Kitti:
Ha valaki szeret utazni és sok helyen járt már, előbb-utóbb találkozik a kérdéssel: neked melyik hely tetszett a legjobban, ahol jártál? Ilyenkor az ember valami olyan válaszra számít, hogy Bali, Rio de Janeiro esetleg Mexikó, és mindig nevetnek, azon, amit én válaszolok. Ugyanis ezek mind-mind nagyon szép helyek, de nekem személy szerint a kedvenc országom Horvátország. Miért? Elmondom.
Zágráb gyönyörű óvárosa: Sok ismerősöm járt már Horvátországban, sokat hallottam már arról, hogy milyen szép a tengerpart, így mikor elkezdtük bejárni a világot, szinte az elsők között követeltem, hogy legalább Zágrábba utazzunk el, mert én még nem jártam déli szomszédunknál. Így az első látogatásom Horvátországban egy egynapos zágrábi városnézés volt. Vonattal mentünk, dél körül értünk Zágrábba. Mivel nem akartunk ott aludni, így még aznap vissza is mentünk a délutáni vonattal, de ez a 4 óra is elég volt arra, hogy egy kis ízelítőt kapjak a városról. Megnéztük a Nemzeti Színházat, láttunk sok szép parkot, majd a Jelasics tér érintésével elérkeztünk a Zágrábi Katedrálishoz, ahonnan az óváros utcáin barangolva megérkeztünk a Szent Márk-térre. Itt található a Horvát Parlament épülete és a szépséges cseréptetejű Szent Márk templom is. Az óvárosból nagyon szép kilátás nyílt a városra, a sikló mellett pedig legyalogoltunk a belvárosba. Rengeteg szuvenírt árultak, így vettünk ajándékokat, illetve sok jó kis étterem van, ahol megismerkedhetünk a balkáni konyha ízletes fogásaival (csevap, pljeskavica stb.), vagy idő hiányában bekaphatunk egy burek péksüteményt sétálás közben. A horvát borok szintén méltán híresek. Estére pedig már újra Budapesten voltunk.
Eszék, az egykori Magyar Királyság része: Határon túli területeket bejáró egyik autós túránk keretében jutottunk el a Drávaközbe, és így néztük meg Eszéket egy hétvégén. A külvárosban volt a szállásunk, ami meglepően olcsó volt, de mégis színvonalas, finom reggelivel. Az M6-os autópályán gyorsan elértük Mohácsot, onnan pedig már nem kellett sokat vezetni. A horvát utak nagyon jó minőségűek, az emberek is szépen vezetnek, a legtöbb kocsit amúgy női sofőr vezette, nem úgy, mint itthon ugye. Illetve, mivel ez a Dráva medre, így a vezetés sem volt megerőltető, mivel a táj teljesen lapos. Eszék a Dráva partján található, így érdemes egy rövidet sétálni a folyóparton. A legjobb éttermek az itt található hajókon vannak. Ezek a hajók nem mennek sehová természetesen. A főtéren áll a szép Szent Péter és Pál Székesegyház. De a városban találhatunk még sok szép épületet.
Dubrovnik és a többi tengerparti város: Egy szervezett út keretében jártunk Dubrovnikban, majd erről bővebben írunk még a Bosznia-Hercegovinás résznél. Már az idevezető út is gyönyörű, ahogy kanyargunk a szerpentineken, egyik oldalunkon a kristálytiszta tenger és a rengeteg sziget, másik oldalon pedig a szépséges hegyek. Dubrovnik óvárosa pedig méltán híres. Megszámlálhatatlan csodálatos épület (a Székesegyház, az Erőd, Orlando szobor…), szűk kövezett utcácskák és finom tengeri ételek várnak arra, aki erre jár. Ha időnk engedi, menjünk hajózni egyet, ahogy mi is tettük. A jó kedvet egy pohár rakija hozta meg, ami szintén „kötelező” ha Délkelet-Európában jár az ember.
Ezeken kívül csak megemlítem a Plitvicei tavakat, hiszen ott Dani nélkül voltam, így nem szeretnék hosszabban írni róla, de még egy indok. Ez az ország tehát mindenkinek nyújt valamit, akár a tengerparti pihenés, akár a túrázás, akár a kultúra, akár pedig a történelem szerelmesei vagyunk. A finom ételek, a barátságos emberek és az, hogy európai szinten nem irreálisan drága még egy-egy ok, hogy miért kell mindenkinek egyszer legalább eljutnia ide. És mindezért nem kell órákat repülőn tölteni, ha reggel elindulunk, már délre meg is érkezünk, akár kocsival, busszal vagy vonattal is megyünk. Kell ennél több?
