1. Katedrális, Zágráb

2. Horvátok népviseletben, Zágráb

3. Szent Márk Templom, Zágráb

4. Szent Márk Templom, Zágráb

5. Jelasics Bán Tér, Zágráb

6. Főtér, Eszék

7. Eszék

8. Szent Péter és Pál Templom, Eszék

9. Eszéki-híd

10. Horvát táj

11. Plitvice

12. Plitvice

13. Harangtorony, Dubrovnik

14. Stradun utca, Dubrovnik

15. Óváros, Dubrovnik

16. Városfal, Dubrovnik

17. Kikötő, Dubrovnik

18. Minceta Erőd, Dubrovnik

19. Horvát tengerpart

20. Horvát táj

Kitti:

Ha valaki szeret utazni és sok helyen járt már, előbb-utóbb találkozik a kérdéssel: neked melyik hely tetszett a legjobban, ahol jártál? Ilyenkor az ember valami olyan válaszra számít, hogy Bali, Rio de Janeiro esetleg Mexikó, és mindig nevetnek, azon, amit én válaszolok. Ugyanis ezek mind-mind nagyon szép helyek, de nekem személy szerint a kedvenc országom Horvátország. Miért? Elmondom.

Zágráb gyönyörű óvárosa: Sok ismerősöm járt már Horvátországban, sokat hallottam már arról, hogy milyen szép a tengerpart, így mikor elkezdtük bejárni a világot, szinte az elsők között követeltem, hogy legalább Zágrábba utazzunk el, mert én még nem jártam déli szomszédunknál. Így az első látogatásom Horvátországban egy egynapos zágrábi városnézés volt. Vonattal mentünk, dél körül értünk Zágrábba. Mivel nem akartunk ott aludni, így még aznap vissza is mentünk a délutáni vonattal, de ez a 4 óra is elég volt arra, hogy egy kis ízelítőt kapjak a városról. Megnéztük a Nemzeti Színházat, láttunk sok szép parkot, majd a Jelasics tér érintésével elérkeztünk a Zágrábi Katedrálishoz, ahonnan az óváros utcáin barangolva megérkeztünk a Szent Márk-térre. Itt található a Horvát Parlament épülete és a szépséges cseréptetejű Szent Márk templom is. Az óvárosból nagyon szép kilátás nyílt a városra, a sikló mellett pedig legyalogoltunk a belvárosba. Rengeteg szuvenírt árultak, így vettünk ajándékokat, illetve sok jó kis étterem van, ahol megismerkedhetünk a balkáni konyha ízletes fogásaival (csevap, pljeskavica stb.), vagy idő hiányában bekaphatunk egy burek péksüteményt sétálás közben. A horvát borok szintén méltán híresek. Estére pedig már újra Budapesten voltunk.

Eszék, az egykori Magyar Királyság része: Határon túli területeket bejáró egyik autós túránk keretében jutottunk el a Drávaközbe, és így néztük meg Eszéket egy hétvégén. A külvárosban volt a szállásunk, ami meglepően olcsó volt, de mégis színvonalas, finom reggelivel. Az M6-os autópályán gyorsan elértük Mohácsot, onnan pedig már nem kellett sokat vezetni. A horvát utak nagyon jó minőségűek, az emberek is szépen vezetnek, a legtöbb kocsit amúgy női sofőr vezette, nem úgy, mint itthon ugye. Illetve, mivel ez a Dráva medre, így a vezetés sem volt megerőltető, mivel a táj teljesen lapos. Eszék a Dráva partján található, így érdemes egy rövidet sétálni a folyóparton. A legjobb éttermek az itt található hajókon vannak. Ezek a hajók nem mennek sehová természetesen. A főtéren áll a szép Szent Péter és Pál Székesegyház. De a városban találhatunk még sok szép épületet.

Dubrovnik és a többi tengerparti város: Egy szervezett út keretében jártunk Dubrovnikban, majd erről bővebben írunk még a Bosznia-Hercegovinás résznél. Már az idevezető út is gyönyörű, ahogy kanyargunk a szerpentineken, egyik oldalunkon a kristálytiszta tenger és a rengeteg sziget, másik oldalon pedig a szépséges hegyek. Dubrovnik óvárosa pedig méltán híres. Megszámlálhatatlan csodálatos épület (a Székesegyház, az Erőd, Orlando szobor…), szűk kövezett utcácskák és finom tengeri ételek várnak arra, aki erre jár. Ha időnk engedi, menjünk hajózni egyet, ahogy mi is tettük. A jó kedvet egy pohár rakija hozta meg, ami szintén „kötelező” ha Délkelet-Európában jár az ember.

Ezeken kívül csak megemlítem a Plitvicei tavakat, hiszen ott Dani nélkül voltam, így nem szeretnék hosszabban írni róla, de még egy indok. Ez az ország tehát mindenkinek nyújt valamit, akár a tengerparti pihenés, akár a túrázás, akár a kultúra, akár pedig a történelem szerelmesei vagyunk. A finom ételek, a barátságos emberek és az, hogy európai szinten nem irreálisan drága még egy-egy ok, hogy miért kell mindenkinek egyszer legalább eljutnia ide. És mindezért nem kell órákat repülőn tölteni, ha reggel elindulunk, már délre meg is érkezünk, akár kocsival, busszal vagy vonattal is megyünk. Kell ennél több?

1. Lee folyó partja, Cork

2. Sétálóutca, Cork

3. Nemzeti Emlékmű, Cork

4. Nemzeti Emlékmű és folyópart, Cork

5. Szent Péter és Pál Székesegyház, Ennis

6. Színes házak, Ennis

7. Ennis

8. Színes házak, Ennis

9. Moheri Sziklák

10. Moheri Sziklák

11. Moheri Sziklák

12. Corrib folyó, Galway

13. Spanyol fal, Galway

14. Galway

15. Molly Malone, Dublin

16. Szent Anna Templom, Dublin

17. Dublini Vár

18. Liffey-híd, Dublin

19. Temple Bár, Dublin

20. Parnell-Emlékmű, Dublin

Kitti:

Az első nagyobb utazásunk, amit már teljesen együtt terveztünk meg, Írországban történt. Engem valahogy mindig is vonzott ez a misztikus ország, örömmel vetettem bele magam a szervezésbe. Két hónappal az indulás előtt vettük meg a repülőjegyeket, és júliusban utaztunk. Összesen négy napot töltöttök itt, az alapötletünk az volt, hogy Dublinban foglaltunk három éjszakára szállást, és innen kiindulva megyünk egy-egy napos kirándulásokra. Vettünk ismét Interrail bérletet, és az volt az alapkoncepciónk, hogy amíg lehet, vonattal megyünk, utána pedig buszozunk. Sajnos az ír vonatok elég ritkán járnak, nincs éjszakai sem, sok esetben az utolsó is elmegy este 6-7 fele, így a vasúti menetrend határozta meg, hogy mennyi időnk van egy-egy városban

A fapados gép reggeli indult, délre már Dublinban is voltunk, gyorsan bejutottunk a városközpontba a reptérbusszal, ahol elfoglaltuk a szállást, és még pont el tudtunk menni Corkba. Három óra volt az út, úgyhogy összesen nagyjából három óránk maradt a városnézésre. Végigsétáltunk a Lee folyó mentén, megnéztük a St. Patrik templomot, majd eljutottunk a szigeten lévő óvárosig, ahol sok szép látnivaló volt: a Szent Péter és Pál templom, a Berwick Fountain, National Monument, stb. Összességében nagyon szép, kellemes város. Az utolsó vonattal visszaindultunk Dublinba, ami olyan este 7-kor indult.

A következő nap a Moheri sziklákoz indultunk, ami az ország nyugati oldalán helyezkedi kel, nem messze Ennistől. Ennisbe nem volt közvetlen vonat, Limmerickben át kellett szállni, de jó volt a csatlakozás, így csak pár percet kellett várni. Összesen négy óra alatt értünk Ennisbe, ahol másfél órát tudtunk sétálni, majd jött a busz, ami elvitt a Moheri sziklákhoz. Ennis nagyon szép volt, még sosem láttam ennyire színes városkát, minden ház más színűre van festve. A busz 50 perc alatt ért fel a sziklákhoz, ahol szintén sajnos csak egy órácskát tudtunk tölteni, ami nagy fájdalom volt, mert tényleg gyönyörű a táj. De még aznap vissza akartunk érni Dublinba. Ezúttal Galwaybe buszoztunk, ide két óra volt az út. Galwayben még maradt két óránk sétálni az utolsó vonatig. Engem legjobban a Shop és az azt folytató High Street hangulata fogott meg: színes vidám házak, boltok, zene… Lesétáltunk egészen a Spanish Archig, a Corrib folyó torkolatáig. De szintén szép templomok és épületek vannak a városban.

A harmadik nap átmentünk Észak-Írországba, amiről hosszabban majd az Egyesült Királyság bejegyzésben írunk.

A negyedik nap végre jutott időnk megnézni Dublint. Biztonsági okok miatt az utolsó nap már nem vonatoztunk, nehogy késsen, és ne érjük el a repülőt. Mondjuk, az ír vonat sosem késik! Aznap tehát nem kellett korán kelni, így kiélvezhettük a tradicionális ír reggelit is (szószos bab, tojás, gomba, bacon és kolbász), ami minden nap járt volna a szálláshoz, de mivel 8 órakor kezdődött a reggeli, sosem tudtuk megvárni. Délután ment a repülő, úgyhogy egy fél napunk volt megnézni a várost. A Liffey déli partján kezdtük a városnézést: itt áll a Városháza, Molly Malone szobra, a Temple bár, a Dublin Castle és számos szép templom, például a St. Ann’s Church of Ireland. Itt vannak a város szép parkjai is. Az északi part modernebb, itt inkább vörös téglás házak állnak, de itt is sok szép szobor és műemlék van, illetve itt található a Moore piac is és sok étterem és bár is.

Természetesen nem lenne teljes az írországi tartózkodásunk egy ír kocsma megtekintése nélkül, rengeteg van belőlük Dublinban, gyakran van élő zene is, ami nagyon jó hangulatot teremt a kötelező Guinnessünk elfogyasztásához.

1. Főtér, Kijev

2. Szent Mihály Székesegyház, Kijev

3. Parlament, Kijev

4. Barlangkolostor, Kijev

5. Barlangkolostor környéke, Kijev

6. Szent Szófia Székesegyház, Kijev

7. Dnyeper-híd, Kijev

8. 2012-es EB, Kijev

9. Focilázban, Kijev

10. Drukkerek, Kijev

11. Foci EB meccsen, Kijev

12. Munkácsi Vár

13. Főtér, Huszt

14. Főtér, Huszt

15. Vár, Huszt

16. Kárpátalja, Nagyszőlős

17. Katedrális, Nagyszőlős

18. Folyópart, Beregszász

19. Beregszász

20. Művelődési Ház, Beregszász

Kitti:

Nagy focirajongó vagyok. Különösen szeretem az Európa- és Világbajnokságokat. Aki járt már ilyen eseményen, érti, hogy miért. Az egész olyan, mint egy hatalmas karnevál. Mindenki nemzetiszínű pólót, zászlót vagy az országra jellemző jelmezt visel, az arcukra festik az ország zászlóját, és bármilyen hihetetlen, fele-fele arányban vannak férfi és női szurkolók, úgyhogy egyáltalán nem a focihuligánokra kell gondolni. Inkább mindenki buszkén viseli a saját nemzetiségét és mindenki mindenkinek a barátja. Még akkor is, ha előző nap éppen legyőzte a csapatja a mi országunkét. A szurkolók együtt éneklik a dalaikat, mellyel az országukat és a nemzeti válogatottat bíztatják, vagy éppen az ellenfelet gúnyolják. Sajnos mivel a magyar válogatott nem szokott túl sűrűn kijutni az EB-kre, így 2012-ben ismét kénytelen voltunk két olyan ország párharcát megnézni, mely kedves a szívemnek.

A 2012-es Foci EB-t tehát Ukrajna és Lengyelország rendezte közösen. Mivel a svéd-francia csoportmeccset Kijevben rendezték, így nem volt kérdés, hogy irány Ukrajna. Nem tagadom, sokan próbáltak lebeszélni, de én nagyon örülök, hogy elmentünk, mert 2014-ben kitört a Kelet-ukrajnai háború, így volt szerencsém egy olyan időszakban látni az országot, ami sokáig nem tért vissza. Mindenki felszabadult volt és vidám. A meccsre a belépőjegyet márciusban kérvényeztem az UEFA honlapján. Mivel semleges szurkoló voltam, így nem kellett különösebben megküzdeni a jegyemért. 3. kategóriásat vettem, ami még mindig elég rossz helyre szólt. A jegy segítségével nekem ingyen volt a tömegközlekedés a meccs napján.

Vonattal mentünk Budapestről fekvőkocsival, reggelre értünk Kijevbe. A határon gyorsan kitöltöttünk egy nyomtatványt, utána megkaptuk a vízumot. Gyorsan elfoglaltuk a szállást, és indultunk is várost nézni. Utunkat a Szent Szófia Székesegyháznál kezdtük. A város ikonikus tere a Függetlenségi tér, itt volt a Fan Zone, ahol a szurkolók gyülekeztek. Innen indult a tömeg az Olimpiai Stadionhoz, ahol a meccset rendezték. Tényleg minden jó hangulatban telt, nekem nagyon pozitív élmény maradt Ukrajna és Kijev. Másnap megnéztük a többi nevezetességet, elmetróztunk a Dnyeperhez, valamint megnéztük a Pecserszka Lavra Barlagkolostort is. Délután pedig vonatra szálltunk, és reggelre ismét Magyarországon voltunk.

Pár évvel később pedig egy kárpátaljai autós túrára indultunk. Addigra már a környező országok határ menti területeit mind bejártuk, így Kárpátalja se maradhatott ki. Budapestről az M3-as autópályán közelítettük meg, egy hétvégét töltöttünk itt. A határt Tiszabecsnél léptük át, Beregsuránynál jöttünk vissza, mivel ez a két határ nem annyira forgalmas. Azért így is odafelé egy, visszafele kettő óra volt átjutni rajta. A szállásunk Nagyszőlősön volt, de ellátogattunk Husztra, Beregszászra és Munkácsra is. Bár az utak bőven hagynak maguk után kívánnivalókat, a táj nagyon szép, főleg ősszel, amikor még napközben jó meleg volt. Még ezeken az utakon is voltak kamionok, de azért jól lehetett közlekedni. Engem jobban zavartak a falvak macskaköves útburkolatai, szerencsére a kocsink jól bírta a megpróbáltatásokat. Huszt legnagyobb nevezetessége a Kölcsey Ferenc által híressé tett romvár, a Cyril-Methodius székesegyház és a Szent Erzsébet templom. Nagyszőlősön szintén szép templomok vannak, például a Svyato Troitsky ortodox templom. A Munkácsi Vár pedig rendkívül szép, nagy és jó állapotban van. Ezen kívül Munkácson érdemes megnézni a piacot és a sétálóutcát is. Beregszász még vasárnap reggel is nagyon élt, ez a kárpátaljai magyarság fővárosa. Itt is van egy szép református templom, városháza és a Verke folyó partja is nagyon kellemes. A határátlépés után visszaindultunk Budapestre az M3-as autópályán, estére értünk haza.

1. Nemzeti Múzeum, Prága

2. Óváros, Prága

3. Óváros, Prága

4. Óváros tér, Prága

5. Károly-híd, Prága

6. Károly-híd, Prága

7. Vár, Prága

8. Szent Vita Székesegyház, Prága

9. Szent Vita Székesegyház, Prága

10. Arany Utcácska, Prága

11. Óváros, Brno

12. Főtér, Brno

13. Székesegyház, Brno

14. Városháza torony, Brno 

15. Szentháromság Oszlop, Olomouc

16. Óratorony, Oromouc

17. Óváros, Olomouc

18. Katedrális, Olomouc

19. Breclav

20. Folyópart, Breclav

Dani:

Első közös utunk, amit már együtt is terveztünk meg, sok magyarhoz hasonlóan Prága volt. Előtte én már számos más alkalommal jártam Csehországban, és később „vidékre” is elmentünk együtt. Csehországba a nagy népszerűségének köszönhetően fapados géppel, busszal és vonattal is el lehet jutni, vagy akár a cseh nemzeti légitársasággal, ha valaki megengedheti magának. Mégis a legegyszerűbb vasúttal menni, mivel kb. 2 óránként jár, és viszonylag gyorsan odaér, kb. 6 óra alatt. Mi egészen hajnalban indultunk, és délre értünk oda. A vonatmenetrendet egyébként jól ismerem, a munkámból adódóan. Olyan két héttel indulás előtt vettük meg a jegyet, mivel nem nyáron mentünk, a legnagyobb tömegben, hanem május közepén. A vonaton éjszakára érdemes ülő vagy fekvőjegyet venni, illetve nyáron és ünnepeken nappalra is.

A vonat a központi pályaudvarra, a Hlavni Nadražíra érkezett. Ez a hely ideális kiindulópont a város felfedezéséhez. Innen gyalog 5 perc a Vencel tér. Elsétáltunk a híres Nemzeti Múzeumtól végig a Vencel téren és az óvároson keresztül az Óváros térre. Az óváros utcáiban elintéztük a szuvenírek begyűjtését. Fontos, hogy a belváros szűk utcáiban nagyon nagy a tömeg, nehézkes a haladás a sok turista miatt. Az Óváros téren van turista információ és mindig sok program. Esténként például fényfestés. Innen a millió turistával együtt mi is a Károly-hídon keresztül értük el a várnegyedet. Ezek a látnivalók mind kötelező jellegűek. Ami engem már gyerekkoromban is megfogott, a St. Vita Katedrális, a várnegyed központja. A grandiózus méretei magával ragadtak. Az Arany utcácska is életre szóló élményt nyújt, ez fizetős. Este visszamentünk a Károly-hídra, ahol a naplemente után söröztünk és néztük az Óváros tér forgatagát. Tudtad-e, hogy a világ legnagyobb sörfogyasztó nemzete a cseh? Kötelező egy-egy sört meginni itt. Este a Palladium bevásárlóközpontban vacsoráztunk. Ez a hely ideális választás az evés-iváshoz, hiszen egy nagy pláza az óvárosban. Egyébként a pláza előtt van a színházak negyede, ahol mindig nagy az élet; van fényfestés, ingyenes előadások… Éjszakai vonattal indultunk haza Budapestre.

Egy másik alkalommal együtt vonatozni mentünk két fontos cseh városba. Brno Csehország második legnagyobb városa majdnem 400 ezer lakóval, Morvaország fővárosa. Budapestről kb. 4 óra vonattal, de busszal is el lehet ide jutni. A vonatjegy 29 eurotól kezdődik. Mi reggel 7 óra körül indultunk, és 11-re már oda is értünk. A város könnyen bejárható, a busz/vasútállomás mellett van az óváros. Bejártuk az összes történelmi utcát, és a Dómhoz is felkapaszkodtunk. Az óvárosban rengeteg étterem vár mindenkit (nyugati stílusú és helyi is), illetve múzeumok és kultúrházak is vannak szép számmal. Az állomás mellett van az Árkád bevásárlóközpont és a Tesco is.

Brnoból belföldi gyorsvonattal mentünk Olomoucba. Tudtad-e, hogy a cseh vasút kiváló szolgáltató? Ütemes menetrend, tiszta, üres vonatok és nagyon-nagyon olcsók: az ára kb. fele a magyar belföldi vonatoknak. Olomoucban a városon belül villamossal mentünk, mert nagyon messze van az óváros az állomástól. Érdekes módon az összes cseh megyeszékhelyen (50.000 fő feletti lakosú város) van troli és/vagy villamos. Érdemes használni, mert gyors és nagyon olcsó. Egy vonaljegy kb. 10 korona (120 Ft). Olomoucé Prága után a legnagyobb óváros Csehországban. Bejártuk a történelmi negyedet, de nekünk csalódást okozott, mert hétvége délután lévén minden zárva volt leszámítva a turista információt, és a térburkolatot is éppen felújították, ezért minden fel volt túrva. Két templom megtekintése után visszaindultunk a vasútállomásra, de még ittunk cseh nemzeti italt, a gyömbéres cola Kofolát. Este még Breclavban megálltunk, ami komoly átszállóhely, cseh határváros. Este 11-re értünk vissza Budapestre.

1. Katedrális, Helsinki

2. Kikötő, Helsinki

3. Sziklatemplom, Helsinki

4. Suomenlinna Erőd, Helsinki

5. Suomenlinna Part, Helsinki

6. Suomenlinna, Helsinki

7. Templom, Espoo

8. A Mikulás Faluja

9. Északi Sarrkör

10. Számik

11. Északi Sarrkör

12. Mikulással

13. Rovaniemi, Lappföld

14. Rovaniemi

15. Oulu

16. Park, Oulu

17. Vappu Fesztivál, Oulu

18. Az ezer tó egyike,Tampere

19. Május elseje, Tampere

20. Turku

Kitti:

Mindig is szerettem utazni. Mikor megismerkedtünk, már bejártam Európa egy részét, de Dani még nálam is sokkal-sokkal több helyen járt, érdeklődve hallgattam a beszámolóit. Egy közös ismerősünk mutatott be minket egymásnak, aki éppen egy finnországi utazást szervezett. Én pedig örömmel csatlakoztam hozzájuk, hiszen nem hagyhattam ki a lehetőséget az utazásra. Már az első pillanatra szimpatikusak voltunk egymásnak, de csak 2 vagy három alkalommal találkoztunk az utazás előtt, és mint barátok indultunk el Turkuba.

Akkor mindhárman 26 év alattiak voltunk, így először is vettünk egy Interrail 26 év alatti bérletet, aminek az ára alig volt száz euro, és csak egy napra vettünk ki szállást. Két éjszakát tehát a vonaton töltöttünk, úgyhogy már ezen is spóroltunk, illetve, mivel egy vonatjegy Helsinki és Rovaniemi között 80-100 euro az ülő kocsiban, így nem is volt kérdés, hogy így jártunk a legjobban. Mivel ez is egy EU ország, így elég a személyi is, nem kellett útlevél. Budapestről repülővel érdemes eljutni Finnországba, mi is így tettünk. A repülő délután indult, és késett is egy kicsit, ráadásul van egy órás időeltolódás is a két ország időzónája között, így már csak arra maradt aznap időnk, hogy a reptérbusszal bemenjünk Turku belvárosába, és elfoglaljuk a szállást.

Másnap megnéztük Helsinkit, a Szent János templomot, a Sziklatemplomot és a kikötőt, majd átkompoztunk a Suomenlinna erődhöz. Délután még elnéztünk Espooba is, ami azon kívül, hogy Kimi Raikkönen szülőhelye, sok érdekességet nem tartalmaz. A következő éjszakát a vonaton töltöttük, az éjszakai vonattal felmentünk egészen Rovaniemibe. A vonatot Santa Claus expressnek hívták. De a finn vonatközlekedés (VR a neve) kifogástalan volt, gyors, tiszta és relatív üres is. Így még az ülő kocsiban is sikerült elfeküdni.

Rovaniemiben a busz a Mikuláshoz a vasútállomás elől indult, nem is kellett rá sokat várni. Egy fél óra alatt a Mikulás falujában találtuk magunkat, ahol számos program várt. Április lévén még bőven volt hó is, ami nagyon tetszett. Lefényképezkedtünk az Északi-sarkkörrel, ami fel van festve, láttunk számi ruhát viselő hagyományőrzőket, illetve megvettük a kötelező szuveníreket és csináltattunk emléklapot is, hogy itt jártunk. Aztán sorba álltunk, hogy találkozhassunk a Mikulással. A Mikulás nagyon nagydarab volt, de tetszett neki, hogy magyarok vagyunk. Danival egymás mellé ültetett minket, így csináltunk fényképet is. Dani ott fogta meg először a kezem is. A fényképet természetesen megvettük, az volt egyben az első közös képünk is. Még aznap megnéztük Rovaniemit, valamit levonatoztunk Ouluba, ahol az estét töltöttük. Aznap volt a Vappu nevű fesztivál, nagyon jó hangulat volt. Az összes fiatal az egyetemének megfelelő overált hordott, illetve kalapot, és piknikeztek. Még a rendkívül hűvös idő sem rontotta el a hangulatukat. Mi az éjszakai vonattal visszamentünk Tamperébe.

Finnország az ezer tó országa. Ennek tökéletes példája Tampere, ahol két nagy tó is található. Mi ezeket is megtekintettük, illetve május elseje lévén piac is volt és felvonulás is, ami nagyon látványos volt. A piacon ettünk sült halat, ami nagyon finom volt. Még aznap visszamentünk Turkuba, amit így világosban is megtekintettünk. Itt is volt kirakodóvásár, sok templom és szép épületek. Nekem nagyon tetszett, hogy május elseje ellenére minden nyitva volt, így tudtunk szuveníreket vásárolni. Délután indult vissza a repülőnk Budapestre. A visszaúton jöttünk össze Danival, akivel elhatároztuk, hogy ez az utazás csak a kezdet, és számos helyre elmegyünk együtt. Akkor még mi magunk se gondoltuk, hogy ilyen sok országba eljutunk majd.

Tengerparti esküvőnk Balin

A legtöbb menyasszony különleges és emlékezetes esküvőről álmodik, ez velem sem volt másként. Engem azonban jobban izgatott az utána következő nászút, mint maga az esküvő. Nem vagyok az a típus, aki a dekoráción vagy a torta ízén fennakad, a lakodalmas zenékkel pedig ki lehet üldözni a világból! Már nem is emlékszem, hogy pontosan honnan jött a tengerparti esküvő ötlete, hogy újságban láttuk-e vagy valamilyen filmben. Mégis valahogy így minden összeállt. Az esküvőszervező mindent elintéz, nekünk pedig marad a nászút megtervezése, amit sokkal jobban szeretek! Végül Indonézia mellett döntöttünk, mert onnan sok helyre lehet kirándulni, ha már ott jár az ember.

Igazából mindenki, akinek előadtuk az ötletet, azt mondta, hogy de jó, ez annyira ti vagytok! Bár szerettük volna, ha a családunk és a barátaink is velünk tartanának, sajnos erre nem volt lehetőségük. Hogy mégis részesei legyenek az eseménynek, itthon lefoglaltunk egy éttermet, ahol levetítettük a fényképeinket és élménybeszámolót is tartottunk, miután hazajöttünk. Természetesen, mindezt menyasszonyi ruhában, mintha csak az esküvőről jöttünk volna!

Az előkészületeket nagyjából fél évvel az időpont előtt kezdtük meg, de még így is nagyon időben voltunk. Egy utazási irodához fordultunk segítségül, akik felvették a kapcsolatot az indonéz hotellel, ahol a házasságkötés történt. A hotelben egy hétre kellett szobát foglalni, így kaptunk kedvezményt az árból. Mivel nászútra úgyis mentünk volna, így a hotel és a repülőjegy költségeit leszámítva mindössze 2.000 dollár körül volt a szertartás ára (600 000 Ft), ugyan abban az évben a kolléganőim nagyjából 2 millió forintot fizettek egy-egy 60 fős esküvő megszervezéséhez Magyarországon.

Az egyetlen nehézségünk az volt, hogy mivel hivatalos esküvőt akartunk, nem csak jelképeset, így az anyakönyvi kivonatokat le kellett fordíttatni indonéz nyelvre, majd pedig az ott kapott házassági kivonatot magyarra, és hitelesíttetni, de ez is nagyon flottul ment. Az esküvőnk alapjában véve egy meghatározott séma szerint történt, így csak annyit kellett kiválasztani, hogy milyen zene szóljon (ezt is Vivinre, az indonéz esküvőszervezőnkre bíztuk), illetve, hogy milyen színű virágokat szórjanak ránk. A hajamat és a sminkemet magamnak készítettem el, de lehetett volna fodrászt is hívni, természetesen. A ruhámat Budapestről hoztam, amit egészen kicsire össze tudtuk hajtogatni a varrónőm segítségével. Cipőm pedig nem volt. Hihetetlen élmény mezítláb, a homokban esküdni!

Közben végig fényképezett minket a fotósunk, ez is benne volt az árban, a szertartás után pedig tengerpartos képeket is csináltunk naplementekor. Ezeket a  fotókat egy cd-n megkaptuk, és még egy kézzel készített albumot is ajándékoztak nekünk, ami a legjobb képeinket tartalmazta. Este pedig egy négyfogásos vacsorát fogyasztottunk el a tengerparton, miattunk lezárták és elsötétítették az egész partszakaszt, így hollywoodi sztároknak érezhettük magunkat. Ha valaki azt gondolja, hogy ez egy instant esküvő volt, elárulom, hogy a héten, amíg Balin voltunk, nem láttunk másik szertartást!

Összességében tehát elmondhatom, hogy a legjobb döntés volt a tengerparti esküvő, amit hozhattunk. Nem stresszeltük túl, nem próbáltunk megfelelni senkinek, és a nagy napunk tényleg csak rólunk szólt. A hotel és az utazási iroda munkájával maximálisan elégedettek voltunk, és csak bíztatni tudok mindenkit, hogy ha ez az álma, ne féljen meglépni! Egy tengerparti esküvő tényleg különleges és egyedi élmény. Pont az, amiről egy menyasszony álmodik!

Kitti vagyok, január 26-án születtem. Életemben először külföldön tizenkét éves koromban jártam; Spanyolországban nyaraltam a családommal, és nagyon megfogott az ország hangulata. Már ekkoriban is vonzottak az idegen nyelvek, bár akkor még csak angolul tanultam, de szabadidőmben dalszövegeket fordítgattam, belőlük tanultam szavakat. A középiskolát angol kéttannyelvű idegenforgalmi iskolában végeztem, ahol az érettségivel idegenvezetői oklevelet is szereztünk, az osztállyal pedig sok helyen jártunk külföldön. Második nyelvnek franciául tanultunk, és mivel több lehetőséget láttam a francia nyelvben, így francia szakon tanultam tovább az egyetemen. Közben visszatértem a gyerekkori fogadalmamhoz, visszatértem Spanyolországba és mindössze két év alatt meg is tanultam spanyolul, abból is szereztem felsőfokú nyelvvizsgát.

Az egyetem után kiköltöztem Madridba, ahol másfél évig éltem. Sikerült nagyjából beutazni az országot, illetve ott is elvégeztem egy egyetemi képzést, spanyol tolmács mesterszakos diplomát szereztem. Az egyetemi képzés keretében részt vettem egy szakmai gyakorlaton Luxemburgban, és jártam egyedül Hollandiában és Belgiumban is. Azt hiszem ekkor jöttem rá, hogy amit a legjobban szeretek az az utazás. Vagyis nem csak magát az utazást, hanem az egész tervezési folyamatot; legtöbbször idegen nyelven olvasok internetes oldalakat és az ott összeszedett információk alapján állítom össze a programjainkat. Az egyetemi évek után visszatértem Magyarországba. Jelenleg is a nyelvtudásomat használva dolgozom egy multicégnél, szállítmányozással foglalkozom, szabadidőmben pedig amennyit csak lehet, utazom. Mivel imádok nyelveket tanulni, tanultam portugálul, olaszul, svédül és albánul is. A nyelvtanulás a legjobb módszer arra, hogy megismerjük más nemzetek kultúráját. Ha megismerjük egy ország kultúráját, történelmét, segít jobban megérteni az ott élő emberek gondolkodását is. Azt gondolom, hogy az utazás lényege az, hogy az által, hogy többet látunk a világból, szélesebb látókörű, jobb emberek legyünk.

Dani vagyok, június 21-én születtem. Már kisgyerek korom óta érdekel minden utazással kapcsolatos tevékenység. Először is térképészeti középiskolában tanultam, ami később nagyon sokat segített nekem a tájékozódásban a mobilinternet előtti időkben. Később idegenvezetőnek tanultam, ott a német nyelvet választottam, de angolul is jól beszélek. Ezekkel a kompetenciákkal a MÁVnál helyezkedtem el, később pedig hálókocsi kalauz lettem, ma is ez a polgári foglalkozásom, ami illik hozzám, hiszen így mindig külföldön vagyok. Közel tíz év alatt majdnem az egész világot bejártam, először Európát jártam be rendkívül alaposan, gyakorlatilag minden ország minden régiójában és minden fontos városba el. Ezután pedig többször is jártam a tengerentúlon, például bevonatoztam egész Japánt. Még nagyon sokáig szeretném folytatni a világjárást; ez nem csak nagy élmény, de hatalmas önmegvalósítás és tudásbővítés számomra.

Az utazás mindenkinek hasznos, hiszen nemcsak egy kellemes időtöltés, ha ügyesen csináljuk, akkor a pihenés és a világ megismerése mellett elképesztő tapasztalatot és ismereteket gyűjthetünk a világról, amiket később már senki sem vehet el tőlünk. Mi mindenkinek segíteni szeretnénk utazása megszervezésben. Tapasztalatunkkal bármilyen tanáccsal el tudjuk látni az útnak indulókat, akármilyen típusú utazásra készülnek; legyen felfedező út, vagy kirándulás. Mivel alaposan bejártuk az országokat, ezért szinte biztosan tudunk segíteni.

Elérhetőségeink:

Email: szazorszag@gmail.com

 Facebook: https://www.facebook.com/100orszagblog/