Kitti:
Az első nagyobb utazásunk, amit már teljesen együtt terveztünk meg, Írországban történt. Engem valahogy mindig is vonzott ez a misztikus ország, örömmel vetettem bele magam a szervezésbe. Két hónappal az indulás előtt vettük meg a repülőjegyeket, és júliusban utaztunk. Összesen négy napot töltöttök itt, az alapötletünk az volt, hogy Dublinban foglaltunk három éjszakára szállást, és innen kiindulva megyünk egy-egy napos kirándulásokra. Vettünk ismét Interrail bérletet, és az volt az alapkoncepciónk, hogy amíg lehet, vonattal megyünk, utána pedig buszozunk. Sajnos az ír vonatok elég ritkán járnak, nincs éjszakai sem, sok esetben az utolsó is elmegy este 6-7 fele, így a vasúti menetrend határozta meg, hogy mennyi időnk van egy-egy városban
A fapados gép reggeli indult, délre már Dublinban is voltunk, gyorsan bejutottunk a városközpontba a reptérbusszal, ahol elfoglaltuk a szállást, és még pont el tudtunk menni Corkba. Három óra volt az út, úgyhogy összesen nagyjából három óránk maradt a városnézésre. Végigsétáltunk a Lee folyó mentén, megnéztük a St. Patrik templomot, majd eljutottunk a szigeten lévő óvárosig, ahol sok szép látnivaló volt: a Szent Péter és Pál templom, a Berwick Fountain, National Monument, stb. Összességében nagyon szép, kellemes város. Az utolsó vonattal visszaindultunk Dublinba, ami olyan este 7-kor indult.
A következő nap a Moheri sziklákoz indultunk, ami az ország nyugati oldalán helyezkedi kel, nem messze Ennistől. Ennisbe nem volt közvetlen vonat, Limmerickben át kellett szállni, de jó volt a csatlakozás, így csak pár percet kellett várni. Összesen négy óra alatt értünk Ennisbe, ahol másfél órát tudtunk sétálni, majd jött a busz, ami elvitt a Moheri sziklákhoz. Ennis nagyon szép volt, még sosem láttam ennyire színes városkát, minden ház más színűre van festve. A busz 50 perc alatt ért fel a sziklákhoz, ahol szintén sajnos csak egy órácskát tudtunk tölteni, ami nagy fájdalom volt, mert tényleg gyönyörű a táj. De még aznap vissza akartunk érni Dublinba. Ezúttal Galwaybe buszoztunk, ide két óra volt az út. Galwayben még maradt két óránk sétálni az utolsó vonatig. Engem legjobban a Shop és az azt folytató High Street hangulata fogott meg: színes vidám házak, boltok, zene… Lesétáltunk egészen a Spanish Archig, a Corrib folyó torkolatáig. De szintén szép templomok és épületek vannak a városban.
A harmadik nap átmentünk Észak-Írországba, amiről hosszabban majd az Egyesült Királyság bejegyzésben írunk.
A negyedik nap végre jutott időnk megnézni Dublint. Biztonsági okok miatt az utolsó nap már nem vonatoztunk, nehogy késsen, és ne érjük el a repülőt. Mondjuk, az ír vonat sosem késik! Aznap tehát nem kellett korán kelni, így kiélvezhettük a tradicionális ír reggelit is (szószos bab, tojás, gomba, bacon és kolbász), ami minden nap járt volna a szálláshoz, de mivel 8 órakor kezdődött a reggeli, sosem tudtuk megvárni. Délután ment a repülő, úgyhogy egy fél napunk volt megnézni a várost. A Liffey déli partján kezdtük a városnézést: itt áll a Városháza, Molly Malone szobra, a Temple bár, a Dublin Castle és számos szép templom, például a St. Ann’s Church of Ireland. Itt vannak a város szép parkjai is. Az északi part modernebb, itt inkább vörös téglás házak állnak, de itt is sok szép szobor és műemlék van, illetve itt található a Moore piac is és sok étterem és bár is.
Természetesen nem lenne teljes az írországi tartózkodásunk egy ír kocsma megtekintése nélkül, rengeteg van belőlük Dublinban, gyakran van élő zene is, ami nagyon jó hangulatot teremt a kötelező Guinnessünk elfogyasztásához.
