Kitti:
Mindig is szerettem utazni. Mikor megismerkedtünk, már bejártam Európa egy részét, de Dani még nálam is sokkal-sokkal több helyen járt, érdeklődve hallgattam a beszámolóit. Egy közös ismerősünk mutatott be minket egymásnak, aki éppen egy finnországi utazást szervezett. Én pedig örömmel csatlakoztam hozzájuk, hiszen nem hagyhattam ki a lehetőséget az utazásra. Már az első pillanatra szimpatikusak voltunk egymásnak, de csak 2 vagy három alkalommal találkoztunk az utazás előtt, és mint barátok indultunk el Turkuba.
Akkor mindhárman 26 év alattiak voltunk, így először is vettünk egy Interrail 26 év alatti bérletet, aminek az ára alig volt száz euro, és csak egy napra vettünk ki szállást. Két éjszakát tehát a vonaton töltöttünk, úgyhogy már ezen is spóroltunk, illetve, mivel egy vonatjegy Helsinki és Rovaniemi között 80-100 euro az ülő kocsiban, így nem is volt kérdés, hogy így jártunk a legjobban. Mivel ez is egy EU ország, így elég a személyi is, nem kellett útlevél. Budapestről repülővel érdemes eljutni Finnországba, mi is így tettünk. A repülő délután indult, és késett is egy kicsit, ráadásul van egy órás időeltolódás is a két ország időzónája között, így már csak arra maradt aznap időnk, hogy a reptérbusszal bemenjünk Turku belvárosába, és elfoglaljuk a szállást.
Másnap megnéztük Helsinkit, a Szent János templomot, a Sziklatemplomot és a kikötőt, majd átkompoztunk a Suomenlinna erődhöz. Délután még elnéztünk Espooba is, ami azon kívül, hogy Kimi Raikkönen szülőhelye, sok érdekességet nem tartalmaz. A következő éjszakát a vonaton töltöttük, az éjszakai vonattal felmentünk egészen Rovaniemibe. A vonatot Santa Claus expressnek hívták. De a finn vonatközlekedés (VR a neve) kifogástalan volt, gyors, tiszta és relatív üres is. Így még az ülő kocsiban is sikerült elfeküdni.
Rovaniemiben a busz a Mikuláshoz a vasútállomás elől indult, nem is kellett rá sokat várni. Egy fél óra alatt a Mikulás falujában találtuk magunkat, ahol számos program várt. Április lévén még bőven volt hó is, ami nagyon tetszett. Lefényképezkedtünk az Északi-sarkkörrel, ami fel van festve, láttunk számi ruhát viselő hagyományőrzőket, illetve megvettük a kötelező szuveníreket és csináltattunk emléklapot is, hogy itt jártunk. Aztán sorba álltunk, hogy találkozhassunk a Mikulással. A Mikulás nagyon nagydarab volt, de tetszett neki, hogy magyarok vagyunk. Danival egymás mellé ültetett minket, így csináltunk fényképet is. Dani ott fogta meg először a kezem is. A fényképet természetesen megvettük, az volt egyben az első közös képünk is. Még aznap megnéztük Rovaniemit, valamit levonatoztunk Ouluba, ahol az estét töltöttük. Aznap volt a Vappu nevű fesztivál, nagyon jó hangulat volt. Az összes fiatal az egyetemének megfelelő overált hordott, illetve kalapot, és piknikeztek. Még a rendkívül hűvös idő sem rontotta el a hangulatukat. Mi az éjszakai vonattal visszamentünk Tamperébe.
Finnország az ezer tó országa. Ennek tökéletes példája Tampere, ahol két nagy tó is található. Mi ezeket is megtekintettük, illetve május elseje lévén piac is volt és felvonulás is, ami nagyon látványos volt. A piacon ettünk sült halat, ami nagyon finom volt. Még aznap visszamentünk Turkuba, amit így világosban is megtekintettünk. Itt is volt kirakodóvásár, sok templom és szép épületek. Nekem nagyon tetszett, hogy május elseje ellenére minden nyitva volt, így tudtunk szuveníreket vásárolni. Délután indult vissza a repülőnk Budapestre. A visszaúton jöttünk össze Danival, akivel elhatároztuk, hogy ez az utazás csak a kezdet, és számos helyre elmegyünk együtt. Akkor még mi magunk se gondoltuk, hogy ilyen sok országba eljutunk majd.
