Az izlandi kirándulásunkat több évig terveztem, mert annyira drága volt a repülőjegy, hogy többször is el kellett halasztanunk. Még akkor is, amikor megindították a közvetlen fapados járatot. A nagy érdeklődés miatt fél évvel az indulás előtt le kellett foglalni a repülőjegyet, mert utána iszonyúan megdrágult. A dolgohoz hozzátartozik, hogy ha novemberben vagy februárban mentünk volna, akkor valószínűleg könnyebb lett volna kifogni egy olcsóbb jegyet, de én az éjféli napsütést akartam megnézni, tehát június végén utaztunk.
A másik probléma, ami megnehezíti az izlandi utazást az a szállás és a tömegközlekedés drágasága. Mivel nem akartunk hostelben megszállni, így végül arra jutottunk, hogy autót bérlünk, és így a szállás sem kellett, hogy Reykjavik központjában legyen. Ezzel szintén kicsit csökkentettük a költségeket, de így is nagyjából annyiba került egy hetet eltölteni Izlandon, mint egy latin-amerikai kirándulás. Szerencsére találtam egy olyan autókölcsönzőt, amely nem kér többmillió forintos foglalót (igen, ez teljesen normális egy olyan országban, ahol az átlagos fizetés úgy 3500 euró). Ez egy jó megoldásnak tűnt, mert összeszámolva azt, hogy mennyibe kerül egy Arany háromszög túra két főre, plusz bejutni a reptérről már majdnem elérjük azt, amennyibe a kölcsönzés került. Plusz mivel az ország lakossága csupán 400 ezer fő körül van, így parkolóhelyet sem nehéz találni. Azonban mivel drasztikusan nő a turisták száma, ez nem biztos, hogy sokáig így marad.
Mit érdemes tehát csinálni Izlandon? Az utazás fáradalmait kipihenve az első napunkat Reykjavik felfedezésével töltöttük. A város jelképe a Hallgrímskirka templom, ami kötelező látnivaló. A város hosszú főutcája tele van boltokkal, és pubokkal. Izland gasztronómiájának alapját nem meglepő módon a halételek alkotják, ezeket feltétlenül kóstoljuk meg, ha az országba látogatunk. A bátrak megkóstolhatják a hákarl nevű izlandi nemzeti ételt is, ami tulajdonképpen fermentált cápahús. Mi természetesen kipróbáltuk, és igazából annyira nem volt vészes, mint gondolnánk.
Másnap egyénileg megcsináltuk tehát a hires Arany háromszög túrát, amely a Þingvellir Nemzeti Parkot, a Geysirt és a Gullfus vízesést érinti. A Nagy Geysir ma már sajnos nem működik, de a “kistestvére” a Strokkur tíz percenként kitör hihetetlen meleget árasztva. Utunk során sok izlandi pónit is láttunk, amik nem cask végtelenül aranyosak, de az ország kultúrájához is hozzátartoznak.
Másnap elautóztunk Vikbe, útba ejtve a híres Black Send Beach-et, ami, ahogy a neve is mondja, Fekete színű. A hihetetlen vulkanikus képződményt szintén “kötelező” megtekinteni. Innen szintén cask egy ugrás már a Sólheimajökull gleccser. Bár ez nyáron annyira nem volt látványos, de azért láttunk a tóban jégdarabokat.
Még két dolog van, amit semmiképpen nem szabad kihagyni, ha Izlandra látogatunk, bár mindkettőnek elég borsos az ára. Nem lehet teljes a kirándulásunk, ha nem látogatunk el a Blue Lagoonba. Annak ellenére, hogy június végén a hőmérséklet tíz fok alatt marad, a kristálytiszta geotermikus gyógyfürdő vize kellemesen meleg. A belépőhöz jár arcpakolás és a hajunkat is bekenhetjük egy viasz-szerű anyaggal, így csodásan fogjuk magunkat érezni a kúra végeztével.
A másik pedig a bálnales. Izland mident megtesz a bálnavadászat ellen, és próbálják visszaszorítani az állatok húsának fogyasztását is, erre bíztatják az ide érkező turistákat is. Az éjszakai napsütés alatti túránk során láttunk több delfint és kisebb méretű bálnákat is, úgyhogy igazán életre szóló kalandban volt részünk. A hideg ellen adnak egy meleg kezeslábast, úgyhogy fázni sem fogunk. Az pedig, hogy még éjfélkor is teljesen világos van, egyszerűen hihetetlen volt!
