Olaszország: Ahová újra és újra vissza kell térni
Olaszország nem az az ország, amit egy csapásra be lehetne járni. Minél többet lát belőle az utazó, annál inkább azt érzi, hogy mennyi minden van még, amit meg kell nézni. Hiszen minden régió egészen más. Ez az az ország, amit tényleg mindenki ismer a világon; elég csak az Ókori Róma maradványait, Velencét vagy Toszkánát említeni. Mivel minden turista álma egyszer látni a Velencei Karnevált, mi is ezzel kezdtük az olaszországi közös utazásainkat.
Ha az ember el akar jutni a Velencei Karneválra, egy csomó utazási irodás ajánlattal találkozik, de a legtöbb mégis ugyan azt nyújtja. Péntek esti indulás busszal, reggeli érkezés Velencébe, majd esti indulás vissza és érkezés haza vasárnap reggel. Az utazási irodák ugyan szerveznek programot nappalra, de ezen nem mindig kötelező részt venni. Így mi inkább egyedül indultunk el, és magunk döntöttük el, hogy mit nézzünk meg. Így a kötelező látnivalókat még azelőtt letudtunk, hogy a többi turista ellepte volna a várost (Szent Márk tér, Szent Márk Bazilika, Rialto, Lido, Sóhajok hídja stb.). A karneváli hangulatot az szép jelmezbe öltözött helyiek adták, este pedig, mikor visszatértünk, már javában ment az utcabál, hangos zene szólt a főtéren. A nap további részét mi Chioggiában töltöttük, ami egy mini Velence, ami turistáktól mentes, de hasonlóan szép hidakat és csatornákat találhatunk. Még időn engedte azt is, hogy a átnézzünk Muranoba. Ez a kis sziget szintén egy ékkő a színes házaival.
Pár évvel később ismét úgy hozta az élet, hogy visszaértünk Olaszországba, amikor Toszkánát, Emilia-Romagna és Liguria tartományait néztük meg. Szerencsére az utóbbi időkben egyre több helyre járnak fapados repülőjáratok, így utazásunkat szinte bárhol el lehet kezdeni. Természetesen, aki nem szeret repülni, annak még mindig ott a vonat vagy a fentebb említett busz lehetősége is. Mivel az országon belül remek a vonatközlekedés, innen már csak mi döntünk, hogy milyen sorrendben látogassuk meg a városokat. Mi délnyugatról északkeleti irányban haladva fedeztük fel őket: Firenze, Rimini, Bologna, Pisa, Cinqueterre és Genova útvonalat jártunk be. Mivel bármelyik városról képes lennék oldalakat írni, így nem is térek ki most rájuk egyesével. Aki szereti a ciprusfákkal borított toszkán dombokat, a finom ételeket és borokat, az antik épületeket és templomokat, a modern nagyvárosokat és a barátságos embereket, az mindenképpen látogasson el Észak-Olaszországba!
A beszámoló nem lenne teljes, ha nem jártunk volna együtt Rómában. A város telis-tele van látnivalókkal, mindenki, akivel beszélgettem, azt mondta, hogy kevés időt töltött itt, maradt volna még a városban. Elég csak az olyan híres látnivalókat említeni, mint a Colosseum, a Forum Romanum vagy a Circus Maximus. Ezen kívül kötelező megkeresni a Spanyol lépcsőt, a Viktor Emánuel Emlékművet, a Trevi-kutat, a Pantheont, az Angyalvárat, a Popolo teret… Már értitek, hogy miért?! Ha elfáradtunk a városnézésben, akkor ne hagyjuk ki az olasz gasztronómia legjobb fogásait, a Pizza Romana és a Carbonara Spagetti Rómában kihagyhatatlan!
Fontos nagyváros még az északon található Milano és Torino. Milano a divat fővárosa, ahol egymást érik a luxusboltok, de hírnevét mégis a csodaszép Dómjáról kapta, ami egy igazi mestermű. Torino neve pedig egybeforrt a híres lepellel, amit állítólag itt őrzinek a Bazilikában, de sajnos csak nagyon ritkán állítják ki. Mindkét város fontos zarándkohely a futball szerelmeseinek is.
Ha Dél-Olaszországot akarjuk felfedezni, érdemes a következő három várost meglátogatni: Nápolyt, Barit és Leccét. Természetesen ezek csak a legfontosabb nagy városok, de ha ezeket felkeressük, már egy képet kaphatunk az igazi dél-olasz életérzésről.
