Kitti:
Szerbiáról sok mindent hall az ember, de ami nekem először eszembe jut erről az országról az a hangulat, ahogyan a tömeg hömpölyög a sétálóutcákon esténként, a helyi fiatalok popcornt nassonlak és innen-onnan kiszűrődik a friss grillhús illata. Reggelente pedig az idősebb korosztály iszogat fekete zacckávét, amihez mindig adnak egy pohár vizet a kávézókban, ahonnan még nem tiltották ki a dohányzást. Közben pedig szerb popslágerek szólnak a rádióból. Így van ez Belgrádtól, Nagybecskereken és Szabadkán át Nagykikindáig.
Az első évfordulónkon nem kisebb küldetést vittünk véghez, minthogy elvonatoztunk egészen Törökországig és vissza. Mivel nincs közvetlen vonat, így utunkat többször megszakítottuk. Így esett, hogy Belgrádban is volt egy egész napunk várost nézni. Az esti vonattal indultunk, reggel 6-ra értünk Belgrádba, az éjszakai vonattal indultunk tovább Bulgáriába. Már mindketten jártunk Belgrádban, így csak egy kicsit sétáltunk a városban, majd továbbindultunk Nagybecskerekre. Amit még kutyafuttában is érdemes megnézni, ha itt jár az ember, az a Szent Száva Székesegyház, ami a város jelképe, a Parlament épülete, a délszláv háború sebeit a Nemanjina utcában, és a Knez Mihailova élettel teli sétálóutcáját. Itt lehet szuveníreket is vásárolni, és a sok étterem közül az egyikben biztos találunk kedvünkre való fogásokat. Ha pedig több időre jövünk, sétáljunk el a piacra, látogassunk el a Száva folyóhoz, és nézzük meg a Nándorfehérvár várát, amiről már olyan sokat tanultunk az iskolában. De a városban még számos gyönyörű templom található, tehát van még bőven látnivaló ezeken kívül is.
Mi tehát elvonatoztunk Nagybecskerekre, azaz Zrenjaninra, hogy lássunk egy kis tájat a Bánát vagy másnéven Bánság tartományban. Nekem nagyon tetszett, ugyan alföld volt, de nagyon szépen karban volt tartva. Nem hiába hívják úgy ezt a területet, hogy az ország éléskamrája. Nagybecskerek egy kedves városka a Béga folyó partján, egy nagyon szép főtérrel, ahol a Városháza áll és a Katolikus Nagytemplom. Estére még visszatértünk Belgrádba, ahol ettünk egy pljeskavicát, mielőtt továbbindultunk volna.
A Vajdaságba vonaton kívül busszal és autóval is könnyen el lehet jutni, mi is csináltunk egy autós kirándulást a Vajdaság határ menti városaiban. Egy hétvégét töltöttünk itt, szombat reggel indultunk Budapestről. Az M5-ös autópályán haladva könnyen és gyorsan elérjük a határt, a nagy határátkelőket elkerülve mi Ásotthalomnál keltünk át Szerbiába, ami könnyen és gyorsan ment. Először Palicsot néztük meg, ahol nagyon szép a tópart, ott korzóztak a partján a helyiek, a délutánt pedig már Szabadkán töltöttük. Itt érdemes megnézni a Városháza szép épületét, a Szent Teréz Székesegyházat, a Szabadság teret, ahol sok kávézó, étterem és bolt várja az arra járókat, valamint az Olimpiai Sétányt se hagyjuk ki.
Magyarkanizsát is útba ejtve elvezettünk egészen Nagykikindáig, ahol megszálltunk, de még előtte megálltunk Zentán is. Itt nagyon szép a Tisza-parti sétány, és a főtér is. Nagykikindán pedig szintén az élettel teli főtér a legnagyobb látnivaló. Itt található a Városháza, ami elé egyébként a magyar zászló is ki volt feszítve. Az utak egyébként nem olyan rosszak, vannak akik jó gyorsan vezetnek, de ők általában ki is kerülnek. A megengedett sebesség egyébként csak 80 km/h városon kívül. Az egyetlen nehezítő körülmény az, hogy sokan az úttest közepén bicikliznek és a gyerekek is itt labdáznak, így érdemes nagyon körültekintően haladni. Másnap Románián keresztül tértünk vissza Magyarországra.
