Dani:

Az országot nagyon régen, még 301-ben alapította Szent Marinus, akiről az ország a nevét kapta. Ez a törpeállam a történelem folyamán szinte végig megőrizte a függetlenségét, még a Pápai állam és Napóleon is külön országnak vette. Hogyan lehet a legkönnyebben idejutni? Az olasz Rimini városából indulnak buszok San Marinoba, gyakorlatilag ez a járat az egyetlen tömegközlekedési lehetőség a kis ország felkeresésére. Rimini vasútállomása előtt már látszik a tábla, ami a busz menetrendjét hirdeti; nagyjából óránként jár, leginkább ország gyűjtők és bevásárló turisták töltik meg a járatot. Egy retúrjegy 10 euro.

A busz kb. 20 km-t még Olaszország területén halad, majd Serravalle városnál be is lép a miniállamba. Ezen az állomáson sokan le is szállnak, hisz Serravalle mindig élettel teli, sok üzlet, szórakozóhely található a városban. Ezután már San Marino vidékein visz az utunk. Keresztülhaladunk Borgo Maggiore településen, ahonnan drótkötélpálya visz fel a fővárosba. A busz felkapaszkodik egészen San Marino városának nagy parkolójáig. Már itt rögtön érdekességeket figyelhetünk meg, van egy zebra, ahol egy díszegyenruhás rendőr mindegy egyes gyalogos átkeléséért leállítja a forgalmat. Az ilyen élményekért érdemes ellátogatni a törpeállamba, többek között.

A belvárosban több bevásárló utca is van, a legfontosabbak a Via Donna Felicissima vagy a Contrada Santra Croce, ahol számtalan szuvenír bolt és fegyverbolt is van. Érdekes módon még Németországból is ide járnak az emberek fegyvert vásárolni, kihasználva a vámszabályokat. Itt már el is érjük a város főterét, a Piazza della Libertát, ahol a Városháza épületén kívül még számtalan történelmi házat csodálhatunk meg. Innen szép a kilátás a környező hegyekre. A tér nevezetessége még, hogy itt lehet megfigyelni az őrségváltást; ilyenkor hagyományos san marino-i díszes öltözetben vonulnak a koronaőrök. Ilyenkor számtalan turista gyűlik a térre, hogy fotókat készítsenek az érdekes sapkát viselő őrökről.

Innen alig pár perc séta a neves kilátó, a Piazza Belvedere, ahonnan az Adriai-tenger is látszik, és ide érkezik a már említett drótkötélpálya Borgo Maggioréből. Itt található Bartolomeo Borghesi szobra is, amivel a turisták szintén szívesen fotózkodnak. Az ízlésesen kialakított parkban jó idő esetén érdemes kicsit sütkérezni, majd megpihenve kapaszkodni még feljebb a városba, mert nagyon szép a San Marino Főszékesegyház. Itt már 1113.-ban is templom állt, de ezt a lenyűgöző épületet csak 1825-ben építették.

A bazilikától nem messze több múzeum is található; van Hadtörténeti Múzeum vagy kevésbé komoly Vámpírmúzeum is az országban. Itt még tovább lehet sétálni a boltok között a felső parkolóig, és ha szerencsénk van, még kirakodóvásárt is fogunk látni helyi ereklyékkel.

Érdekesség, hogy a városban több helyen is láthatjuk Garibaldi szobrát, aki a mai Olaszországért harcolt, ehhez képest itt San Marinóban talált menedéket 1849-ben. Az olaszok ma is tisztelik San Marino függetlenségét. A városban tetszés szerint több időt is el lehet tölteni, nekünk egy napos tartózkodás volt elég ahhoz, hogy átérezzük, milyen itt a Titano-hegy tetején lévő városban a hangulat.