Dani:
Amikor Buenos Airesben jártunk, elhatároztuk, hogy átlátogatunk az „ezüst folyó”, azaz a Rió de la Plata túloldalára, Uruguayba. Mi egy napot töltöttünk az országban, ami nem sok, de arra, hogy megnézzük Montevideót, Uruguay fővárosát, és egy kicsit lássunk az országból, arra teljességgel elég az idő. Mi tehát korán reggel indultunk Buenos Aires modern kikötőjéből, ahol a határellenőrzést követően már a tengerjáró gyorshajón is ültünk.
A hajó, amivel átutaztunk Uruguayba egy csodálatos, nagy tengerjáró volt, minden kényelemmel ellátva, és alig másfél óra alatt már Colonia del Sacramentoba is értünk. A történelmi kisvárosnak még a neve is a gyarmatosításnak állít emléket; csodálatos a kolonizáció korából itt maradt házak között lehet sétálni. Sajnos nekünk nem volt itt sok időnk, mert már indult is a buszunk tovább. Út közben csodálatos tájakat lehetett látni, lenyűgöző látvány volt a La Plata alföldje, ahol mindenütt tehenek legelésztek, és lovak, köztük vadlovak vágtáztak, illetve láttunk sok tanyát is, ahol gauchók élnek. A dél-amerikai, de főleg argentin és uruguayi tanyákon élő pásztorokat nevezzük gauchóknak, akiknek ismertségüket a lovakhoz fűződő viszony adja, mert ők nem ostorral, hanem szép szóval, suttogással szelídítik a lovaikat!
Körülbelül délre érkeztünk meg Montevideo buszpályaudvarára, ahonnan helyi busszal utaztunk a Július 18 útig, ahonnan gyalogosan folytattuk a városnézést. Már a buszból is érezhető volt a hangulat: zenészek, kirakodó árusok, jó kedvű emberek mindenütt. Ez Uruguay! Az épületek között van történelmi, de nagyon sok modern épület is található a városban. Lehet kicsit sétálni, és szuveníreket vásárolni a Plaza Juan Pedro Fabini park környékén. Ezután megérkeztünk a Főtérre, a Plaza Independenciára. Ezen a téren az összes épület nagyon szép és fontos, itt található a modern Kormányzati Hivatal, a Solís Színház, a Főposta, a Goberino Múzeum, az Artigas Mausoleum, és nem utolsó sorban Montevideo és az egész ország jelképének számító Palacio Salvo. Az épületben működik például a Tangó Múzeum. Ezen a téren mi is sokat időztünk, mert nagyon jó a hangulat.
A Függetlenség Térről (Plaza Independencia) indul a hangulatos sétálóutca, a Sarandi, ami nemcsak bevásárló utca, de éttermeket, művészeti galériákat és utcai árusokat is találni itt. Ez az utca a város szíve. Itt vannak olyan iskolák, ahol a külföldiek is tanulhatnak tangózni, és este már akár a helyiekkel is gyakorolhatnak. Egyébként nem csak a tangó és a gauchó kultúra a közös az argentin és az uruguayi népben, hanem a nyelv is, hiszen mindkét ország lakói az úgy nevezett rioplatense nyelvjárást beszélik. Innen nem messze található a szép Plaza Zabala, ahol gyerekek játszanak a pálmafák körül, és erre ódon gyarmati építészeti jegyeket hordozó épületeket is találunk. Focizó gyerekek és szép, régi autók színesítik az utcaképet. Innen pár percet sétálva a hangulatos óvárosban meg is érkezünk a Rambla Franciára, ami egy promenád a folyóparton. Itt a Río de la Plata már annyira széles tölcsértorkolattal halad az innen alig pár kilométerre található óceánba, hogy itt már gyakorlatilag az óceánparton vagyunk. Itt jókedvű helyi fiatalok ugrálnak be a vízbe. Végigsétálva az óvároson értük el az 1825. augusztus 25 sugárutat, ahol kormányzati hivatalok, Posta és Bankpaloták vannak, és itt található Montevideo kikötője is.
Este egy közvetlen gyors tengerjáróval mentünk vissza Buenos Airesbe. A hajó kedves helyiekkel és egyéb dél-amerikai utasokkal beszélgettünk. Ha Argentínában járunk, látogassunk át Uruguayba, a szépségéből és hangulatából a mindennapokban is új energiát nyerünk.
