Kitti:

Már régóta el akartam utazni Latin-Amerikába, azonban egy ilyen nagy utazásra nem szánja rá magát könnyen az ember. Végül mégis megszületett az elhatározás: irány Brazília! Fél évvel az indulás előtt vettük meg a repjegyeket, ami nem volt olcsó, de mégis sikerült összességében olyan 30%-kal olcsóbban megszervezni a körutazásunkat, mintha utazási irodával mentünk volna. Alapvetően az utazási irodák programterveit másoltuk le, de mivel csak ketten utaztunk, nem kellett senkihez se igazodni.

Brazíliában Rio de Janeirót és az Iguazú-vízesést néztük meg, majd Paraguayban és Argentínában folytattuk utunkat. Lisszaboni átszállással utaztunk Rioba, ahová késő délután érkeztünk meg. Ezt szeretjük, mert egy hosszú és pihentető alvás után újult erővel indultunk másnap várost nézni. Rióban másfél napot töltöttünk, majd még egyet a hazautazás előtt. A város két legnagyobb nevezetessége a Megváltó-szobor és a Cukorsüveg-hegy, azonban mindkettőt délután érdemes megtekinteni. Így a délelőtti órákban a város történelmi részét kerestük meg: a Városi Színházat, a Miasszonyunk Templomot, és vesztünk el a kis utcákban. Ezután mentünk fel a Corcovado-hegyre, és néztük meg a Megváltó-szobrot. Ide vonattal és busszal is fel lehet jutni, azonban készüljünk hatalmas tömegre! Nem csak magánál a szobornál, de még a buszhoz vagy vonathoz is sorba kell állni, így bőven számoljunk időt erre a nevezetességre. De mindez megéri, Rio de Janeiro csodás panorámája életre szóló élmény lesz! A Cukorsüveg-hegyre pedig felvonóval lehet feljutni. A legjobb, ha napnyugtára időzítjük a látogatásunkat, amikor vörös színben pompázik a város, és lassan felgyúlnak a fények. És ha egy kis személyes élményt is elmesélhetek, ezen a csodálatos helyen kérte meg Dani a kezemet.

Másnap ellátogattunk a Copacabana és az Ipanema strandokra. A valóban világhírű Copacabana homokos tengerpartja 4 km hosszú, az Ipanema pedig a szörfösek Mekkája. Mindkét part gyönyörű, bár a víz hűvös, mivel nem egy zárt öbölről van szó, hanem a nyílt Atlanti-óceán partjáról van szó.  Utolsó napunkon megnéztük a kívülről Maracana stadiont, ahol ugyan abban az éven, nyáron tartották a 2014-es futball világbajnokság döntőjét. Ezután ellátogattunk a Lapa negyedbe. Itt található a rendkívül színes Selarón lépcső, ami igazán lenyűgöző, illetve a fehér íves híd, az Arcos de Lapa. Ez a negyed igazán egyedi. 

Belföldi repülővel jutottunk el az Iguazú-vízeséshez. Két éjszakát tölöttünk Foz do Iguacu városban, ahová estére érkeztünk meg. Fél napos kirándulást tettünk a vízesés brazil oldalán. A brazil oldal nyújtja a jobb kilátást a vízesésre. A helyszínen vehetünk meg a belépőt a parkba, de készüljünk fel az akár több órás sorbaállásra a pénztáraknál, különösen, ha hétvégén látogatunk ide! A park bejáratától busszal jutunk el a vízeséshez, melynek az ára benne van a belépőjegyben. A vízesést gyalog járhatunk körbe, egy jól kiépített sétaösvényen. Ezen az oldalon található az Ördögtorok-szakadék is, amihez egészen közel is merészkedhetünk. Itt mindig látszik a szivárvány! Azonban vigyázzunk, mert nagyon könnyen vizesek leszünk, hozzunk magunkkal esőkabátot, ha a szakadékot is meg akarjuk nézni! A vízesés a buja őserdőben található, az Iguazú Nemzeti Park területén, így az élővilággal is közelebbi kapcsolatba kerülhetünk: itt él a fehérorrú koati, ami gyakran előbújik, mert nem fél a turistáktól. Ha van kedvünk, akár hajózhatunk is az Iguazú-folyón.

Rio de Janeiroban volt lehetőségünk megismerkedni a bab és rizs alapú brazil konyhával, itt Foz do Iguacuban pedig találtunk egy remek cukrászdát, ami hatalmas kedvencünk lett: az Oficina de Sorvete. Itt mindenképpen kóstoljuk meg a híres karamellás fagyit, a doce de leitét. Hihetetlenül finom!