Az Indiától nem messze található, 26 atollból és közel 1200 szigetből álló szigetországról mindenkinek a hihetetlen luxus jut az eszébe, nem csoda, hogy sokan tévesen azt gondolják, hogy ahhoz, hogy itt eltöltsünk egy hetet egy nagyobb lottónyereményre van szükség. Választásunk azért esett erre az uticélra, mert a koronavírus-járvány következtében olyan kevés turista látogatta meg a Maldív-szigeteket 2021 elején, hogy a restort sziget körül-belül 10%-os kapacitáson volt, az árak pedig sok hotelben a tizedébe kerültek a tömegturizmus idejéhez képest, főleg így a szezon végén, ugyanis áprilisban már az esős évszak kezdődik a szigetországban.
Fontos tudni, hogy a legtöbb sziget lakatlan, alig 200 sziget lakott, és sok resort sziget is található az országban, amik tulajdonképpen hatalmas hotelekként funkcionálnak. Itt csak a turisták alszanak, a helyiek csupán dolgozni járnak a szigetre. Mi Olhuvelit választottuk, amely a Dél-Malé Atoll, azaz szigetcsoport tagja. Ez körülbelül 60 km-re található a fővárostól, és a repülőtértől, ahová a gépünk érkezett. A hotel biztosít transzferhajót, amivel eljuthatunk Olhuveli szigetére. Mivel az itt található éttermek elég borsos árúak, így félpanziót foglaltunk, hiszen így korlátlan svédasztalos vacsorát kaptunk, csak az italért kellett külön fizetni.
A maldív-szigeteki hotelek jelképe a vízi villa, ezért mi is azt foglaltuk, bár tény, hogy költségeinket ez jelentősen megnyomta, hiszen egy ilyen szállás a tízszerese egy vízparti szobának vagy bungalónak. Cserébe azonban kapunk egy privát stéget, ahol napozhatunk, ahonnan bemehetünk a vízbe, és ahol csodálhatjuk esténként a vízi elővilágot. Rengeteg halat, cápát láttunk, de egyik este még egy óriási rájához is volt szerencsénk. Na, ezért érdemes elutazni a Maldív-szigetekre. Bár a resort szigeten akár egy hetet is gond nélkül el lehet tölteni, hiszen a hotel rengeteg programot szervez, az óceán és a természet szépsége pedig leírhatatlan, mi mégis úgy döntöttünk, hogy szeretnénk látni, hogyan élnek a helyiek, így továbbutaztunk Maafushi szigetére.
Maafushi szintén a Dél-Malé atoll szigete. A kicsit több, mint 1 km hosszúságú sziget ugye lakott, így fontos megjegyezni, hogy csupán egy kijelölt partszakaszon lehet fürdeni a turistáknak, ezt Bikini Beachnek hívják. Azonban, hogy ne érezzük magunkat egy percig sem rosszul, de a helyi muszlimokat se sértsük meg, a part mellett találhatóak hajók, azaz úszó bárok, ahol az alkohol fogyasztása engedélyezett. Egyik este mi is ellátogattunk egy ilyen hajóra, ahová kis motorcsónakkal juttattak el bennünket. Igazán izgalmas élmény volt. A búvárkodás mellett számos programlehetőség is van, én béreltem például jet-skit is, és körbekerültem vele a kis szigetet. Még egy plusz, amiért érdemes Maafushira elutazni: mind a naplemente, mind a napfelkelte bámulatosan szép itt. Másnap a szomszédos Gulhi szigetére utaztunk el, ami szintén lakott, de ez már kevésbé turisztikai. Így egy kicsit belepillanthattunk abba, hogy milyen házakban, hogyan élnek a maldívok.
Utazásunk legvégén Hulhumale és Malé szigetét fedeztük fel. A két sziget szinte össze van nőve, így egy hídon át akár busszal vagy taxival is eljuthatunk az egyikből a másikba, de természetesen hajók is járnak közöttük rendszeresen. Sajnos erre már nincsenek turistáknak fenntartott tengerpartok, így itt csak megfelelő öltözékben lehet fürdeni. Bár a víz tiszta, és a part is csodaszép, mi inkább befizettünk egy kirándulásra, melynek során egy homokpadot látogattunk meg. Az érdekes földrajzi képződményen az ember igazán Robinson Crusoe-nak érezheti magát, hiszen rajtunk kívül nem volt ott senki, és a kirándulás szervezője magunkra is hagyott egy órára a kietlen homokdombon. Így csodás fotókat készíthettünk, a túrzás körül pedig sok halat láttunk búvárkodás közben, hiszen semmi nem zavarta a nyugalmukat, így előjöttek. A partra pedig rengeteg, hatalmas korallt sodort a víz, így ezeket a hihetetlen képződményeket is közelebbről meg tudtuk szemlélni.
