerűbb a vékony shelpek.

Elmaradhatatlan ital a kefír, illetve más erjesztett, tejből készült italok, mint például a tehéntejből készített ayran, a kancatejből készített kumisz vagy a tevetejből erjesztett subat. Emellett igen népszerű ital a fekete tea is, ami szintén a kazah étkezés elmaradhatatlan eleme. A fekete tea Kínából a Selyemúton keresztül jutott el a kazakokhoz, és az ország a világ egyik legnagyobb teafogyasztója napjainkban. A teát és a tejes italokat mindig helyes kis díszes, piros kerámiatálkában szolgálják fel (chini), ami összetéveszthetetlenül kazah.

A legtipikusabb kazah főétel a beshbarmak, amely tulajdonképpen egész Közép-Ázsia nemzeti étele. Az étel apróra vágott húsból és tésztából készül, és hagyományosan egy nagy tálban szolgálták fel, melyből az egész családnak jutott egy tányérral. A kuurdak szintén hagyományos kazah étel, amely egy bárány-, birka- vagy lóhúsból készült pörkölt sok hagyma és burgonya hozzáadásával. A qazi nevű lóhúsból készült kolbászra is igen büszkék a kazahok.

Ha már beszéltem a szomszédos népek befolyásárol, a kazahok kedvencévé vált a plov vagy pilaf nevű rizs alapú étel, melynek eredete vitatott, de manapság nem hiányozhat egy kazah étterem étlapjáról sem. A kazahok egyébként kevés levest esznek, kivétlet a shorpa nevű, valószínűleg perzsa eredetű húsleves és az orosz káposztaleves jelent. A kahaz desszertek egyszerűek, könnyen elkészíthetőek, gyakran egy nagy üstben, olajban sütik ki őket. A kazahok leginkább különleges alkalmakkor esznek csak édességeket.

Üzbegisztán gasztronómiája tipikus közép-ázsiainak mondható, melyre nagyban hatott a török konyha, illetve a közeli afgán, perzsa és kazah népek étkezési szokásai. A szomszédos országok konyhájához hasonlóan sok tésztaételt és húst fogyasztanak, leginkább birkát, báranyt, marhát és borjút, ritkán szárnyasokat is.

A hagyományos üzbég ételekből teljesen hiányzik a burgonya. Az ország éghajlata kedvez a zöldség- és gyümölcstermesztésnek. Leggyakrabban szőlőt, sárgadinnyét és görögdinnyét fogyasztanak. Emellett fontos még a rizstermesztés, a rizs az üzbég konyha fontos alkotóeleme.

Az üzbégek sok fűszert használnak, ételeik igen ízletesek. A leggyakrabban pirospaprikával, borssal, pisztáciaval, babérlevéllel, korianderrel és kakukkfűvel ízesítik ételeiket. Gyakran használnak fokhagymát, vöröshagymát, petrezselymet, kaport, zellert és paradicsomot is az ételek elkészítéséhez.

Üzbegisztán nemzeti étele a plov, amely nem hiányozhat egyetlen étterem kínálatából. Az ételt sok más ország is a magáénak vallja, ám a legenda szerint Nagy Sándor honosította meg Samarkandban, hiszen ez az étel volt a tökéletes elegy a katonái erőnlétének fenntartásara. A plovot gyakran egy hatalmas kondérban készítik nyílt tűz felett. A hagyományos verzió sárgarépából, bárányhúsból, szőlőből és természetesen rizsből áll, ám a mi általunk kóstolt plov lókolbászt és tojást is tartalmazott.

Az üzbégek gyakran fogyasztanak levest, a levesek közül a legtipikusabb a shurpa, amely nagy darab húsokat (általában bárányhúst) és zöldségeket tartalmaz. A chuchvara nevű kicsi, töltött gombócokat szintén leves mellé fogyasztják, ebben is főzik meg. A chuchvara darált húst tartalmaz, mérete akkora, mint egy töltött ravioli. A manty, amely jól ismert a szomszédos országokban is, jóval nagyobb méretű. 

Az említett, meleg tészta-ételek mellett több hideg saláta-szerűt is találunk, mely igazán jól tud esni nyáron a nagy melegben! A húsételek közül pedig a nyárson sült bárányhús, amit hagymával és kenyérrel fogyasztanak. Ezeket faszénen sütik meg, gyakran az út szélén, az éttermek előtt, a vendégek szeme láttára.

Az üzbég étkezés elmaradhatatlan eleme a kenyér. A non kicsit vastagabb, mint a többi lapos, kör alakú közép-ázsiai kenyér, a közepe pedig igen díszes. A tésztát vízből, lisztből, sóból és élesztőből készítik. Minden régiónak megvan a saját receptje. A kenyér mellett igen népszerű (több szomszédos országhoz hasonlóan) a samsa, a hússal, sajttal vagy zöldségekkel töltött, sült lepény, melyet szivesen fogyasztanak a nap bármelyik szakában.

Az italok közül Üzbegisztánban az első helyen a zöldtea áll, ez az ország nemzeti itala is. Fekete teát leginkább Táskentben isznak, mindkettőt szigorúan cukor nélkül. Teát nem csak az étkezésekhez, de a vendégeknek érkezéskor is gyakran szolgálnak fel. Emellett ayrant is isznak a melegebb napokon, a joghurtitalt néha uborkával is ízesítik. Az üzbégek nem igazán fogyasztanak alkoholt, azonban egyes üzbég borok igen népszerűek külföldön. Az országban 14 borrégió is található. Emellett vodkát is készítenek.

A kirgiz konyhát egyfelől a nomád életmód, másfelől pedig a szomszédos népek hatása hozta létre. A nomád életmód és a szűkös rendelkezésre álló alapanyag miatt a legfontosabb kérdés az ételek konzerválása volt. Ez megmutatkozik az ételek elkészítési módjában is, hiszen a legfontosabb az volt, hogy minél tovább fogyaszthatóak legyenek az alapanyagok. 

A hozzávalók tekintetében azt tapasztalhatjuk, hogy a legtöbb étel kevés alapanyagból készült, nem sok zöldseget fogyasztanak. A legtöbb fogás tészta vagy galuskaalapú, viszont sok hús és tejterméket (sajtokat, vajat, kefírt) esznek. A kirgizek kevés fűszert használnak, ételeik egyszerűek, de igen jellegzetesek. A legtöbb étel meleg és tápláló, hogy jobban bírjak az emberek a zord időjárást. 

A másik hatás a szomszédos népeké, így Közép-Ázsiában járva azt tapasztalhatjuk, hogy hasonlóak a fogások, csupán a fűszerezésben térnek el. A kirgiz konyhára jelentősen hatott többek között a török, a kazah és az üzbég konyhaművészet. Fontos megemlíteni a kisebb népcsoportok, az ujgurok vagy a dunganok befolyását is, hiszen sok az ország keleti részében számos nemzetiségi éttermet találunk. 

A kirgizek asztaláról nem hiányozhatnak a tipikus közép-ázsia kerek laposkenyerek (naan), melyeket szénnel fűtött kemencékben sütnek ki. A kenyereket vajjal vagy lekvárral fogyasztják, de a főételek mellé is jól illenek.

A kirgizek kedvelik a húsos ételeket, gyakran fogyasztanak bárány- és marhahúst. A legtradícionálisabb kirgiz élet a beshbarmak, melynek neve annyit jelent, hogy öt ujj, ami valószínűleg arra utal, hogy az élet egykor kézzel ették. Ez az étel egyfajta gazdag húsleves sok tésztával és hússal, melyet a kirgizek ünnepi alkalmakkor szoktak fogyasztani. A hús lehet lóhús vagy bárány, esetleg marhahús.

A másik kihagyhatatlan kirgiz étel a manty, a hússla töltött kis batyu. A lisztből készített tésztában darálthús és hagyma található. A manty nem csupán a kirgiz konyha elmaradhatatlan eleme, a szomszédos Kazakhsztánban és Üzbegisztánban is megtalálható szinte mindegyik étteremben.

Már említettem a dungan konyhát, melynek legfontosabb fogása a lagman, melyet a legtöbb kirgiz étterem felvett már az étlapjára. Ez is egy tésztaalapú étel, ami annyira bő szósszal van elkészítve, hogy már-már inkább levesnek tűnhet. Az étel különlegessége a kézzel sodort vastag tésztája, a gazdagon fűszerezett, enyhén csípős feltét pedig összetéveszthetetlenné teszi. Érdemes megkóstolni!

Az italok közül első helyen a tea áll, kávét csak elvétve fogyasztanak. Kérhetünk zöld- vagy fekete teát, ezt mindig hatalmas teáskannákban szolgálják fel. Náluk a teázás külön program. A forró tea igen jól eshet a hosszú, hideg télen. A tea mellé lekváros kenyeret vagy kekszet ropogtatnak.

Nyáron azonban egész sor hűvös italból válogathatunk, melyet minden sarkon kínálgatnak az utcai arusok: kvasz, chalap és maksym. A kvasz erjesztett gabonaital vízzel felengedve , a chalap a török ayran joghurtital helyi pikáns verziója szénsavval, a maksym pedig fermentált malátából és más gabonából készült hideg ital.

A Seychelle-szigetek gasztronómiájnak alapját a kreol konyha jelenti. A szigetek az Afrika és Ázsia közötti kereskedelmi útvonalon helyezkednek el, így nem meglepő, hogy az ország konyháját is erős afrikai, indiai és kínai behatások érték. A Seychelle-szigetek volt egykoron brit és francia gyarmat is, így konyhaművészete európai vonásokat is mutat. Szigetek lévén a legfontosabb alapanyagokat a halászat biztosítja.

A halak, rákok, kagylók és más tenger gyümölcsei számos formában megjelennek a menüben. A halakat gyakran füstölik, grillezik, és sütik ki, alkalmanként pedig pácolják őket. A leggyakoribb köret a rizs, mely gyakran sáfránnyal ízesített. Időnként burgonyát vagy zöldségeket és gyümölcsöket is fogyasztanak köretként.

A legkedveltebb fűszerek a curry, a gyömbér, a citromfű, a koriander, a szerecsendió és a tamarindusz. Az étlapokon több curry alapú ételt találunk. Kókusztej hozzáadásával készítenek csirkés, marhás, bárány-, és polipcurryt. Az utóbbi az ország legfontosabb nemzeti étele, nem szabad kihagyni, ha a Seychelle-szigetekre látogatunk. Vegetáriánus ételek nem jellemzőek a Seychelle-szigetrk konyhájában, az egyetlen húsmentes fogás a lencse (dal), melyet az indiai konyhából vettek át, és áztatás nélkül főznek meg.

Az éttermekben gyakran kapunk a húsokhoz, halakhoz kreol szószt. A mártás paradicsomból, paprikából, hagymából és fokhagymából készül különböző egzotikis fűszerek hozzáadásával. Nem csípős, de igazán karakteres, ízletes. Az ételek mellé gyakran szolgálnak fel salátákat is, legjellemzőbb a paradicsomsaláta, a vegyes saláta és a káposzta.

Az étkezések végén, illetve reggelire gyakran fogyasztanak friss gyümölcsöt, hiszen ebben valósággal bővelkedik az ország. Mini-banán, papaya, mangó, csillaggyümölcs, ananász és görögdinnye a leggyakoribbak, illetve avokádót is sokat esznek. Gyakran öntik le a gyümölcsöket karamellszósszal vagy kókusznugáttal, így valódi desszertet kapva.

Ha az országban járunk, ne hagyjuk ki a frissen facsart gyümölcsleveket (mangó, narancs, tamarind, grapefruit, ananász...). A legtöbb strandon árulnak kókuszt, melynek leve igazán frissítő a gyakran forró, párás időben. A Seychelle-szigetek saját gyártmányú terméke a Seypearl szénsavas üdítőital, amely számos ízben kapható.

Az alkoholos italok közül kötelező megkóstolni a Seybrew sört, amely az ország egyik jelképe. A másik a híres Takamaka rum, melyet gyakran kevernek különböző, finom koktélokba. Ezen kívül szinte bármelyik étteremben rendelhetünk jó minőségű vörösborokat.

Ha olcsón akarunk ebédelni vagy vacsorázni a Seychelle-szigeteken, a hotelek éttermei helyett keressük a Take Away feliratú kisbüféket, ahol negyedannyiért ehetünk. Itt az ételeket kis, fehér dobozokba teszik, amiket akár mangunkkal vihetünk a tengerpartra is, és ott fogyaszthatjuk el a helyi finimságokat.

Az igazán bátrak megkóstolhatnak egyébként olyan ételkülönlegességeket is, mint a cápa chutney, illetve a denevér curry is, melyet még mindig fogyasztanak a helyiek alkalmanként, mi azonban inkább maradtunk a kevésbé extrém fogásoknál. 

1. Óratorony, Victoria, Mahé

2. Napfelkelte, Mahé

3. Fél-tengeralattjáró, Eden Island, Mahé

4. Halraj

5. Moyenne-sziget

6. Villa, Cote d'Or, Praslin

7. Coco de mer, Vallée de Mai, Praslin

8. Vallée de Mai, Praslin

9. Óriásteknős, Curieuse-sziget

10. Curieuse-sziget

11. Saint-Pierre-sziget

12. Anse Lazio, Praslin

13. Anse Lazio, Praslin

14. Anse Georgette, Praslin

15. Naplemente, La Digue

16. Grande Anse, La Digue

17. Petite Anse, La Digue

18. Bicikli, La Digue

19. Source d'Argent, La Digue

20. Naplemente, La Digue

Az Indiai-óceánban található Seychelle-szigetek lakossága a legkisebb Afrika államai közül. A Seychelle Köztársaság népessége alig 100 ezer fő, és a szigetek a 16. századik lakatlanok voltak. Jelenleg főként francia, afrikai, indiai és kínai bevándorlók leszármazottjai lakják. Az ország 155 szigetből áll, ám csak néhány lakott ezek közül.

A legnagyobb sziget Mahé, ahol az ország lakosságának közel 90%-a él. Ide érkeznek a nemzetközi járatok is. A szigeten található Victoria is, a főváros, amely a világ legkisebb fővárosa. A város jelképe az óratorony, amely a londoni Big Ben mása, de találunk még itt szép templomokat is. Victoriától nem messze található az Eden Island mesterséges szigete, amit a bevásárlóközpontja miatt érdemes felkeresni, illetve az aranyos fél-tengeralattjárója miatt, amiben úgy tekinthetjük meg az óceán élővilágát, hogy vizesek lennénk. Így csodás fotókat is lehet készíteni a körülöttünk úszkáló halrajokról.

Victoria kikötőjéből indulnak a kirándulások a Sainte-Anne Tengeri Nemzeti Parkba, ahol pedig már könnyűbúvárkodhatunk is. Az egész napos túra keretében körbesétálhatjuk a Moyenne szigetet, illetve a sekély vízben át is sétálhatunk a Long Island nevű szigetre, ami egykor börtönként funkcionált.

Victoriából rendszeres hajójáratok indulnak a 7500 lakosú Praslin szigetére. A szigeten sok szép tengerpart található, az én kedvencem az Anse Lazio volt, ahonnan egy rövid 4 km-es túra keretében akár át is sétálhatunk az Anse Georgette-be, ha igazán bevállalósak vagyunk. Az Anse Georgette egyébként egy privát tengerpart, ahová csak engedéllyel lehet belépni, ha nem ilymódon közelítjük meg. Praslin megfizethető árú tengerpartja a Cote d'Or, ahol akár saját villában is lakhatunk, és a hotel személyzete a nappalinkban szolgálja fel a reggelit.

Szintén érdemes részt venni a Curieuse és Saint Pierre szigetek meglátogatását magában foglaló egész napos programon, ahol szintén van lehetőség búvárkodni, a Curieuse szigeten pedig óriásteknősökkel barátkozhatunk, megsimogathatjuk, megetethetjük őket. Praslin szigetén találjuk még a Vallée de Mai Nemzeti Parkot, amely az UNESCO világörökség része. Itt megtekinthető a Coco de mer azaz a tengeri kókusz, melynek hatalmas termése akár a 18 kg-t is elérheti.

Praslinről több hajótársaság is indít kompokat La Digue szigetére, amit szintén érdemes meglátogatni pár napra. Az út mindössze 15 perc! La Digue az ország legnépesebb szigete, 5 km hosszú. Itt már nem lehet autót bérelni, helyette a turisták biciklit bérelnek. Így könnyedén bejárható a sziget egy nap alatt is. Érdemes eltekerni a Grande Anse tengerpartra, ahonnan egy kis ösvényen eljuthatunk a Petite Anse partszakaszra, vagy még messzebbre is! Fontos azonban vigyázni, mert a nyílt óceán miatt itt óriásiak a hullámok!

La Digue legfontosabb látnivalója a Source d'Argent partszakasz, ami egyben az ország jelképe is. A National Geographic szerint ez a világ egyik legszebb strandja. Utunk egy ültetvényen vezet, ahol belépőt is kell fizetni, de megéri, hiszen vanílianövények és gránittömbök között haladunk el. Az óceánpart tényleg csodaszép. A zegzugos utunk bokrok és sziklák között vezet. Igazán hangulatos. Érdemes megvárni a naplementét is. A Seychelle-szigetekre egyedi állat-és növényvilága miatt érdemes ellátogatni. A tengerben már a sekély vízben is halakkal úszunk, a parton gyíkok, gekkók futkároznak. Ez maga a paradicsom!

Peru gasztronómiája nekünk kissé ismeretlen lehet, azonban Latin-Amerikában annyira kedvelik a perui ételeket, hogy több szomszédos országból csupán azért járnak át a turisták, hogy egy jót egyenek. A perui ételek igen fűszeresek és karakterisztikusak, gyakran használnak fokhagymát, chilit és lime-ot a helyiek. A perui konyha erdetete a nagy múltú inka népig vezető vissza, de természetesen számos európai hatás is érte. A szomszédos népektől pedig szintén vettek át bizonyos ételeket az évszázadok során.

A legfontosabb perui alapanyag a burgonya. A helyiek szerint közel 4000 fajta burgonya terem az országban, így nem meglepő, hogy ez a legtöbb étel hozzávalója. A quinoa nevű gabonaféle szintén gyakran megjelenik, köretként vagy levesben fogasztják leginkább. A kukorica, hasonlóan sok más latin-amerikai országhoz, Peruban is igen nagy népszerűségnek örvend. A peruiak sok húst fogyasztanak, a tengerparton pedig rengeteg halételet kóstolhatunk meg.

Peruban a legtöbb vacsora vagy ebéd levessel kezdődik. A perui levesek nem tartalmaznak húst, viszont igen sok tésztát, rizst esetleg gabonaféléket tesznek bele a helyiek. Ha nem szeretnénk levest, megkóstolhatjuk a ceviche perui változatát, amely nekem személy szerint a kedvencem volt Latin-Amerikában. A marinált, nyers halakból készült étel perui változata igen fűszeres, hagymával, chilivel és lime-lével szolgálják fel. Egy másik híres előétel a papa a la huancaina. Ez főtt burgonya csipős sajtszósszal leöntve, és salátával felszolgálva.

A föételek között iganán érdekes fogásokat találunk. A perui konyha legkülönlegesebb fogása a sült tengerimalac. A turistákat sokkolva az állatot egyben szolgálják fel, a fejét is meghagyva. Az íze nem különösebben izgalmas, de biztosan életre szóló élmény megkóstolni. A másik ikonikus étel az alpaka-steak. Fontos megjegyezni, hogy mivel az állatokat a szőrükért tartják, így leginkább az idősebb alpakák húsát szolgálják fel, így itt is inkább az élmény miatt érdemes az ételt megrendelni, nem pedig az íze miatt. A harmadik perui főétel, amit ki kell próbálni a lomo saltado, ami tulajdonképpen sült marhabélszín. Nekem ez az étel igen ízlett, hiszen a sok hagyma és paradicsom miatt igen karakterisztikus íze volt.

A leghíresebb perui ital a pisco, amely egy 40% alkoholtartalmú borpárlat. Van ugyan, aki magában fogyasztja, de a helyiek legtöbbször koktélként lime hozzáadásával isszák. Ezt hívják Pisco Sour-nak. Létezik maracujáa verziója is, ezt is érdemes megkóstolni. Az alkoholmentes üdítőitalok közül a legtöbbet a sárga színű, tutti-frutti ízű Inka Colából fogyasztjak, ami Peruban népszerűbb, mint a Coca Cola. Igazán különleges a chicha morada is, amely annak ellenére, hogy egy speciális fajta kukoricából készült ital, íze mégis igen édes, így jól illik szinte bármilyen főétel mellé. 

Ha Peruban járunk, feltétlenül vegyünk a szupermarketben Sublime csokit, ami igazán finom, nem véletlen, hogy ez a helyiek kedvenc édessége. Ha Peru gasztronómiájájáról beszélünk, nem hagyhatjuk ki a teákat sem, amelyek megkönnyítik az alkalmazkodást a nagy magassághoz. Érdemes kokalevélből készült teát inni naponta legalább egyszer, de a helyiek magát a levelet is szívesen rágcsálják. Nekik ez a kulturájuk része. A másik tea a muna, egyfajta mentalevélből főzött ital. Ez szintén számos jótékony hatással bír a szervezetre, javítja a gyomor működését, segíti az emésztést.

A hatalmas kiterjedésű Kolumbia konyhájáról nem egyszerű feladat röviden írni, és a 6 nagy régió konyhája is igen eltér egymástól. Ha mégis nagyvonalakban szeretnénk róla beszélni, elmondhatjuk, hogy a spanyol konyha volt rá a legnagyobb hatással, és az őshonos kolumbiai főzési szokások mellett afrikai és arab behatások érték. A kolumbiai ételek kevésbé népszerűek az országon kívül, mint más latin-amerikai ételek, ami arra vezethető vissza, hogy a kolumbiai ételek nem igazán fűszeresek, az ízek nem igazán karakterisztukusak.

Az ország konyhájának legfontosabb alapanyagai a burgonya, a rizs, a bab és a kukorica. Húst gyakran fogyasztanak, leginkább baromfi és sertéshús kerül az ételeikbe. A tengerparti régiókban a halak és a tenger gyümölcsei az elmaradhatatlan összetevők. Ezeken kívül sok gyümölcsöt fogyasztanak, illetve ezekből készült gyümölcsleveket isznak.

A legősibb kolumbiai étel az arepas, amely egy kukoricalisztből készült, olajban vagy serpenyőben sült lepény, amely elmaradhatatlan eleme a hagyományos kolumbiai reggelinek. Ha már a reggelinél tartunk, mindenképpen kóstoljuk meg a világhírű kolumbiai kávét, ami a remek minőségű kávébabok miatt tett szert hírnevére. Érdekesség, hogy a kolumbiaiak nem kávéznak annyira, ők a napot inkább teával vagy forrócsokival indítják. Ha pedig forrócsoki, azt inkább vízzel főzik, mintsem tejjel, az íze pedig kevésbé édes, hiszen kevesebb cukrot és több csokoládét tartalmaz.

Bogota nemzeti étele az ajiaco nevű leves, melyet minden ottjáró turistának kötelező megkóstolnia. A hagyományos andok-beli étel kukoricából, burgonyából, és csirkehúsból készül, és általában rizst is szolgálnak fel mellé. Ahogy Bogota városa és az ajiaco összeforrt, így elmaradhatatlan teendő Medellinben járva enni egy bandeja paisát. A tápláló étel számos hozzávalója közé tartozik a rizs, a bab, a főzőbanán, az avokádó, a tojás és kolbász illetve darált marhahús.

A kolumbiaiak egyébként sok zöldséglevest fogyasztanak, gyakran kerül például lencseleves az asztalra. Ezek a levesek annyira sűrűek, hogy a külföldiek szemében inkább tartoznak a főzelékek közé. Szintén kolumbiai leves a mondogo, amely különböző zöldségek (répa, káposzta, zeller, burgonya és foghagyma) illetve pacal összefőzéséből készül. 

A főétkezések között a helyiek empanadát esznek. A kis, hússal töltött táskak más latin-amerikai országban is igen népszerű snack-ek. Hasonlóan közkedvelt a pan de yucca, azaz a maniókából és sajtból készült kis, puha finomság. Szintén igazi utcai gyors finomság a bunuelos (olajban sült, sajttal töltött kerek fánk), illetve az almojabana, amely egy kis, kukoricalisztből készült, sajtos zsömle. Ezeken kívűl még a tamalest érdemes megkóstolni, amely kukoricalisztből készült sütemények banánlevélbe csomagolva.

A desszertek közül a legismertebbek az édes és krémes tres leches sütemény, a tejberizs, és a banánlevélbe csomagolt bocadillo, ami a guava gyümölcsből készült zselés lekvár. Az országban járva kihagyhatatlan dolog megkóstolni az egzotikus gyümölcsökből készített gyümölcsleveket. Az elterjedtebbek a mangó, az alma, az eper, a szeder és a guava. Az alkoholos italok közül érdemes a Club Colombia sört megkóstolni, illetve a cukornádból erjesztett, ánizs hozzászólásával készült, magas alkoholtartalmú aguardientét.

A karibi Dominikai Köztársaság konyhaművészete a spanyol, az afrikai és a közel-keleti, valamint az őshonos karibi konyha keveredéséből jött létre. A sziget adta alapanyagokból és fűszerekből készített fogások ízletesek és változatosak. Helyenként sok hasonlóságot mutatnak a többi latin-amerikai ország konyhájával. 

A spanyol konyha hatására a legtöbb dominikai fogás tartalmaz húst vagy halat. Emellett a szigeten termesztett rizs és a kukorica a legfontosabb összetevők. Emellett sok zöldséget és gyümölcsöt fogyasztanak. A legfontosabb zöldségeik a burgonya, a pálmaliliom, vagy másnéven jukka, a főzőbanán, a bab és a saláta. A gyümölcs közül narancsot, banánt és mangót esznek leggyakrabban. 

A legtipikusabb, és tisztán dominikai eredetű étel a mangu, amely pürésített főzőbanánból készül. Ezt a helyiek leginkább reggelire fogyasztják, de az éttermek ebédre és vacsorára is felszolgálják ezt az igen egyszerű fogást.

A Dominikai Köztársaság legnépszerűbb étele a Sancocho, amit mindenképpen érdemes megkóstolni. A tápláló fogás többféle húsból készül, a hagyomány szerint hét féle húsból főzik, méghozzá négy különböző állat húsából. A végeredmény egy sűrű pörkölt, amit főzőbanánnal főznek össze, majd rizzsel tálalnak. A rizs egyébként a legtöbb étel (mártasok, levesek) mellé kerül köretként az asztalra. 

Ezeken kívül még fontos főételek a habichuelas és a monfongo, mindkettő puerto rico-i eredetű fogás, de mára már a Dominikai Köztársaság konyhájának szerves részét képezik. A habichuela egy babból készült pörkölt, amit rizzsel és salátával szolgálnak fel, míg a mofongo egy fözőbanán-püréből készített étel, amit foghagymával és olívaolajjal fűszereznek, illetve sertéstelertővel szolgálnak fel. Mindkét étel igen tápláló.

A főétkezések között a dominikaiak tostonest, azaz kétszersült főzőbanánt rágcsálnak, ami náluk olyan, mint a nachos Mexikóban. Gyakran nem magában eszik, hanem mártogatós szószokkal, melyek lehetnek paradicsomalapúak, sajtosak vagy éppen hagymás ízesítésűek. Amit még mindenképpen érdemes megkóstolni a Dominkai Köztársaságban járva az a languszta. Itt, a tenger közelsége miatt az az étel is a megfizethető kategóriába esik, nem pedig luxuscikknek. Érdemes hát ezt választani az étlapról, a helyiek igen finoman készítik el nekünk.

Ha italok, akkor az első helyen a karibi rumokat kell megemlíteni, amely olyan híres koktélok alapja, mint a Pina Colada vagy a Cuba Libre. Szintén dominikai büszkeség a rumból és vörös borból készített Mama Juana, melyet különböző fűszerek, gyógynövények és fakérgek hozzáadásával készítenek. Ha pedig valami igazán életre szóló gasztróéményben akarjuk, hogy részünk legyen, kóstoljuk meg a Pina Colada koktélt ananász-pohárból! Ilyet nem sok helyen ihat az ember! Ha pedig sör, akkor érdemes megkóstolni a helyi Presidente nevű italt.

Ezeken kívül kóstoljunk meg annyi gyümölcslevet, amennyit csak tudunk. Van bőven választék. A gyümölcsleveket kérhetjük tejjel vagy vízzel. Én például többször ittam fekete datolyaszilvából készített turmixot, ami nagyon ízlett. Emellett a maracuja, a tamarind és a guava a legnépszerűbbek, de cseresznyelevet és citromlevet is ihatunk a legtöbb helyen.