Dánia mezőgazdasága mindig is fontos szerepet játszott az ország életében, így nem meglepő, hogy konyhaművészete is igen jó minőségű. A családok egykor maguknak állították elő a hozzávalókat, és a nagy mennyiségnek hála még a hosszú, hideg tél során is maradt mit enni. A dán ételek nem túl fűszeresek, a legfontosabb fűszerek, amit használnak a babérlevél, a bors, a kapor, az oregánó, a rozmaring és a kakukkfű.

A dánok sok húst, halat és burgonyát fogyasztanak. A halak és tenger gyümölcsei fontos szerepet kap a dán konyhában, hiszen a hosszú partszakasz miatt közül a legfontosabb a lazac, a lepényhal, az angolna és a kaviár is fontos szerepet kap. A húsok közül első helyen áll a sertés, de sok szárnyast és marhahúst is esznek. A sonka és a szalonna fontos kiváló minőségű, és elmaradhatatlan alapanyag.

A dánok sokszor fogyasztanak szendvicset ebédre, hiszen inkább vacsorára esznek kiadós, meleg ételt, mikor együtt a család. Ez a szokás még az 1800-as évek derekán kezdődött, de azóta is tartják a dánok. Az úgy nevezett smorrebrod szintén megjelenik a svéd és a dán konyhaművészetben. A dán verzió alapja a dánok híres rozskenyere, amelyre különböző feltétek kerülnek, de nem fedik le a szendvicset egy másik szelet kenyérrel. A tartalmas feltétek között lehetnek húsok, felvágottak, halak, sajtok, levár, főtt tojás és egyéb köretek.

Hasonlóan ikonikus dán étel a frikadeller, ami egy kerek, sült, vagdalt húsgombóc, ami leggyakrabban sertéshúsból készül. Az étel eredete vitatott, hiszen találunk hasonlót a német és a lengyel gasztronómiában, de tény, hogy a dánok kedvenc főétele, melyet gyakran fogyasztanak főtt burgonyával és salátával. Igazán finom, ne hagyjuk ki, ha Dániában járunk. Szintén az ország nemzeti étele a stegt flaesk, amely egy sertéssült petrezselymes burgonyával és mártással tálalva. Ez a dán karácsonyi menü egyik legfőbb fogása.

A sült kolbász is elmaradhatatlan dán étel, amit a hot doghoz hasonlóan gyakran esznek kifliben ketchuppal, majonézzel és sült hagymával vagy esetleg uborkával. A dán kolbász gyakran vörös színű, hogy így még forróbbnak és étvágygerjesztőbbnek tűnjön. A dán hot dog az ország kedvenc gyorsétele, és egyben a dán kultúra szerves részét képezi.

A dánok sok kávét és csokis tejet fogyasztanak, de talán a legfontosabb alkoholmentes italuk a bodzaszörp, ami igen nagy népszerűségnek örvend az országban. Ezt gyakran a dánok maguknak készítik el, és telente forralva isszák, mert azt tartják, hogy jó a megfázásra. Az alkoholos italok közül pedig természetesen a sör áll első helyen. Elég csak a Carlsberg vagy a Tuburg márkát említeni, melyek az ország fontos exportcikkei. Ezen kívül fontos még megemlíteni az akvavitet, amely egy burgonyából készült rövidital, melyet különböző fűszerekkel ízesítenek, illetve a gloggot, ami egy fajta puncs vörösborból készítve, amit a dánok karácsony környékén fogyasztanak.

A dán édességek közül érdemes megemlíteni a wienerbrodöt, ami egy osztrák pék nevéhez kötődik, aki Dániába vándorolt be. A dán sütemények egyszerű alapanyagokból, csokoládéból és szárított gyümölcsökből készülnek. A legfontosabb gyümölcseik pedig az alma, a cseresznye, a szilva, a körte, a ribizli és az erdei gyümölcsök.

Panama földrajzi helyzetéből adódóan mindig is egy összekötő pont volt. Egy híd, ami összeköti Észak- és Dél-Amerikát, egyik oldalán a Karib-tenger, a másikon a Csendes-óceán határolja. Így nem meglepő, hogy konyhája is igen egyedi, amely a spanyolok érkezésével még inkább megváltozott. A helyiek elsősorban halakat és tengeri ételeket fogyasztanak, és igazán izgalmas fűszereket használnak fel. Emellett sok babot és rizst fogyasztanak, és csirke is igen gyakran kerül az asztalra.

Panama Nemzeti étele a sancocho, amely egy igen tartalmas leves, krumplival és csirkehússal. A helyi fűszerek és a kukorica teszi igazán panamaivá. Gyakran fogyasztják avokádóval és rizzsel. A panamaiak szívesen fogyasztják ebédre vagy vacsorára, de akár reggelire is, mert azt állítják, hogy kijózanít. Panamában gyakori köret a sült banánból készült patacon. Ez egy lepény, amit karikára vágott, sózott, zöld banánból sütnek ki aranysárgára. Ezt egyaránt eszik halételek és csirke mellé is. Fontos nemzeti ételük még a ropa vieja, ami tépett marhahúst tartalmaz, gazdag paradicsomos mártásban főzve hagymával, paprikával és fűszerekkel. Gyakran rizzsel tálalják, ez a panamai otthoni konyha ízletes ízeit testesíti meg.

Panama konyháján, különösen a Karib-tenger partján, jelentősen érződik az afrikai, illetve karibi hatás. Itt sok ételhez használják a kókuszt, a kókusztejet. Kóstoltam például kókuszos csirkét rizzsel, ami igazán finom volt. De magába a rizsbe is kevernek néha kókusztejet hogy megbolondítsák. Azonban nem csak az ételekhez használnak kókuszt, hanem sok ilyen, rumos alapú, kókuszos koktélt is ihatunk. Igazán finomak.

Panamában kötelező megkóstolni a különböző halételeket. Én sügért ettem a halpiacon, amit fokhagymás pácban sütőttek ki. Nagyon finom volt, de a kagylók, rákok is mind kiváló minőségűek. Ha pedig a tenger gyümölcseit említjük, természetesen a panamaiak is imádjak a már sokat emlegetett cevichét, azaz a marinált, citromos lében pácolt tenger gyümölcseit. 

Az étkezések között a panamaiak kedvenc csemegéje az empanada, azaz a töltött kis tésztabatyuk. Itt egészen érdekes töltelékek is kerülnek a lepénykékbe, mint például tonhal. A panamaiak szeretik őket olajban kisütni, úgyhogy egy kicsit eltérőek a panamai empanadák a dél-amerikaiaktól. A juka vagy manikóka fánk maniókából készül, fűszerekkel ízesítik, és aranybarnára sütik. Ezek a ropogós finomságok népszerű utcai ételek Panamában, és minden látogatónak kihagyhatatlan kóstoló. Panamában reggelire leginkább hojaldrát esznek, ami egy fajta leveles tésztából készült sült kenyér. Más sült ételek, sajtok, kolbászok és pörköltek, például hagymás steak, máj vagy párolt kolbász kíséretében fogyasztják.

Az italok között számos hazai sört találunk, például a Panama láger, illetve a Balboa. Ezen kívül híres még az abuelo nevű rum. Lassan desztillált és kis tölgyfahordókban érlelt, lágy, gazdag és sima íz jellemzi. Ez a családi vállalkozásban működő termelő átlagosan 5 évig érleli ezt a rumot régi Jack Daniels hordókban. Az alkoholmentes italok közül pedig érdemes megkóstolni a chichemét, amely szárított kukuricaszemekből készül, amiket egészen apróra zúznak, és sűrített tejjel felforralják. Fahéjjal és szerecsendióval fűszerezik. A panamai forróságban igen hűsítő a hidegen felszolgált innivaló.

Chile konyhaművészte az ősi indián lakosok és az európai étkezési szokások keveredéséből alakult ki. Főként a spanyolok, a németek, az angolok és a franciák hagyományait vették át. Az ország nagy kiterjedése következtében az alapanyagok igen változatosak. A hosszú tengerpart miatt a halak és a tenger gyümölcsei az ország konyhájának alapját képezik. A sok termőterület pedig jó minőségű alapanyagok sorát adja.

A chilei konyha legfontosabb hozzávalói a búza, a kukorica, a burgonya, a hagyma, a fokhagyma, az avokádó, az olajbogyó és a bab. A chileiek sok húst esznek, leginkább marhát és szárnyasokat. A legfontosabb gyümölcsök az alma, a körte, a barack és a szőlő. A chilei ételek kellemesen fűszeresek és ízletesek.

Talán az egyik legtipikusabb eleme a chilei gasztronómiának a lomo a lo pobre, azaz a sült marhahús. Ezt szinte bárhol kérhetjük Chilében. A nagy szelet marhahúst sült krumplival és két tükörtojással és egy kis apróra vágott hagymával tálalják. Egy másik fontos chilei húsétel a marhabélszín, illetve aprított sült marhahúst is rendelhetünk, hiszen van választék bőven.

Ha már végigkóstoltuk a marhahúsból készült finomságokat, ideje áttérni a halételekre. Számos grillezett halból rendelhetünk. A pisztráng és a sügér a legnépszerűbbek, de a lazacot is nagy előszeretettel fogyasztják. Nem is beszélve a kagylókról és rákokról. Itt érdemes megemlíteni a sok latin-amerikai országban ismert cevichét is, azaz a marinált halakból és tenger gyümölcseiből készült ételt. A chilei verzióhoz mentát és koriandert adnak hozzá, és salátával szolgálják fel.

Chilében érdemes egyébként ebédre menüt kérni az éttermekben, hiszen igen olcsón ehetünk egy több fogásos menüt. Az első fogás lehet ceviche, vagy leves (én egy igen finom sütőtöklevest ettem egy étteremben), a főétel pedig valamilyen húsos étel vagy tészta. Néha süteményt is kapunk hozzá.

A chilei konyha ikonikus eleme még a completos. Ez a chilei hotdog, a helyiek kedvence streetfood-ja. A zsömle és a virsli mellé itt avokádókrém, nagy adag majonéz és paradicsomsaláta jár. Érdemes kipróbálni! A másik elmaradhatatlan finomság a már jól ismert empanada. Annyi csavarral, hogy a chilei tésztabatyukba a hús mellé tojás és olajbogyó is kerül. Szintén nemzeti ételük a pastel de choclo, amely egy sós kukoricapite hússal.

Az italok között a legfontosabb megemlíteni az elsőrangú chilei borokat. Az ország bortermelése ötszáz éves múlttal rendelkezik, és mára a világ ötödik legnagyobb bor exportőre. Az országban egyaránt találunk fehér és vörös borokat. Mindkettő kiváló. Én a Misiones de Rengo nevű vörösbort tudom ajánlani közülük. A chilei sörök közül az Austral nevű, patagóniai márkát kóstoltam, ami igen finom. 

Chilében járva kötelező megkóstolni a mote con huesillot is, ami egy alkoholmentes, hűsítő ital, ami vízből, cukorból, fahéjból és szárított barackból készül, amihez főtt búza bogyókat adnak. A végeredmény egész ízletes. A desszertek közül pedig a dulce de leche nevű világhírű karamellkrémet a chileiek magukénak vallják, bár az eredete igen vitatott, hiszen az argentínok is pályáznak arra hogy hivatalosan a nezeti tulajdonuk legyen ez az ínyencség.

Bolívia konyhaművészte igazán egyedi, hiszen gyökerei az inka és az aymara indián étkezési hagyományokat őrzi. Emellett pedig érezhetők rajta az európai hatások is, leginkább a spanyol, olasz és német konyha hagyta rajta a lenyomatát, illetve arab hatások is érték. Az ország hideg klímájú, magashegyi régióiban sok fűszert használnak, míg az amazonasi területeken több gyümölcsöt és zöldséget esznek.

Az ételek legfontosabb hozzávalói a kinoa, aminek magja gluténmentes, így egyre jobban kezd elterjedni a világban, mint a rizs alternatívája, illetve a kukorica és a burgonya. Emellett a rizs is népszerű, illetve sok húst is esznek. Az amazóniai területeken pedig, ahogy említettem, sok gyümölcsöt és különleges zöldséget esznek, mint a manióka. Mivel én csak a magashegyi térségben jártam, így ezeket az ételeket fogom bemutatni.

A bolíviai ételek igen kiadósak, elég csak a nemzeti ételükre a pique machora gondolni. Ez az étel marhahúsból, virsliből, főtt tojásból, hagymából és sült krumpliból készül, többek között. Bőséges fűszerezése miatt az íze igen gazdag, adnak hozzá csípős paprikát, ketchupot, mustárt és majonézt. A legenda szerint egy este éhes munkások kérték egy étteremben, hogy készítsenek nekik valamit, de már csak a maradék maradt, így azt vágták nekik össze. Innen a furcsa név, ami kb annyit tesz, hogy "vegyenek belőle, férfiak!" Aki legyűri a fogást, az bizony férfi a talpán!

De a silpancho sem kevésbé tápláló. Itt a hús mérete nagyjából a tányéréval vetekszik, és teljesen befedi az alatta található rizst és burgonyát. A húsra apróra vágott paradicsomot és hagymát szórnak. Az étel neve kecsua erdetű, és vékony húst jelent. Igen, a hús bármilyen hatalmas is, de igen vékony.

Maradva a húsos ételeknél, érdemes megkóstoltni az anticuchost is, ami nyárson sült húst jelent. Ez készülhet bármilyen húsból, de a helyiek kedvence a marhaszív. Itt is intenzív fűszerezésre készüljünk, köményt, fokhagymát, borsot, csípős paprikát és ecetet is használnak a bolíviaiak az ízesítéshez. És ha még ez sem elég extrém, sok helyen ehetünk láma kolbászt is, amit zsömlében szolgálnak fel paradicsommal és hagymával. Természetesen bőséges fűszerezéssel kisütve.

A bolíviai konyhában igen fontos helye van a kionának, amit köretként is fogyasztanak, de nekem igen ízlett a kinoa levesük is. A hideg időben kellemesen felmelegít, jótékony hatásáról pedig számtalan cikket írtak már. Az étkezések között a bolíviaiak leginkább empanadat esznek (kis sült tésztabatyuk általában hússal és sajttal töltve). Ők azonban nem így hívják az élelt, hanem saltenasnak.

A hideg idő miatt a helyiek igen sok gyógyteát isznak, melyek közül én is megkóstoltam párat. Ittam citromverbenát, boldót és ánizsteát is. A bolíviaiak egyébként továbbra is fogyasztanak kokateát, így szinte bármelyik étteremben készítenek nekünk is egyet. De ittam kokasört is például. Ha maradnánk a hétköznapibb alkoholos italoknál, akkor is találunk finom söröket szép számmal. Például a Pancena, a Huari vagy az Uyuni. A singani pedig a bolíviaiak szőlőből készült brandyje. Mivel igen erős, érdemes inkább valamilyen koktél összetevőjeként megismerkedni vele

első ízben.

Bár Ecuador területre nem egy hatalmas ország, mivel azonban vannak tengerparti, magashegyi és amazonasi esőerdők által borított régiói is, így a konyhája jelentős eltéréseket mutat. A tengerparton sok halat és tenger gyümölcseit fogyasztanak, míg a dzsungel borította területeken sok egzotikus gyümölcs és növény az étrendjük alapja.

Ecuador konyhája sok hasonlóságot mutat a szomszédos andoki országok konyháival (Peru, Kolumbia, Bolívia), de a hódító spanyolok is rajta hagyták a lenyomatukat. Az ecuadori ételek legfontosabb hozzávalói a kukorica, a burgonya, a rizs, a lencse és a zöld banán. A húsok közül a disznóhús és a csirke a legfontosabb, bár a tengerimalacot sem vetik meg, illetve a halak a tengerparton.

Az ecuadoriak bőséges, több fogásos ebédeket fogyasztanak, ennek elmaradhatatlan része a leves. Ha az ember Quitoban jár, kötelező megkóstolnia a sűrű, burgonyakrémlevest (locra de papa), amely a város jelképe. Sajttal és avokádóval készítik. Ha menüt rendelünk, akkor leggyakrabban csirke vagy tyúkhúslevest kapunk. Ha lehetőségünk van rá, érdemes a helyi halászlét, az encebolladot is megkóstolni, hiszen igen finom ez a sok hagymával készített halleves. A leves az ország hűvös éghajlata miatt népszerű.

A főételek között a legfontosabb a fritata, amely sertéssült, és a legjobb éttermekben llapingachos nevű, sajttal töltött burgonyapogácsával szolgálják fel. Kaphatunk még hozzá sültbanánt, avokádót és kukoricát is, így biztosan nem maradunk éhen. Érdekesség, hogy a legtöbb étteremben kapunk egy kis ropogtatnivalót, amíg megérkezik a rendelésünk. Ez mindig ingyenes, és leggyakrabban sült kukorica.

Ezen kívül fontos főétel még a más latin-amerikai országban is ismert marinált halakból és tenger gyümölcseitből és citromléből készített ceviche, illetve a sűrű lében, zöldségekkel felszolgált tintahal.A chaulafán pedig egy rizs alapú étel, melyet szintén tenger gyümölcseit hozzáadásával főznek. Ez kicsit emlékeztet az ázsiai sült rizsre külsőre, de az íze teljesen eltérő. 

Nap közben az ecuadoriak inkább csak csipegetnek, érdemes megkóstoltni a darált kukoricából készült humitast, amit stílusosan kukoricalevélben szolgálnak fel. Az én nagy kedvencem a snackek közül a yuca kenyér, ami maniókalisztből készül, sós, ropogós, és belül üreges. Illetve a fügés-sajtos szendvics is igen ízletes. A tipikus ecuadori reggeli a trigillo, ami tojásból, főzőbanánból és sajtból készül. Igazán tápláló reggeli. 

Desszertek közül a tejberizs igen kedvelt az országban, de érdemes megkóstoltni a híres ecuadori sajtfagyit is, ami igen édes egyénként. Salcedo város fagyijait az egész ország imádja. Ecuador nagy csoki exportőr, az ecuadori csokoládé világszerte elismert, kakaótartalma legalább 70%-os.

Üdítőitalok között nem sok érdekesség találunk, a helyiek szeretik a cukros, szénsavas üdítőket. Az éttermekben azonban finom smoothie-kat készítenek. A guanamora például szederből és guavából késgül. Illetve megkóstoltam még a roserot is, ami egy igen édes ital tele apróra vágott gyümölcökkel és kukoricadarabokkal. A sörök közül a Club Cerveza az ország nemzeti itala, a helyi borok is igen finomak.

igen finomak.

Nepál konyháját nem könnyű feladat bemutatni, hiszen nincsen egy egységes főzési mód, minden régió étkezési szokásai eltérnek. Ha mégis megpróbálnánk jellemezni, talán a multikulturalizmus lenne a legjellemzőbb rá, hiszen keverednek benne a különböző népek és vallások sajátosságai, nagy hatással volt rá a szomszédos India és Tibet konyhája, illetve a hegyvidéki éghajlat is rányomta a bélyegét az ország konyhájára.

A nepáli konyha alapját a rizs adja, melyet a helyiek szinte minden étkezéshez fogyasztanak. Emellett elmaradhatatlan a lencse, illetve a zöldséges vagy húsos curry. Az ételekhez gyakran esznek savanyúságokat, ami lehet paprika vagy más erjesztett zöldség, citrom vagy lime. A Himalája régióinak konyhája azonban jelentősen eltér a hagyományos nepáli konyhaművészettől.

A legismertebb nepáli étel a momo, amik tulajdonképpen kis gombócok különféle töltelékkel. Eredetileg kizárólag darált bivalyhússal töltötték őket, de manapság gyakran kerül bele csirke- vagy birkahús, ahogyan zöldségek és sajt is. Érdekesség, hogy a momo Tibetből származik, nevének jelentése lisztből készült, gőzölt zsemle. Manapság a gombócokat nem csak párolják, néha olajban sütik ki őket, alakjuk pedig lehet kerek vagy félhold alakú. Általában csípős szószokkal tálalják.

A másik fontos nepáli étel a dal bhat. A helyiek szerint ez az étel olyan tápláló, hogy 24 órára erőt ad annak, aki megeszi. Ebben lehet valami, hiszen a rizsnek és a lencsének a kombinációja, melyhez egy nagy ropogós lapos kenyér és különböző savanyúságok, spenót, esetenként zöldséges curry és különböző cutney-k is jár hozzá. Már a tálalás is látványos, hiszen egy nagy tálcán érkezik az étel, középen a rizs, körülötte pedig a többi hozzávaló kis tányérokban szétválogatva.

A hegyvidék, azaz a Himalája ételei még közelebb állnak a hagyományos tibeti konyhához. A zord, hideg éghajlat és a terméketlen kerület miatt a hozzávalók inkább a burgonya, a bab, a köles és a hajdina. Az itt élő emberek is inkább a meleg leveseket részesítik előnyben, és sok teát fogyasztanak. Az itt élő jakok tejéből készült sajt és joghurt is nagy szerepet kap mindemellett.

Az egyik legismertebb levesük a thukpa, amely egy tésztából és különböző zöldségekből készült, tápláló, meleg leves. Hozzá hasonló a thenthuk, amely kicsit vastagabb, búztatésztából készül, de hasonlóak zöldségekből áll. Mindkettő leves készülhet jak vagy bárányhús hozzáadásával is. A sherpák által lakott területek kedvelt étele pedig a sherpa stew, vagy shyakpa, amely kicsit hasonlót a már említett thukpa levesre ízvilágát tekintve, ám a leves tésztája eltérő. A sherpa stewban kézzel gyúrt galuskákat találunk helyette.

A himalájai teát már említettem. Érdekesség, hogy az Everestre tartó híres túraútvonalon teaházakban szállunk meg, és ebédelünk. Az étlapon pedig legalább 5, esetenként még több teából választhatunk. Az adag sem akármilyen, hiszen a kis termosz náluk egy literes, a közepes kettő, a nagy pedig még ennél is több, bár ezt sosem mertem kérni. A mentatea és a gyömbértea minden teaházban szerepel, de kérhetünk masala teát is, amely tejpor hozzáadásával készül. Ezen kívül még kipróbáltuk a meleg mangólevet, ami nem is volt annyira rossz, mint amilyennek tűnik. A nepáli alkohol közül csupán a Gorkha és a Barasinghe sört kóstoltam meg. Mind a kettő igen kellemes ízű, csak ajánlani tudom őket.

A japán konyha alapját a halak, illetve a tenger gyümölcsei és a rizs képezik. A rizs az étkezések elmaradhatatlan része, amit a helyiek már több, mint kétezer éve termesztenek. Ezeken kívül ételeik gyakran tartalmaznak szárított algát, illetve tofut és zöldségeket. A legnépszerűbb ezek közül a kínai kel, a padlizsán, az uborka és a répa. A húsfogyasztás csupán a 19. században terjedt el, az országba érkező külföldiek hatására.

A legismertebb japán étel a szusi, ami főtt, ecetes rizsből és halból, illetve más tengeri eredetű élelmiszerből készül. A közhiedelemmel ellentétben a szusi nincsen minden esetben algalapokba tekerve, ez csupán az egyik fajtája, melyet makizusi. Japánban sokkal gyakrabban fogyasztják a nigirizusit, mely ovális alakú, feltéte pedig hal és más tenger gyümölcse, illetve az inarizusit, amely tufubatyuba csomagolt rizs. A szusit általában szójaszószba mártogatják, illetve vaszabival és gyömbérrel ízesítik.

Ha a japánok nem rizst esznek, akkor biztosan tésztát. A három legfontosabb tésztatípus a rámen, a szoba és az udon. A rámen tésztát a nevét viselő levesben fogyasztják, míg a szoba hajdinalisztből készül. Ennek a sült változata a jakiszoba. A harmadik típus, az udon vastag, búzalisztből készült tészta. Tipikus japán étkezés a bento, mikor kis dobozban tálalnak fel különböző ételek együttesét. A hagyományos japán bento rizst, halat vagy húst illetve zöldségeket tartalmaz.

A japánok leginkább nagy társaságban szeretnek étkezni. Gyakran a tatami szobában esznek, a padlón ülve. Elmaradhatatlan a meleg törölköző, vagy a hideg törlőkendő, melyek a kéz tisztítására szolgálnak az étkezések előtt. Evőpálcikákkal esznek, melynek a hegyes vége mindig balra mutat, mikor nem használják. Ételeiket megosztják egymással. Erre jó példa az izakaja típusú étterem, amely egyfajta bár, ahová leginkább munka után ülnek be az emberek iszogatni, és különböző fogásokat rendelnek, amiből aztán mindenki azt vesz, amit akar. A végén a számlát egyenlően elosztják. 

Hasonlóan közösségi étkezés a yakiniku, mikor is a japánok maguknak grillezik a húsaikat az asztal közepén lévő barbecue sütőben, tűz felett. Ez lehet marha, sertés, csirke vagy bárány is, esetenként pedig zöldségek. Ha pedig levest szeretnének enni, shabu shabut nabet, vagy valamilyen más hotpotot esznek, melyet szintén egy nagy, közös tálban főznek össze maguknak. Mikor kész, mindenki szed magának egy tányérral belőle. A hot potok általában nyers húsból, tofuból és zöldségekből készülnek. 

Az italok közül a legfontosabb a tea, a híres zöld teát a maccsát egykoron rituális teaszertartáshkhoz használták. Emellett számos zöld tea létezik még. Az alkohol tartalmú italok közül fontos megemlíteni a szakét, amely többféle rizs erjesztésével készül, és általában 12-15% alkohol tartalmú. A másik különlegesség az umeshu nevű likőr, melyet az ume szilvából készítenek. Ezen kívül sokfajta japán sör létezik, érdemes ezeket is megkóstolni. A legfontosabb japán édesség a mochi elnevezésű rizssütemény, illetve a vagasi, amely vörösbab paszta hozzáadásával készül. Próbáljuk ki a maccsa teaízű fagyit is!

Ha az USA-ba utazunk, garantáltan nem lesz nehéz éttermeket találni, hiszen egymást érik a gyorsétteremláncok és a beülős helyek. Első ránézésre a kínálatuk hasonlónak tűnhet a kínálatuk, azonban az USA-ban nem csak hamburger ehetünk. Bár mi csak három államban jártunk, már itt is jelentős különbségeket tapasztaltunk.

Az európai kolonizáció miatt az étkezésük az alapanyagokat és a fűszerezést tekintve sok hasonlóságot mutat az európai országok konyháival. A 20 század azonban sok változás hozott mind a hozzávalókat, mind pedig az elkészítési módokat tekintve. Ekkor történt az étteremláncok elterjedése is.

A legtipikusabb amerikai étel természetesen a hot dog és a hamburger, melyeket New York szívében, mozgó kocsikról vásárolhatunk meg, ha igazán autentikus élményre vágyunk. Érdekesség, hogy kérhetjük hamburgerünket félig átsütve is. Bármennyire is klisé, szintén érdemes behajtani egy drive-in gyorsétterembe is. Nem annyira az ízek kedvéért, mint inkább, hogy igazi hollywoodi filmszereplőnek érezzük magunkat.

Szintén kihagyhatatlan még a híres Kentucky sült csirke megkóstolása, valamint a Buffalo csípős csirkeszárnyaké és a T-bone steaké. A legpuhább húsokat grillezik, és nem olajban sütik. Szintén elmaradhatatlan elem a listánkból a Mac&cheese, a sajtos tészta, amely cheddar sajttal készül. Néha ebbe is kerül ám hús.

Mi New York és Washington mellett Floridában is jártunk, ahol érősen érződik Latin-Amerika és főként Kuba hatása, így az éttermekben is gyakran találunk ilyen fogásokat. Miamiban vagy Key Westen járva mindenképpen együnk egy kubai szendvicset, nem fogjuk megbánni, illetve a sült malac hagymával és lime-os szósszal is igen jellemző étel. Emellett sok helyen lehet tacot, empanadat és más latin-amerikai ételeket kapni.

A gyorséttermek és bárok mellett sok szupermarketben árulnak különböző meleg ételeket, melyeket súlyra mérnek, és a mellette lévő asztaloknál lehet elfogyasztani, de a legtöbb helyen az előre elkészített, csak mikrózást igénylő ételekből is igen nagy a választék. 

Mindenképpen látogassunk el egy tipikus amerikai reggeliző étterembe is, ahol rendelhetünk egy reggeli menüt, ami baconból, tükörtojásból és amerikai palacsintából áll. Az igazán tápláló reggeli mellé természetesen egy nagy bögre kávé is dukál. Szintén kiadós reggeli a lyukas közepű fánk, melyet sok helyen porcukorral hintenek meg, vagy olvasztott csokival öntenek.

Az italokat tekintve a cukros üdítők dominálnak, elég csak a mindenki által ismert márkákra gondolni. Ha kicsit érdekesebb ízeket próbálnánk ki, kérjünk Dr. Peppert (többféle gyümölcs levéből összeállított szénsavas üdítőital) vagy Mountain Dew-t (citrusos üdítőital), esetleg Arizona teát. Az amerikai sörök és borok ezzel ellentétben nem igazán ismertek Európában. A 9%-os Voodoo Ranger IPA sört azonban érdemes megkóstolni. Az amerikai whiskey-ket viszont nem szükséges bemutatni, méltán híresek.

Ha az igazi, autentikus balkáni ízeket akarunk érezni, látogassunk el Bosznia-Hercegovinába, ami gazdag történelmének köszönhetően, és elzártságából adódóan még őrzi sajátosságait. Az ország konyhájára egyaránt hatott az Oszmán Birodalom, illetve a Szovjetunió, azonban a függetlenség elnyerése után is megtartották az étkezési szokásaikat. A Földközi-tenger közelsége miatt pedig ételeik gazdagon fűszerezettek, akárcsak a szomszédos mediterrán országok konyhái.

A bosnyák ételek könnyen emészthetőek, a helyiek gyakran főznek össze különböző zöldségeket, melyeknek levével ízesítik a fogásokat. Gyakori hozzávalók a burgonya, a paradicsom, a hagyma, a fokhagyma, az uborka és a cukkini. Sok tejterméket fogyasztanak, illetve a húsok közül elsősorban marhahúst és bárányt. Fontos megemlíteni az ajvárt is, amely egy paprikából, padlizsánból és fokhagymából készült szósz. Ezt leginkább húsételekhez fogyasztják, de salátákat is ízesítenek vele időnként. Az ajvár természetesen nem csupán bosnyák sajátosság, az egész Balkán régióban igen közkedvelt.

Az egyik legtipikusabb bosnyák étel a csorba leves. Érdekesség, hogy maga a csorba szó eredetileg levest jelent, azonban ma már ez egy egyedi ételt jelent. A csorba leves igen tartalmas, ezért jellemzően a téli hónapokban fogyasztották eredetileg. Húst (jellemzően bárány) és különböző zöldségeket (vöröshagyma, sárgarépa, fehérrépa, zeller, zöldborsó) tartalmaz, a recept pedig generációkról generációkra öröklődött. Egy másik népszerű leves a tarhana leves, amely egy szárított apró tésztaszerűség hozzáadásával készül. Ez az étel szintén Bosznia-Hercegovina konyhaművészetének alappillérét képezi.

A főtelek közöl elmaradhatatlan a csevapi, mely leggyakrabban 5-10 húspogácsából áll, és vékony pitakenyérrel és apróra vágott hagymával tálalják, esetenként pedig sültkrumplit is adnak hozzá. Szintén elmaradhatatlan kipróbálni a burek nevű péksüteményt, mely tartalmazhat húst, sajtot, zöldségeket, de nekem különösen ízlett a krumplival töltött burek. Joghurtitallal együtt a legfinomabb. Szintén kötelező megkóstolni egy bárányhúsból készült fogást. A bárányt a legtöbb helyen egészben sütik nyárson. Az éttermek gyakran hoznak előételként mezét, amely egy kis válogatás húsokból, zöldségekből és kisméretű péksüteményekből. Szintén gyakran jár mellé alkoholtartalmú rövidital.

Már sokat írtam a balkáni zacckávéról, azonban Boszniában különösen érdemes inni egy kávét, hiszen itt egészen különös módon, tradicionális rézedényben szolgálják fel a kávét. A bosnyák rézműves termékek készítése igen nagy múltra nyúlik vissza, így nem csoda, hogy ragaszkodnak a hagyományos rézedény használatához. A bosnyákok igen nagy kávéfogyasztónak számítanak. A kávé mellé gyakran adnak lokum néven elhíresült kocka alakú zselészerű édességet, melyet porcukorral vonnak be. További híres édességek a napraforgómagból, cukorból és mézből készült halva, illetve a baklava, melyek szintén a Közel-Keletről érkeztek a térségbe.

Bosznia-Hercegovina kellemes klímája kedvez a szőlőtermesztésnek, aminek következtében a bosnyák borok igen népszerűek a helyiek körében. Ezen kívül egyfajta törkölypárlatot is készítenek szőlőből, ami loza néven ismert. Ezen kívül brandyt és szilvapálinkát (rakijat) is készítenek az országban. A nem alkoholos italok közül pedig kóstoljuk meg a bodzaszörpöt, illetve a serbetet, amely virág- és gyümölcsnektárral készített, mézzel édesített ital.

Albánia elhelyezkedése következtében egy újabb példája a mediterrán konyhának, melyre történelme miatt igen nagy hatással volt a görög és a török konyhaművészet, és sok hasonlóságot mutat a szomszédos balkáni országokéval. Ahogyan keverednek a vallások az országban, ugyanúgy keverednek a hozzávalók, egy igazán izgalmas, egyedi elegyet alkotva.

A hosszú tengerpart miatt az albánok sok halat fogyasztanak, különösen a tengerparti régiókban, illetve a legtöbb étel tartalmaz húst, elsősorban bárányt és csirkét, de találunk marha-, szárnyas, és disznóhúsból készült fogásokat is. Ételeiket nem fűszerezik túl, de gyakran ízesítik bazsalikommal, oregánóval, rozmaringgal, kakukkfűvel. A zöldségek közül pedig sok paradicsomot, burgonyát, paprikát, hagymát és fokhagymát esznek.

Az albánok gyakran esznek levest. Ha kis tavernákban járunk ebédidőben, láthatjuk, hogy náluk ez általában nem előétel, hanem kenyérrel egy könnyű, finom fogás, ami nem utolsó sorban igen költséghatékony is. A helyiek kedvence a bableves, azaz a fasule, mely fehérbabból készül, de gyakran esznek burgonyalevest is, illetve egy igazán különleges ízű levest, mely rizsből készül citrom hozzáadásával, így az íze kissé savanykás. Ezek a levesek általában tartalmaznak húst is.

A főételek között megtaláljuk a balkáni csevap helyi verzióját, a kernackát, melyet különösképpen Korca városában kötelező megkóstolni, a csirkenyársat, illetve a már említett finom, és kiváló minőségű halételeket. Azonban, ha Albánia nemzeti ételét akarjuk megkóstolni, akkor a tave kosit kell kérnünk. Ez az étel tulajdonképpen joghurtban sült bárány, amit a helyiek úgy készítenek el, hogy megsütik a bárányt, majd lisztből és olívaolajból rántást készítenek, amihez joghurtot és tojásokat adnak, és a báránnyal együtt összesütik a báránnyal. Szintén híres albán étel a töltött paprika is, melynek az eredete szintén a török hódoltságra vezethető vissza, akárcsak a pilaf, a rizses hús, mely készülhet hús nélkül is, csak a egy kis leves hozzáfőzésével az íz kedvéért. Ezen kívül érdemes megkóstolni a híres albán vegyes salátát, mely igen hasonlít a görög salátára összetevőit tekintve.

Albániában is nagy népszerűségnek örvend a balkáni byrek, a különböző töltelékekkel készített lepény. Érdemes a reggeli órákban felkeresni érte a pékségeket, hiszen akkor a legfrissebbek, és lehet, hogy már délre el is fogynak. A desszertek közül a leghíresebb a trilece, amely a spanyol piskóta alapú sütemény balkáni verziója, mely a legenda szerint három különböző fajta állat tejéből felvert krémből készül. Illetve érdemes megkóstolni az olajban kisütött fánkot, amit petulla néven árulnak. Emellett sok török édességek is átvettek, elég csak a tollumbát vagy a kadaifot említeni. Emellett igen híres az albán fagyi is.

Az albán italok közül érdemes megkóstolni a tipikus balkáni zacckávét, melyet szinte minden sarkon kaphatunk, a kis, kiülős kávézókban. Ezt általában egy pohár vízzel szolgálják fel. Szintén nem szabad kihagyni a dhallet sem, mely tökéletesen illik a grillételekhez. Ez egy könnyű joghurt ital, mely a török ayran helyi verziója, és nagy népszerűségnek örvend a helyiek körében. Végezetül pedig meg kell említeni a finom albán söröket. A leghíresebb a Korca városából származó Korca sör, illetve a tiranai Elbar, de egyre nagyobb a választék. Az albán borok készítésének hagyományai pedig a Római Birodalomig nyúlnak vissza. Érdemes még megemlíteni az albán rakit is, amely szőlőből készül, illetve a híres Skenderbeu konyakot.

A görög konyhaművészet olyan nagymúltú, hogy a világ első szakácskönyvét is a görögök írták, időszámításunk előtt a 4. században. Napjainkban a görög gasztronómia sok hasonlóságot mutat a többi mediterrán országéval, illetve nagy hatással volt rá hosszú török uralom. A görög konyha rendkívül egészséges, hiszen sok zöldséget és gyümölcsöt fogyasztanak, illetve igen változatosan étkeznek. Nem jellemzők a nagy adagok, ők inkább az ízek kedvéért étkeznek.

A zöldségeken kívül sok húst fogyasztanak, melyek közül a marha és a birkahús a legjellemzőbb. Mivel az ország tengerrel van körbevéve, illetve több, mint ezer kis sziget tartozik hozzá, így nem meglepő, hogy a halak és a tenger gyümölcsei is fontos szerepet kapnak az étkezésben. A görög ételek különleges ízét a fűszerek adják. Az oregánó, a bazsalikom, a koriander és a fahéj elmaradhatatlan ételízesítő. Ha Görögországban járunk, keressük a kis tavernákat, ahol családias hangulatban étkezhetünk az utcára kihelyezett asztaloknál.

A görögök a meleg éghajlatnak köszönhetően előételnek leves helyett általában salátát fogyasztanak. A tipikus görög saláta összetevői paradicsom, uborka, lilahagyma, olajbogyó és természetesen feta sajt. A feta juh és kecsketejből készült, sós lében tárolt sajt, melynek különleges ízét az állatok által legelt különleges fűszernövények adják. A sajtban maximum 30%-nyi kecsketej lehet. A salátákat olívaolajjal ízesítik, de az főzésre is gyakran használják.

A leghíresebb görög étel, amit mindenki ismer, természetesen az utcai bárokban árusított gyros. A pitába töltött étel bárányhúsból vagy csirkehúsból és zöldségekből készül. Ez az étel is az Oszmán Birodalomból ered, a gyros a török „döner” tükörfordítása, amely forgót jelent. A szószokhoz kérhetünk tzatzikit, melyet a görögök élőételként is szívesen fogyasztanak. Érdekes, hogy ez a joghurtból, uborkából, és fokhagymából készült különlegesség szintén ismert Törökországban.

A másik legismertebb görög étel a muszaka, ami tulajdonképpen húsos rakott padlizsán. Az étel egyébként arab eredetű, és a görög változat mellett népszerű fogás Közel-Keleten, és a Balkán régióban. A krumplival, darált bárányhússal és paradicsomszósszal készített réteges, zöldséges muszakát sajttal szórják meg, és egy kerámiaedényben sütik ki, és tálalják. Kiváló, könnyű nyári fogás. Ezen kívül ismert még a szuvlaki, amely rövid fa vagy fémnyársra húzott húsdarabok elnevezése. A hús leggyakrabban disznóhús, de csirkéből, marhaból és bárányból is készülhet, és pitakenyérrel vagy sült krumplival, illetve citrommal és különböző szószokkal szolgálják fel. Ez az étel is ismert a Balkán régióban, illetve Törökországban, ahol shish kebab néven készítik.

A görög ételek mellé jól esik a bor fogyasztása. Egyaránt találunk vörös és fehérborokat, melyek általában édesek, testesek és aromásak. Görögország egyes részein egyébként már 4000 éve készítenek bort, és olyan különlegességeket is találunk, mint a fenyőgyantával ízesített fehérbor, vagy a mazsolás vörösbor. Szintén görög büszkeség az ouzo nevű ánizzsal és más fűszerekkel ízesített égetett szesz, amely legalább 37,5%-os alkoholtartalmú. Illetve a híres Metaxa, amely 7 kölünbüző borpárlatból és fehérborból készül, melyet tölgyfa hordóban érlelnek. Ha nem kedvelik a nagyon erős italokat, akkor sem kell aggódni, hiszen egy bárban rendeltünk ouzo koktélt, ami igazán üdítő volt.

A görög sörök pedig jó minőségű, világos sörök. Desszertjeik hasonlóan édesek, mint a török édességek. A legfontosabb gyümölcsök a szőlő, a füge, a dió, a mandula és a mogyoró, melyeket gyakran használnak tölteléknek a süteményeikben. A görög joghurt szintén nagy hírnévnek örvend. Szinte minden sarkon találunk joghurtozót Görögországban, ami lassan átveszi a fagyi helyét.

India nagy kiterjedése, és a lakosságának vallási és etnikai sokszínűsége miatt a különböző régiók konyhája jelentős eltéréseket mutat. Általánossaágban azonban elmondhatjuk, hogy a helyi fűszereket, zöldságeket és hozzávalókat használják fel. Az indiai fűszerek a Selyemútnak köszönhetően már több ezer éve igen keresettek. Indiában legtöbb helyen kerülik az alkohol fogyasztását, illetve a disznó- és marhahúst. Bár csirke- és bárányhúst fogyasztanak, a vegetáriánus táplálkozás igen elterjedt.

A legfontosabb alapanyagok a gyöngyköles, a rizs, és a búzaliszt. Ezen kívül fontos szerepet kap a lencse, a bab és a csicseriborsó. Az ételeik igen fúszeresek, sajátos ízviláguk van. A leggyakrabban chilipaprikát, kardamomot, köményt, gyömbért, kurkumát, koriandert, fokhagymát használnak ételeik fűszerezésre, de meg kell említeni a massalát is, amely egy fűszerkeverék ami többek között szerecsendióból, fahéjból, kardamomból, borsból és csípős paprikából készül. Ezt a keveréket curryszószok és mártások ízesítésére használják.

Reggelire gyakran fogyasztanak parathát, ami egy laposkenyér, ami lehet üres (plain) vagy különböző töltelékkel is meg lehet töltve (sajttal, hagymával), de a leghíresebb az aloo paratha, amely tört burgonyával és csípős fűszerekkel van megtöltve. Ezen kívül gyakran fogyasztanak aloo purit is, ami pedig egy burgonyás curry-szósz, amihez puffasztott kenyeret adnak. Szintén népszerűek a kásák ezeken kívül.

Indiában az ételekhez köretként gyakran kapunk laposkenyeret naant vagy chapatit (másnéven roti), illetve Észak-Indiában gyakran kerül egy achar nevű savanyúságokból álló szósz is az asztalra a főétel mellé, esetenként pedig curd (alvadt tej). A legtöbb étel szószos, amihez remekül illik a rizs. Érdemes megkóstolni a vajas csirkét. Még kipróbálhatjuk a saag murghot is, amely egy spenótos szószban felszolgált csirke. Ha valami másra vágyunk, rendeljünk chicken tikkát. A tikka szó jelentése darab, és arra utal, hogy a csont nélküli csirkehúst falatonként nyársra húzva sütötték meg. A húst gyömbérrel és csípős paprikával fúszerezik. Ezen kívül érdemes még megkóstolni a vegetárius ételek közül a dalt, ami egy lencséből készített, levesszerű étel, mely hagyma, paradicsom és fűszerek hozzáadásával készül. Általában chapati kenyérrel szolgálják fel.

Indiában első helyen áll a tea az italok között. Számos indiai teafajta tett szert világhírnévre, nem véletlenül. Érdemes kipróbálni a tulsi ájurvédikus gyógynövényes zöldteát, melynek fogyasztása mindenki számára előnyös. Szinte minden étteremben lehet kapni citromos gyömbéres teát (lemon ginger honey tea) illetve massala teát, ami a már említett fűszerkeverék hozzáadásával készül. Ha igazán autentikus teát akarunk inni, érdemes kipróbálni a kis standoknál agyag pohárban árult teát. Érdekesség, hogy ezek a poharak egyszerhasználatosak, így miután végeztünk, a vendéglátók nemes egyszerűséggel eltörik a poharunkat. Kávét inkább csak Dél-Indiában fogyaszatanak. Igen népszerűek azonban a joghurtszerű italok, a lassik, melyek lehetnek édesek és gyümölcsösek, vagy sósak (butter milk).

Az indiai édességek közül érdemes kipróbálni a rizspudingot (phirni), illetve a peda vagy barfi néven fellelhető kocka alakú finomságokat, melyeket mandulával, pisztáciával, kardamommal, szerecsendióval, dióval és szegfűszeggel ízesítenek.

A tipikusan észak-európai, finn gasztronómia sok hasonlóságot mutat a szomszédos svéddel és orosszal. A zord időjárás miatt a finneknek igazán kreatívaknak kellett lenniük, hiszen nemcsak, hogy kevés alapanyag áll rendelkezésükre, de meg kellett tanulniuk tartósítani az ételeiket is. A halászaton és vadászaton alapuló nomád életmód folytán mindig is sok halat és húst fogyasztottak. A mai napig a hús a legfontosabb alapanyag. Napjainkban rénszarvas-, jávorszarvas-, sertés- és marhahúst esznek leggyakrabban. Ezeket gyakran fogyasztják kolbász formájában és hurkaként.

Ezek mellett ételeik sok zöldséget tartalmaznak, leginkább fehérrépát, sárgarépát, babot, borsót, káposztát és burgonyát. Emellett az erdőben nagy mennyiségben található gomba is a finn étrend szerves részét képezi. Szintén elmaradhatatlanok az erdei bogyók (vörös áfonya, tőzegáfonya és a mocsári hamvas szeder). Ezekből gyakran készítenek lekvárt, melyeket mártásként, illetve a desszertekhez esznek. Ezeken kívül fontos szerepet kapnak a gabonafélék (rozs és árpa). A finn kenyerek igazán változatos alakúak és megjelenésűek, a reggeli elmaradhatatlan eleme a kása. A tejtermékek szintén fontos szerepet kapnak

A finnek egyik legtipikusabb étele a sült törpemaréna, melyet leginkább a finn tóvidékeken fogyasztanak, de annyira népszerű, hogy talán nincs is olyan finn ember, aki ne evett volna valaha életében. A lazac szintén igen nagy népszerűségnek örvend, gyakran készítenek belőle levest, de rakott tészta formájában is nagy előszeretettel eszik, lohikiusaus néven találhatjuk meg.

Ezeken kívül több svéd étel finn verzióval is találkozhatunk. Például a barna szószos svéd húsgolyó krumplipürével, illetve az apróra vágott maradékból készült pytt i panna itteni megfelelője, a pyttipannu. Az orosz hatást pedig a pirog helyi változata erősíti. Ez egy kis hajó rozslisztből, melyet különböző töltelékkellel készítenek el.

A finn desszertek, hasonlóan a nem túl erős fűszerezésű főételekhez, nem igazán édesek, ezért igen jól esik hozzá az áfonyalekvár. Gyakran esznek kalácsokat, fánkokat. Itt is igen nagy népszerűségnek örvend a skandináv gyömbéres keksz, melyet Finnországban piparkakut néven lehet kapni.

Érdemes beszélni a finn italokról is. A finnek sok teát és kávét fogyasztanak, ami nem meglepő a viszontagságos időjárás miatt, illetve a hosszú, sötét tél miatt, amikor gyakorlatilag bizonyos helyeken hetekig nem látni napfényt. Azonban alkoholt is nagy mennyiségben fogyasztanak, a paletta igazán széles. Első helyen a helyi sörök állnak (Karhu, Lapin Kulta). Fontos még megemlíteni a finn vodkákat, melyek közül a Finlandia a legismertebb., de hasonlóan népszerú a Minttu nevű mentalikőr, melynek jelentés gyógynövény.

A helyiek ezen kívül még készítenek gint. A leghíresebb a Kyrö, amely teljes mértékben rozsból készül. Illetve érdemes még megkóstolni a glöggit is, amely tulajdonképpen a skandináv fűszerezésű forralt bor. A polcokon megtalálunk többféle hard seltzer italt is, amely csak most kezd nagyobb népszerűségnek örvendeni. Ez tulajdonképpen szódavíz hozzáadásával készült, 3-5%-os, vodka vagy más alkohol alapú ital. Végül pedig igazi különlegesség a homoktövis-bogyóból készült brandy, mely Tryni néven található meg.

A muszlim vallású Szaúd-Arábia konyhája szigorú szabályokat követ mind a hozzávalók, mind pedig az elkészítési módok szempontjából. Az Arab félszigeten a sivatagos területek mellett legelők, oázisok és pálmaligetek is találhatóak. Ennek következtében étrendjük a búzára, a datolyára és a tejtermékekre épül, illetve sok vadhúst és halat fogyasztanak. Ám az ország gasztronómiáját legjobban a különleges, helyi fűszerek használata jellemzi. A nagy kiterjedésű országban jelentős eltérések vannak a különböző régiók között, ezért érdemes az országnak minél több részére eljutni, hogy teljes képet kaphassunk az ország gasztronómiájáról.

Az országban járva sok tradicionális éttermet találtunk, ahol a földön ülve, párnák között ülve étkezhetünk. Érdekesség, hogy a helyiek gyakran egy nagy tányérból étkeznek közösen, gyakran evőeszközök használata nélkül, leginkább kenyérdarabokkal kanalazzák ki az ételt. A tál alá egy nagy méretű fonott alátétet tesznek.

Az ország nemzeti étele a kabsa, melynek több változata létezik. Ez tulajdonképpen egyfajta rizseshús, melyet basmati rizsből és csirkehúsból vagy rákból főznek különböző zöldségek és magok, illetve szárított gyümölcsök hozzáadásával. A rizs lehet sárga színű, amennyiben sáfrány hozzáadásával készítik, vagy pedig sima fehér rizs. A bors, kardamom, fahéj, szerecsendió, szegfűszeg és babérlevél igazán különleges ízt ad az ételnek, melyet mazsolával, mogyoróval és fenyőmaggal szórnak meg. Ezt mindenképpen kóstoljuk meg, ha Szaúd-Arábiaba utazunk. Ehhez igen hasonló étel a bukhari rizses csirke, melynek neve az üzbég Bukhara városára utal, ahonnan a szaúdiak egykor vásárolták a jó minőségű rizst, melyből a finom ételt készítették.

A Vörös-tenger partján fekvő városokban mindenképpen kóstoljuk meg a frissen fogott halakból készített ételeket. Mi tengeri sünhalat ettünk grillezve, és homárt csípős szósszal. A halakhoz két féle rizst adnak, sima fehér rizst, illetve fekete rizst. Ezen kívül két szósz is jár hozzájuk: a jól ismert szezámmagból készült, sűrű állagú tahini szósz, illetve egy citromos szószt.

Igazi különlegesség a goursan nevű étel, amely különböző zöldségek és hús összefőzéséből készül, melybe galuskát és vékony kenyérdarabokat szórnak, hogy felszívja a felesleges szószt, egy sűrű ételt készítve. Ezen kívül megkóstoltam még a fakhar nevű ételt is, mely birkahúsból készült, és személyes kedvencem volt a szaúd-arábiai utazásom során. Ezt egy kis agyagedényben szolgálták fel, papírvékony lapos kenyeret mellékelve hozzá.

Szaúd-Arábiában igazán nagy hagyománya van a teázásnak és a kávézásnak, az italokat pedig különleges kancsókból (dallah) szolgálják fel. Az arab kávé egyáltalán nem olyan, mint amihez hozzá vagyunk szokva, inkább egy sárga színű, sűrű teára emlékeztet. Mivel kardamom hozzáadásával készül, így íze igazán jellegzetes. Érdekesség, hogy az arab kávé az UNESCO szellemi kultúrális örökségi listájára is felkerült. A tea szintén elmaradhatatlan, legjobb az étkezéseket egy finom csésze teával zárni. A teák különleges ízvilággal rendelkeznek. Ihatunk például gyömbéres és sáfrányos teát, vagy éppen mentás-sáfrányos teát is. Még ennél is izgalmasabbak a tej hozzáadásával készült teák (adni vagy adeni tea), illetve a kadak tea, melyek szintén kardamom és gyömbérből készülnek.

Libanon konyhája pont olyan híres, mint a kis ország történelme, hiszen a fogások ízletesek, változatosak és egészségesek. Tipikus közel-keleti, mediterrán konyháról beszélünk, melyre igen nagy hatással volt az afrikai, az arab és az európai konyhaművészet is. A török hódoltság és a franciák fennhatósága a mai napig érezteti a nyomát az ország fogásain.

A libanoniak sok olíva olajat használnak, sokszor ezen grillezik a húsokat és a zöldségeket. A nyers zöldségek szintén nélkülözhetetlenek a fogásokhoz, alkalmanként párolják vagy savanyítják őket. Tejtermékeket igen keveset fogyasztanak, ezalól kivételt képez az ország legkedveltebb sajtja a halloumi. A szezámmag és a hüvelyesek (csicseriborsó) azonban elmaradhatatlan hozzávaló, ahogy a gabonafélék, hiszen ételeikhez szinte mindig fogyasztanak valamifajta pita kenyeret. A húsok közül szárnyasokat, bárányt és kecskehúst esznek, de halételekkel is találkozhatunk időnként.

Az egyik legtipikusabb libanoni étel a tabbouleh saláta, ami nem hiányozhat egyetlen tipikus étterem kínálatából sem. A hagyományos levantei saláta bulgurból, paradicsomból, petrezselyemból, mentalevélből és hagymából készül, amit olívaolajjal és citromlével öntenek le. Igen karakteres íze van!

A húsételek közül igazi különlegesség a makanek, ami egy marha- és bárányhúsból készült sült kolbászt. Fahéjjal, köménymaggal és szerecsendióval fűszerezik, ecettel öntik le, esetenként pedig borban főzik meg. De a legkülönlegesebb, hogy gránátalma magokkal szolgálják fel.

Ezen kívül megkóstoltuk még a mulukhiyah nevű ételt, melyet rizsből, csirkéből és fehér juta levélből készült szószból főznek, melynek íze leginkább az okráéra emlékeztet. Maradék lapos, száraz lepénykenyérdarabokkal (khubz) szórják meg, és úgy eszik, hogy a hozzávalók egyszerre kerüljenek a szájukba. Ha mégis inkább maradnánk a hagyományosabb ízeknél, a falafel, a shwarma és a hummusz szintén kötelező fogás a libanoni étlapokon.

A libanoni alkoholmentes italok annyira édesek, hogy inkább tűnnek desszertnek, mint frissítőknek. A ward rózsavízből és szirupból készül, és mandulát szórnak bele. A jallab pedig a szentjánoskenyérfa gyümölcséből, datolyából, szőlőmelaszból és rózsavízből. Ebben pedig szárított gyümölcsöket találunk.

A sörök közül érdemes megkóstolni a helyi Almaza vagy Beirut sört. Borokból azonban még nagyobb a választék, ugyanis földrajzi fekvésének köszönhetően Libanon kiváló szőlőtermő terület. Már a föníciaiak is készítettek borokat, és szállították ezeket hajóikon az ókorban. Ennél erősebb ital a 40% körüli alkoholtartalmú arak, mely szőlőből és ánizsmagból készül. A helyiek víz és jég hozzáadával fogyaszják, és érdekes módon ilyenkor a színe tejfehérré változik.

A desszertek közül mi a muhallebi nevű tejes, búzadara hozzáadásával készült rizspudingot kóstoltuk meg, illetve a meghlit, ami szintén rizspuding, de ánizs, magvak és mazsola hozzáadásával készül. A libanoni fagyi különlegessége pedig az, hogy ellentétben az európai fagylalttal, sokkal lassabban olvad, állaga pedig inkább emlékeztet egy nyúlós rágógumira. Ez igen praktikus a nagy melegben. Ízvilágában inkább a keleti édességek és gyümölcsök ízei dominálnak.

Kanada gasztronómiája

Nem könnyű feladat Kanada gasztronómiájáról röviden írni, hiszen egy hatalmas méretű országról beszélünk, amely régióinak a konyhái között jelentős eltéréseket találunk. A kanadai őslakosoknak konyhája az ide települt európai (főleg angol és francia) étkezési szokásokkal keveredett, újabban pedig a világ különböző pontjairól ide érkező bevándorlók következtében lett igazán multikulturális. Igazából tipikus “kanadai” éttermet nem is találunk sokat az országban, sokkal inkább fúziós konyhájúakat.

Kanada északi fekvéséből adódik, hogy éghajlata igen hűvös, a helyiek pedig a nehezebb, táplálóbb ételeket kedvelik. Sok húst fogyasztanak, igen híres az Alberta steak. A sertés és a marha hús mellett gyakran esznek vadhúsokat is. Az óceánparti területeken előtérbe kerülnek a halételek (különösen a lazac, a hering, a tőkehal, a tonhal és a homár). Kanadában is gyakran eszik a híres fish and chips-et. Az ország nagy kiterjedése következtében fontos szerepet kap a mezőgazdaság; sok gabonaféléből illetve burgonyából készült ételük van. Ha Kanadáról beszélünk, mindenkinek a juharszirup jut az eszébe, melyet szintén sokat fogyasztanak. Kanada a világ legnagyobb juharszirup termelő országa. Ezeken kívül sok tejterméket fogyasztanak. A kanadai tej kiváló minőségű.

A kanadaiak nem használnak sok fűszert ételeikhez, kedvelik azonban a salátákat és a nyers zöldségeket. A gyümölcsök közül az almát és a különböző bogyós gyümölcsöket fogyasztanak leginkább. Ezeket gyakran használják a sütemények, piték töltelékeként is.

Kanada első és legfontosabb nemzeti étele a poutine, amely a 20. század közepén terjedt el az országból, Québec régiójából indult hódítóútjára. A furcsa kinézetű étel alapja sült krumpli, melyet egy sűrű, barna színű, húsalapléből készített szósszal öntenek le, illetve szórnak a tetejére sajtdarabokat. Néhány verziója húst vagy szalonnát is tartalmaz. Ezt nemzeti ételt minden régióban nagyon szívesen fogyasztják, így nem lesz nehéz dolgunk, ha meg akarjuk kóstolni.

Kanadában igen sok péksüteményt fogyasztanak, és igen népszerűek a kávéházak is, így, ha Kanadába látogatunk, mindenképpen kávézzunk meg az ország nemzeti étteremláncának a Tim Hortonsnak az egyik kávéházában, mely méltán híres hatalmas méretű, és finom kávéjáról. A láncot egyébként egy hivatásos jégkorongozó alapította a 60-as években. Érdekes módon a kanadaiak kenyér helyett inkább bagelt (karika alakú zsemle) esznek, így szendvicseiket is ezekből készítik. Szintén sok helyen beleütközhetünk a híres kanadai, teljes kiőrlésű búzalisztből készült sült fánkba, melyet különböző feltétekkel kaphatunk. Természetesen a juharszirupos a legnépszerűbb. Mivel az alakja egy hód farkára emlékeztet, innen ered az elnevezése. Ne hagyjuk ki az eredeti kanadai palacsintát sem!

Már említettem a kávét, de a kanadaiak sok teát is isznak. Ezen kívül meg kell említeni az ország nevét viselő világhírű gyömbérsört, a Canada Dry-t, melyet egy ontarioi kémikus talált fel. Ezen kívül számos édes, szénsavas üdítőitallal találkozhatunk az országban járva. A kanadaiak nagyon szívesen isznak alkoholos italokat is. Fontos megjegyezni, hogy Kanadában alkoholt csak a nemzeti boltokban lehet vásárolni, illetve bárokban és éttermekben fogyaszthatunk. A kanadaiak leginkább sört fogyasztanak (leghíresebb talán a Moosehead). Annak ellenére, hogy az országban több bortermelő régió is található, az ország borai nem igazán híresek. Nem úgy, mint a kanadai whisky! Kanada a világ egyik legfontosabb whisky-készítő országa. Érdemes tehát megkóstolni a híres Canadian Club whiskyt!

A tradícionális kazah konyhaművészet alapja a nomád életvitel, melyet az emberek hosszú évszázadokig folytattak. Ekkoriban a legfontosabb alapanyagok, az állattartás következtében a hús és a tej volt, hiszen a kietlen sztyeppéken nem igen találtak más hozzávalókat. A gabona és a zöldségek tehát teljesen hiányoztak gasztronómiájukból. A legfontosabb hús a lóhús és a bárányhús volt, tejet pedig kancáiktól, tevéiktől és teheneiktől nyertek.

A nem túl változatos étkezésnek a letelepedés vetett véget, mikor már több lehetőségük adódott ételeik elkészítési módjainak váltogatására, illetve az alapanyagok hosszabb tartósítására. A letelepedéssel együtt a szomszédos népek is nagy hatással voltak a kazah konyhaművészetre. A kazahok sokmindent vettek át, többek között az oroszoktól, a tatároktól, az ukránoktól, az üzbégektől és az ujguroktól. 

A kazahok a mai napig tartják a hús- és tej dominálta étkezésüket. Sok a főtthús és tészta alapú fogás ételeik között. Továbbra is leggyakrabban birkahúst esznek, sok belsőséget is fogyasztanak. A tejtermékek közül sok vajat, tejfölt, sajtot és túrót is fogyasztanak. Érdemes megkóstolni a savanyított tejből készült, szárított, kis golyó alakú sajtot is, amely kurt néven ismert.

Ezeken kívül fontos szerepet kap a kényer is, illetve a különböző töltött vagy töltetlen, olajban sült péksütemények. A baursak kis méretű, gyémánt alakú, lisztből és élesztőből készített, olajban kisütött fánk, melyet magában, tea mellé, és a főfogások mellé is gyakran fogyasztanak. A töltött verzió a samsa, mely lehet húsos vagy zöldséges. Az ételek mellé pedig tipikus közép-ázsiai laposkenyeret fogasztanak, melynek több verziója is létezik, de talán a legnépszerűbb a vékony shelpek.

Elmaradhatatlan ital a kefír, illetve más erjesztett, tejből készült italok, mint például a tehéntejből készített ayran, a kancatejből készített kumisz vagy a tevetejből erjesztett subat. Emellett igen népszerű ital a fekete tea is, ami szintén a kazah étkezés elmaradhatatlan eleme. A fekete tea Kínából a Selyemúton keresztül jutott el a kazakokhoz, és az ország a világ egyik legnagyobb teafogyasztója napjainkban. A teát és a tejes italokat mindig helyes kis díszes, piros kerámiatálkában szolgálják fel (chini), ami összetéveszthetetlenül kazah.

A legtipikusabb kazah főétel a beshbarmak, amely tulajdonképpen egész Közép-Ázsia nemzeti étele. Az étel apróra vágott húsból és tésztából készül, és hagyományosan egy nagy tálban szolgálták fel, melyből az egész családnak jutott egy tányérral. A kuurdak szintén hagyományos kazah étel, amely egy bárány-, birka- vagy lóhúsból készült pörkölt sok hagyma és burgonya hozzáadásával. A qazi nevű lóhúsból készült kolbászra is igen büszkék a kazahok.

Ha már beszéltem a szomszédos népek befolyásárol, a kazahok kedvencévé vált a plov vagy pilaf nevű rizs alapú étel, melynek eredete vitatott, de manapság nem hiányozhat egy kazah étterem étlapjáról sem. A kazahok egyébként kevés levest esznek, kivétlet a shorpa nevű, valószínűleg perzsa eredetű húsleves és az orosz káposztaleves jelent. A kahaz desszertek egyszerűek, könnyen elkészíthetőek, gyakran egy nagy üstben, olajban sütik ki őket. A kazahok leginkább különleges alkalmakkor esznek csak édességeket.

Üzbegisztán gasztronómiája tipikus közép-ázsiainak mondható, melyre nagyban hatott a török konyha, illetve a közeli afgán, perzsa és kazah népek étkezési szokásai. A szomszédos országok konyhájához hasonlóan sok tésztaételt és húst fogyasztanak, leginkább birkát, báranyt, marhát és borjút, ritkán szárnyasokat is.

A hagyományos üzbég ételekből teljesen hiányzik a burgonya. Az ország éghajlata kedvez a zöldség- és gyümölcstermesztésnek. Leggyakrabban szőlőt, sárgadinnyét és görögdinnyét fogyasztanak. Emellett fontos még a rizstermesztés, a rizs az üzbég konyha fontos alkotóeleme.

Az üzbégek sok fűszert használnak, ételeik igen ízletesek. A leggyakrabban pirospaprikával, borssal, pisztáciaval, babérlevéllel, korianderrel és kakukkfűvel ízesítik ételeiket. Gyakran használnak fokhagymát, vöröshagymát, petrezselymet, kaport, zellert és paradicsomot is az ételek elkészítéséhez.

Üzbegisztán nemzeti étele a plov, amely nem hiányozhat egyetlen étterem kínálatából. Az ételt sok más ország is a magáénak vallja, ám a legenda szerint Nagy Sándor honosította meg Samarkandban, hiszen ez az étel volt a tökéletes elegy a katonái erőnlétének fenntartásara. A plovot gyakran egy hatalmas kondérban készítik nyílt tűz felett. A hagyományos verzió sárgarépából, bárányhúsból, szőlőből és természetesen rizsből áll, ám a mi általunk kóstolt plov lókolbászt és tojást is tartalmazott.

Az üzbégek gyakran fogyasztanak levest, a levesek közül a legtipikusabb a shurpa, amely nagy darab húsokat (általában bárányhúst) és zöldségeket tartalmaz. A chuchvara nevű kicsi, töltött gombócokat szintén leves mellé fogyasztják, ebben is főzik meg. A chuchvara darált húst tartalmaz, mérete akkora, mint egy töltött ravioli. A manty, amely jól ismert a szomszédos országokban is, jóval nagyobb méretű. 

Az említett, meleg tészta-ételek mellett több hideg saláta-szerűt is találunk, mely igazán jól tud esni nyáron a nagy melegben! A húsételek közül pedig a nyárson sült bárányhús, amit hagymával és kenyérrel fogyasztanak. Ezeket faszénen sütik meg, gyakran az út szélén, az éttermek előtt, a vendégek szeme láttára.

Az üzbég étkezés elmaradhatatlan eleme a kenyér. A non kicsit vastagabb, mint a többi lapos, kör alakú közép-ázsiai kenyér, a közepe pedig igen díszes. A tésztát vízből, lisztből, sóból és élesztőből készítik. Minden régiónak megvan a saját receptje. A kenyér mellett igen népszerű (több szomszédos országhoz hasonlóan) a samsa, a hússal, sajttal vagy zöldségekkel töltött, sült lepény, melyet szivesen fogyasztanak a nap bármelyik szakában.

Az italok közül Üzbegisztánban az első helyen a zöldtea áll, ez az ország nemzeti itala is. Fekete teát leginkább Táskentben isznak, mindkettőt szigorúan cukor nélkül. Teát nem csak az étkezésekhez, de a vendégeknek érkezéskor is gyakran szolgálnak fel. Emellett ayrant is isznak a melegebb napokon, a joghurtitalt néha uborkával is ízesítik. Az üzbégek nem igazán fogyasztanak alkoholt, azonban egyes üzbég borok igen népszerűek külföldön. Az országban 14 borrégió is található. Emellett vodkát is készítenek.

A kirgiz konyhát egyfelől a nomád életmód, másfelől pedig a szomszédos népek hatása hozta létre. A nomád életmód és a szűkös rendelkezésre álló alapanyag miatt a legfontosabb kérdés az ételek konzerválása volt. Ez megmutatkozik az ételek elkészítési módjában is, hiszen a legfontosabb az volt, hogy minél tovább fogyaszthatóak legyenek az alapanyagok. 

A hozzávalók tekintetében azt tapasztalhatjuk, hogy a legtöbb étel kevés alapanyagból készült, nem sok zöldseget fogyasztanak. A legtöbb fogás tészta vagy galuskaalapú, viszont sok hús és tejterméket (sajtokat, vajat, kefírt) esznek. A kirgizek kevés fűszert használnak, ételeik egyszerűek, de igen jellegzetesek. A legtöbb étel meleg és tápláló, hogy jobban bírjak az emberek a zord időjárást. 

A másik hatás a szomszédos népeké, így Közép-Ázsiában járva azt tapasztalhatjuk, hogy hasonlóak a fogások, csupán a fűszerezésben térnek el. A kirgiz konyhára jelentősen hatott többek között a török, a kazah és az üzbég konyhaművészet. Fontos megemlíteni a kisebb népcsoportok, az ujgurok vagy a dunganok befolyását is, hiszen sok az ország keleti részében számos nemzetiségi éttermet találunk. 

A kirgizek asztaláról nem hiányozhatnak a tipikus közép-ázsia kerek laposkenyerek (naan), melyeket szénnel fűtött kemencékben sütnek ki. A kenyereket vajjal vagy lekvárral fogyasztják, de a főételek mellé is jól illenek.

A kirgizek kedvelik a húsos ételeket, gyakran fogyasztanak bárány- és marhahúst. A legtradícionálisabb kirgiz élet a beshbarmak, melynek neve annyit jelent, hogy öt ujj, ami valószínűleg arra utal, hogy az élet egykor kézzel ették. Ez az étel egyfajta gazdag húsleves sok tésztával és hússal, melyet a kirgizek ünnepi alkalmakkor szoktak fogyasztani. A hús lehet lóhús vagy bárány, esetleg marhahús.

A másik kihagyhatatlan kirgiz étel a manty, a hússla töltött kis batyu. A lisztből készített tésztában darálthús és hagyma található. A manty nem csupán a kirgiz konyha elmaradhatatlan eleme, a szomszédos Kazakhsztánban és Üzbegisztánban is megtalálható szinte mindegyik étteremben.

Már említettem a dungan konyhát, melynek legfontosabb fogása a lagman, melyet a legtöbb kirgiz étterem felvett már az étlapjára. Ez is egy tésztaalapú étel, ami annyira bő szósszal van elkészítve, hogy már-már inkább levesnek tűnhet. Az étel különlegessége a kézzel sodort vastag tésztája, a gazdagon fűszerezett, enyhén csípős feltét pedig összetéveszthetetlenné teszi. Érdemes megkóstolni!

Az italok közül első helyen a tea áll, kávét csak elvétve fogyasztanak. Kérhetünk zöld- vagy fekete teát, ezt mindig hatalmas teáskannákban szolgálják fel. Náluk a teázás külön program. A forró tea igen jól eshet a hosszú, hideg télen. A tea mellé lekváros kenyeret vagy kekszet ropogtatnak.

Nyáron azonban egész sor hűvös italból válogathatunk, melyet minden sarkon kínálgatnak az utcai arusok: kvasz, chalap és maksym. A kvasz erjesztett gabonaital vízzel felengedve , a chalap a török ayran joghurtital helyi pikáns verziója szénsavval, a maksym pedig fermentált malátából és más gabonából készült hideg ital.

A Seychelle-szigetek gasztronómiájnak alapját a kreol konyha jelenti. A szigetek az Afrika és Ázsia közötti kereskedelmi útvonalon helyezkednek el, így nem meglepő, hogy az ország konyháját is erős afrikai, indiai és kínai behatások érték. A Seychelle-szigetek volt egykoron brit és francia gyarmat is, így konyhaművészete európai vonásokat is mutat. Szigetek lévén a legfontosabb alapanyagokat a halászat biztosítja.

A halak, rákok, kagylók és más tenger gyümölcsei számos formában megjelennek a menüben. A halakat gyakran füstölik, grillezik, és sütik ki, alkalmanként pedig pácolják őket. A leggyakoribb köret a rizs, mely gyakran sáfránnyal ízesített. Időnként burgonyát vagy zöldségeket és gyümölcsöket is fogyasztanak köretként.

A legkedveltebb fűszerek a curry, a gyömbér, a citromfű, a koriander, a szerecsendió és a tamarindusz. Az étlapokon több curry alapú ételt találunk. Kókusztej hozzáadásával készítenek csirkés, marhás, bárány-, és polipcurryt. Az utóbbi az ország legfontosabb nemzeti étele, nem szabad kihagyni, ha a Seychelle-szigetekre látogatunk. Vegetáriánus ételek nem jellemzőek a Seychelle-szigetrk konyhájában, az egyetlen húsmentes fogás a lencse (dal), melyet az indiai konyhából vettek át, és áztatás nélkül főznek meg.

Az éttermekben gyakran kapunk a húsokhoz, halakhoz kreol szószt. A mártás paradicsomból, paprikából, hagymából és fokhagymából készül különböző egzotikis fűszerek hozzáadásával. Nem csípős, de igazán karakteres, ízletes. Az ételek mellé gyakran szolgálnak fel salátákat is, legjellemzőbb a paradicsomsaláta, a vegyes saláta és a káposzta.

Az étkezések végén, illetve reggelire gyakran fogyasztanak friss gyümölcsöt, hiszen ebben valósággal bővelkedik az ország. Mini-banán, papaya, mangó, csillaggyümölcs, ananász és görögdinnye a leggyakoribbak, illetve avokádót is sokat esznek. Gyakran öntik le a gyümölcsöket karamellszósszal vagy kókusznugáttal, így valódi desszertet kapva.

Ha az országban járunk, ne hagyjuk ki a frissen facsart gyümölcsleveket (mangó, narancs, tamarind, grapefruit, ananász...). A legtöbb strandon árulnak kókuszt, melynek leve igazán frissítő a gyakran forró, párás időben. A Seychelle-szigetek saját gyártmányú terméke a Seypearl szénsavas üdítőital, amely számos ízben kapható.

Az alkoholos italok közül kötelező megkóstolni a Seybrew sört, amely az ország egyik jelképe. A másik a híres Takamaka rum, melyet gyakran kevernek különböző, finom koktélokba. Ezen kívül szinte bármelyik étteremben rendelhetünk jó minőségű vörösborokat.

Ha olcsón akarunk ebédelni vagy vacsorázni a Seychelle-szigeteken, a hotelek éttermei helyett keressük a Take Away feliratú kisbüféket, ahol negyedannyiért ehetünk. Itt az ételeket kis, fehér dobozokba teszik, amiket akár mangunkkal vihetünk a tengerpartra is, és ott fogyaszthatjuk el a helyi finimságokat.

Az igazán bátrak megkóstolhatnak egyébként olyan ételkülönlegességeket is, mint a cápa chutney, illetve a denevér curry is, melyet még mindig fogyasztanak a helyiek alkalmanként, mi azonban inkább maradtunk a kevésbé extrém fogásoknál.