Kitti:

Montenegrót mostanság kezdik felfedezni maguknak a magyar turisták. Lassan kezd megtelni nyaranta a tengerpart, így érdemes sietni. Főleg, mióta van közvetlen fapados járat is. Mikor mi utaztunk Montenegróba, még nem volt ilyen lehetőségünk, ezért vállalkoztunk arra, hogy az éjszakát buszon töltjük, és reggelre érkeztünk meg. Sajnos a busz csak hetente járt, és mivel nem akartunk egy teljes hetet itt tölteni, így este vissza kellett indulni Magyarországra. Ez az idő azonban egyáltalán nem volt elég erre a csodás országra, de egy kis ízelítőt kaptunk a hangulatból és a kultúrából, és persze kedvet, hogy visszatérjünk ebbe a térségbe

Időhiányban arra a döntésre jutottunk, hogy végül csak Kotort és Budvát nézzük meg. Josice és Lepetane között komppal keltünk át a Kotori–öblön lerövidítve az utat. Akkor kelt fel pont a nap, csodálatos volt itt hajózni a hegyekkel körbevett csendes öbölben. Lassan megérkeztünk Kotorba. A városfallal körülvett gyönyörű óváros felejthetetlen élményt nyújt az idelátogatóknak. Mikor megérkeztünk, még csak ébredezett a város, de gyorsan megtelt élettel. A közepén található a XII. században épült Szent Trifun Székesegyház. Vesszünk el a kanyargós, szűk utcákban, a tipikus zsalus házacskák igazán szépek, nem is csoda, hogy a Kotor az Unesco Világörökség része! Számos éttermet és kávézót találunk itt, ha megéhezünk, kóstoljuk meg a tengerből frissen kifogott herkentyűket, de ha csak nassolni akarunk, együnk egy finom fagyit, vagy egy burek péksüteményt, amit számtalan ízben lehet kapni, az ára pedig csak 1-2 euró körül van. Igen, érdekesség, hogy Montenegró ugyan nem az Európai Unió tagja, de mégis az euró a hivatalos fizetőeszközük.

A tengerhez a Tengeri-kapun juthatunk ki, melyet Tito marsall mondása díszít: „A másét nem akarjuk, a magunkét nem adjuk.” Kotor négy évszázadon keresztül a Velencei Köztársaság része volt, leszámítva azt az időszakot, amíg a oszmán uralom alá került. Ennek a nyomát őrzi a Velencei Szárnyas oroszlán a városfalon. Itt található a kompkikötő, ahonnan akár hajót is bérelhetünk, hogy kihajózzunk az öbölbe. Mivel az öböl vize rendkívül mély, így itt állomásoznak tengerjáró hajók is. Igazán fenséges látványt nyújt a valóban fekete hegyekkel körbevett öböl, az egész hely meseszép és rendkívül békés. Ha valaki szeret túrázni, mindenképpen kapaszkodjon fel a meredek hegyoldalban található erődbe, csodás innen a kilátás. Visszatérve az óvárosba, több szép templomot is láthatunk, a Szent Lukás a város legrégebbi temploma, mellette áll az ortodox Szent Miklós templom.

Busszal Budvába utaztunk, ahol a délutánt töltöttük. A buszok nagyjából óránként járnak, a menetidő pedig fél és egy óra között van a forgalomtól függően. A tengerparton található a Táncoló Lány szobra, ezt kerestük fel először. Ezután elsétáltunk az óvárosba, azaz a Stari Gradba, ami egy kis félszigeten fekszik. Itt szintén kedves kis utcákban sétálgathatunk. Mindenképpen keressük fel a Citadellát is, ahonnan remek a kilátás a tengerpartra. A legtöbb turista nyaralni érkezik Budvába, hiszen a kellemes hőmérsékletű, tiszta víz a hely legnagyobb vonzereje. Ha az aktívabb pihenést részesítjük előnyben, akkor is jól fogjuk magunkat érezni Budvában, hiszen számtalan vízi sport kipróbálására lesz lehetőségünk. Ha kedvünk és időnk engedi, akár áthajózhatunk a Sveti Nikola nevű kis szigetre, ami a várossal szemben található! A város tengerparttól távolabbi része nagyon modern, itt sok boltot, sétálóutcát találni, illetve a városban rengeteg szórakozóhelyet és éttermet is találni, így minden adott egy nagyszerű nyaralásra.

Nekünk tehát csak ennyi fért bele az ittlétünkbe, egy gyors megmártózás után visszaindultunk Magyarországra. Erre a csodás helyre azonban egy életen át emlékezni fogunk. Montenegró neve tényleg találó: az itt magasodó kopár hegyek valóban egyedülállóak a világon. Mindenkinek látni a kellene őket!