Az argentin konyhát kóstolva nagyon nem fogunk különleges ízekkel találkozni, hiszen erősen európai vonásokat mutat. Mint tudjuk, az országot a spanyolok gyarmatosították, később pedig a 19. és a 20. században nagy számban érkeztek a területre olasz bevándorlók, így tehát nem meglepően mediterrán vonásokat mutat az argentin gasztronómia. Mivel ez egy hatalmas területű ország, melynek lakossága közel 45 millió, így nehéz külön argentin konyhaművészetről beszélni. Itt is igaz, hogy inkább latin-amerikai sajátosságokkal találkozhatunk, de azért megpróbálok pár olyan fogást bemutatni, ami kicsit argentin sajátosság.
Az argentin alapanyagok jellemzően őshonos élelmiszerek: kukorica, burgonya, édesburgonya, bab, paradicsom, rizs, illetve hús, búza és tejtermékek. A gasztronómiát meghatározza a hatalmas kiterjedésű pampa, amelynek köszönhetően az ország a világ egyik legnagyobb mezőgazdasági exportőre. Mivel tengerparti ország is, így halat és tengergyümölcseit is szívesen fogyasztanak. Az olasz bevándorlóknak köszönhetően népszerű a pizza és a tészta, illetve fehérkenyeret is sokat esznek. A reggelit pedig szívesen kezdik egy francia croissant-nal.
Argentináról mindenkinek a steak jut először eszébe, így én is ezzel kezdem a felsorolást. Nem véletlenül örvend világhírnévnek az argentinok nemzeti étele. Más országokkal ellentétben Argentinában a marhahús ára nem megfizethetetlen, így nem kell mélyen a zsebünkbe nyúlnunk, ha meg akarjuk kóstolni. Különösképpen, ha a luxusétteremeket elkerülve a kis tavernákat keressük, ahol a helyiek étkeznek, miközben újságot olvasnak vagy meccset néznek a tévében. A húst és tehénbelsőségeket parázson grillezik, de időnként hal, kolbász és zöldségek is kerülhetnek a grillre. Ahogy más latin-amerikai országban, itt is népszerű a hússal töltött tésztabatyu, az empanada.
Szintén egész Latin-Amerikában szívesen fogyasztják a maté teát, de mégis leginkább Argentinában terjedt el. Tovább megyek. Akinek van argentin ismerőse, az biztosan elmondhatja, hogy barátjának szinte a kezéhez nőtt az ikonikus szívószálas pohár, amiből a teát isszák. A tea élénkítő és tisztító hatású. A matefa szárítótt és felaprított leveleiből készül, amit forró vízzel öntenek fel, de a forró napokon jégkockával hűsítik. Az italt a már említett, különleges formájú kis pohárkából isszák egy szűrős, fémszívószállal segítségével. Az ital fogyasztása egyébként nagyon messzire nyúlik vissza, hiszen a guaraní indiánok már a gyarmatosítás előtt ezt a teát itták. Az ital fogyasztása egyébként a társasági érintkezés része. Az emberek megosztják egymással a bombillájukat, tehát ha kínálnak, ezen ne lepődjünk meg! Egyébként az argentinoknál az étkezések is igen bennsőségesek, hiszen ilyenkor hosszas beszélgetések is folynak, nem csak étkeznek. Készüljünk tehát hosszú étkezésekre.
Ha az argentinok nem teáznak, akkor boroznak. A szőlőtermesztést a spanyolok honosították meg az országban. Mára pedig Argentina az 5. legnagyobb bortermelő ország a világon. Itt találhatóak a világ legmagasabban fekvő szőlőterületei, az Andok hegyein, melyeket a leolvadó hó segítségével öntöznek, ami különleges karaktert ad a boroknak. Az argentin vörösborok kiválóan illenek a steakekhez. Az elmúlt évtizedekben a sör is egyre népszerűbb lett, illetve égetett szeszt, aguardientét is fogyasztanak, ami cukornádból készül.
Ha desszertek, akkor pedig dulce de leche. A nádcukorral készített karamellizált tejkrémet egész Latin-Amerikában ismerik, és kedvelik, nem csak Argentinában, azonban ha már itt jár az ember, akkor nem hagyhatjuk ki, mert szinten mindenhol szembe fogunk találkozni ezzel az édességgel. Láttuk fagyiban, lekvárhoz hasonló kis dobozkában, öntetként süteményeken. Nem nehéz beleszeretni.
