Dani:
Bukarestből indult a CFM Moldáv vasutak szerelvénye. Ez az Unióval az egyetlen felszíni összeköttetése az országnak, de Ukrajnából és Oroszországból is megközelíthető. Az ország hiányzik a legtöbb világutazó repertoárjából, félni azonban nem kell, mert a kelet-európai trendekbe illeszkedik az állam. Ezenkívül már maga az, hogy az országnak két része van; a szakadár Dnyeszteren túli Köztársaság is itt található, önmagában is igen izgalmas. Moldova a középkorban egy jelentős állam volt, a mainál jóval nagyobb területtel. Később azonban az ország egy nagy részét Oroszország kapta meg, majd az egész térség román, később pedig ismét orosz kézre került. A rendszerváltást követően az orosz ajkúak autonóm köztársaságot alapítanak, ami szövetségre lép a moldovai román területekkel, így alakult ki a ma ismert ország.
Kora hajnalban lép be Moldovába a régi orosz gyártmányú klasszikus hálókocsivonatunk. Autentikus falvakat látni kiskocsmákkal és földutakkal. Amikor emeletes házakat látni a háttérben, az már a főváros, Chisinau. Az állomás szépen felújított, tele díszakváriummal. Már kilépve az utcára, rögtön feltűnik, hogy bár a feliratok tényleg inkább román nyelvűek, de sokkal több embert hallani oroszul beszélni, mint románul, és az emberek is inkább orosznak tűnnek ránézésre.
A Constantin Negruzzi téren sok plázát és modern éttermet találunk. Innen indul a város fő útja, a Constatin Negruzzi út, ahol számtalan utazási irodát, pénzváltót, boltot, magánklinikát és kávézót találunk. Nem messze innen a Sfantu Theodor Tiron pravoszláv székesegyház gyönyörű épületeivel és kertjeivel a város egyik jelképe. Innen pár lépés az aluljáró és a Strada Izmail sugárút, ahol képeslapra illő óriási panelházakat látunk szolgáltatóházakkal, és igazi kommunista építészeti stílusban épült lakóházakat, szépen megmaradt munkásmozgalmi szobrokkal. Itt találjuk az Állami Áruházat, vele szemben kormányzati negyed díszes épületekkel. Mi az autentikus hangulatú piacot is meglátogattuk. Mindenféle élelmiszert és ruhaneműt lehet kapni.
Itt már a belvárosban jártunk. Óriási a forgalom, Főposta, színházak találhatóak a központban, a Városháza épületében remek szuvenírboltot találunk. Itt válogathatunk amerikai gyorsétterem-láncok kínálatából, de akár a helyiekkel együtt bemehetünk kis kifőzdékbe, ahol orosz autentikus ételeket is kipróbálhatunk. Pár lépés, és meg is jöttünk az ország jelképéhez, az Arcul de Triumph-hoz. A gyönyörű, már-már vakítóan fehér templom és harangtorony, előtte a Diadalív szemet gyönyörködtető látványt nyújt. Itt van a Kormányzati Palota, a Városi Parkban pedig a helyiek töltik idejüket: van itt óriás-sakk, rengeteg pavilon, ahol sült gesztenyét vagy fagyit vehetünk. A Park mögött nyugati stílusú sétálóutcát találunk több emeletes éttermekkel.
Chisinau a parkok városa is. Ha időnk engedi, sétáljunk le az egyetemi negyedbe, útközben a város múzeumait is megtekinthetjük. Az egyetem központi épületétől már látszik a legnagyobb park és a központi tava, a Lacul Valea Morlior. Óriási díszlépcsők vezetnek a partig, rengeteg fiatal tölti itt az idejét, a park az egyetemisták találkozóhelye. Van itt Vidám Színpad, csónakázási lehetőség is. Itt szép fekvésű épületeket láthatunk, a külvárosokig ellátni a lépcsősor tetejétől.
Mi a Puskin utcán mentünk vissza a belvárosba, ami a város bohém negyede. Számtalan étterem, bár várja a látogatókat, a díszes épületek közül a Koncert Csarnok épülete emelkedik ki. Még egy utolsó pillantás a Nemzeti Színházra, aztán el is indultunk vissza az állomásra. Bátran induljunk el Moldovába, és érezzük át autentikus hangulatát, amíg még ilyen kevés turista jár ide.
