Dani:
A Budapestről Ankarába történő vonatozásunk során ejtettük útba Bulgáriát. Szerbiából, egész pontosan Belgrádból éjszakai vonattal értük el Bulgáriát. A szerb határtól másfél óra volt Szófia. A háló- és fekvőkocsik sajnos nagyon tömöttek voltak.
Szófia vasútállomása egy nagy, szocreál épület, de előtte az aluljáró már szépen fel volt újítva. A városban alig két év alatt egy teljesen új metróvonalat építettek, ezzel együtt a város is teljesen megújult; az állomások körül szépen rendezték a tereket. A földalatti kristálytiszta, modern kocsikkal. Gyakorlatilag Szófiában egy nagyon hosszú metróvonal van, amivel a reptérre is ki lehet már jutni, hiszen a város repülővel is megközelíthető. Mi a Centrálig utaztunk, ami a város főtere, és ahol a Szent Szófia Angyal szobor, a kormányzati épületek és a Vásárcsarnok találhatóak, valamint a Banja Bashi Mecset, ami a XVI században épült. Innen gyalogosan közelítettük meg a város legnagyobb nevezetességét, az Alexander Nyevszkij Székesegyházat. A templom igen impozáns kívülről és belülről egyaránt, érdemes itt elidőzni. A templom előtt ortodox kegytárgyakat is lehet vásárolni. Innen szintén pár perc séta a Szent Miklós templom, ami kisebb ugyan, de nagyon szépen díszített, a kaszinó előtt a híres Cár lovas szobra is fenséges látványt nyújt. Ha erre járunk, mindenképpen keressük fel a Városi parkot, ahol a Nemzeti Színház impozáns épülete található. Ez a helyiek kedvenc találkozóhelye. Időközben a város új főutcája, a Boulvard Vitosha utca lett, ami mára csodaszép sétálóutca, tele üzletekkel, kávéházzal. Ennek a végén már az NDK metrómegállónál a hatalmas park benne a Hősük Emlékműve és a Nemzeti Kultúrpalota, ahonnan alig pár perc séta az Európa megálló bevásárlóközpontja, és innen már a hegyek is szépen látszanak. Aki még nem volt Szófiában, azt gondolhatja, hogy nincs itt sok látnivaló, pedig igenis egy nagyon szépen felújított európai főváros, amit érdemes felkeresni.
Délben vonattal továbbindultunk Plovdivba, ahol estig maradtunk. Megcsodáltuk a bolgár tájat, a szép falvakat, háttérben a hatalmas hegyekkel. Plovdiv legizgalmasabb látnivalója az óváros, ami a Bulvar III Boris Cár út túloldalán található. Vesszünk el a macskaköves utcákban, hiszen bármerre megyünk, mindenütt gazdagon díszített, lenyűgözően színes házakat találunk, melyek javarészt a XIX században épültek. Az óváros egyébként az UNESCO világörökség részét képezi. Az ékköve a Szent Konstantin és Elena templom, valamint az ókori Philippopolis Romjai. A városban több ókori rom is található, a másik a Knyaz Aleksandar sétálóutcán lévő stadion maradványai, mellette áll a Nagymecset. A sétálóutca tele van boltokkal és éttermekkel, ahol kipróbálhatjuk a bolgár gasztronómia legjobb fogásait. Nekünk még a bolgár kultúrából is sikerült egy kis ízelítőt kapni, mivel éppen egy rendezvény miatt a helyiek népviseletbe öltözve énekeltek és táncoltak. A városban sok hasonló rendezvényt tartanak. Az utca egy nagy hídban végződik, ami a Marica folyó felett ível át, de inkább tűnik egy boltokkal teli plázának, mint hídnak. Mindenképpen keressük fel a Városi Parkot, mellette található a turista információ. Egyébként, ha Bulgáriában járunk, vegyünk rózsaolajból készült szuveníreket vagy szépségápolási termékeket. A bolgárok nagyon büszkék rájuk!
Éjszakai vonattal indultunk tovább Isztambulba. Visszafelé, mikor már Törökországot is megjártuk, leszálltunk Stara Zagorában. Ez egy nagyon hangulatos kisváros, felkerestük a Főteret, az Október 5-e Parkot, és az itt található sétálóutcát. A város fel volt díszítve a közeledő az ortodox húsvét miatt, ami még inkább kellemes légkört adott a Stara Zagorának. Délután pedig továbbindultunk hazafelé vonattal.
